Kereső toggle

Fordulat a közmunka kezelésében

Cselekvésre sarkallta a kormányt a munkaerőhiány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Korlátozná a közmunkavállalást a kormány, többek között így enyhítené az égető munkaerőhiányt az országban. Ezt a célt szolgálja a minimálbér-emelés mellett a közmunka alsó korhatárának emelése, valamint az a javaslat is, miszerint három éven belül csak tizenkét hónapot dolgozhatna valaki közmunkán. „A kormány a ló egyik oldaláról a másikra esik: a közfoglalkoztatás semmiképp nem univerzális megoldás a munkanélküliségre, viszont bizonyos körülmények között az emberek egyetlen esélyét jelenti” – állítja egy ellenzéki szakpolitikus.

A közfoglalkoztatási program átalakítását jelentette be Simon Attila, az NGM munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkára a vg.hu-nak adott múlt heti interjújában. Előterjesztésüket januárban tárgyalja a kormány, miszerint három éven belül maximum tizenkét hónapig lehetne közfoglalkoztatotti státuszban dolgozni. Aki egy év után nem tud elhelyezkedni a versenyszférában, annak más módon segítene az állam, a szakképzettek pedig eleve csak akkor vállalhatnának közmunkát, ha három hónapon belül nem találnak képzettségüknek megfelelő munkahelyet vagy ha három munkaadó visszautasítja őket.
Simonék másik javaslata szerint a közfoglalkoztatottság alsó korhatára 25 év lenne, mivel a fiatalok elhelyezkedését ezentúl a közmunkás „parkolópálya” helyett aktív eszközökkel, például a GINOP Ifjúsági Garancia Programmal segítenék. Simon szerint Magyarországon ma hivatalosan 55 ezer üres álláshely van, s a szám folyamatosan nő (szakértői becslések szerint legalább 200 ezer betöltetlen állás van – a szerk). Úgy véli, a jelenlegi, közel 220-230 ezer közmunkás fele – szakképzettek és képzetlenek is – átterelhető lenne a versenyszférába. Kitért arra is: a kormányülésen nagy vitára számítanak, mivel a Belügyminisztérium 2017-ben nem tervezi a közfoglalkoztatotti létszám csökkentését.
Átalakítanák a munkaközvetítő rendszert is és a közfoglalkoztatotti létszám csökkenéséből felszabaduló forrást képzési, pályatanácsadási programokra fordítanák. Simon szavai szerint 2011-ben a közfoglalkoztatási program kiterjesztése indokolt volt, de nem minden esetben működött jól, mert nem az volt a cél, hogy az érintettek beleragadjanak a rendszerbe, a mostani munkaerőhiány idején pedig különösen szükség volna mindenkire, aki munkára fogható.
A javaslatra reagálva levelet írt az országgyűlési képviselőknek a KmK – Közmunkások, Munkanélküliek, Kitaszítottak Facebook-csoport –, amelyben üdvözlik az átalakítási törekvéseket, azonban a konkrét javaslatokat elhibázottnak tartják, mondván: betanított vagy segédmunkát a hátrányos helyzetű régiókban nem lehet tömegével találni. Utalnak arra, hogy a közfoglalkoztatottak jelentős része tartósan munkanélküli, azaz több mint egy éve keres állást: jellemzően idősebb, 50 feletti, GYES-ről visszatérő, 8 általános vagy az alatti végzettségű, illetve pályakezdő. Mint írják: „az ötlet hirtelen bevezetésével adott országrészekben a továbbiakban lényegében megszűnik a közmunkaprogram, mely lehetetlen helyzetbe hozza egyrészt ezt a réteget, de magukat az önkormányzatokat is”. A hatékonyabb átképzési rendszer mellett azt kérik a kormánytól, hogy – amennyiben eddigi foglalkoztatójuk meg van elégedve velük – tegyék lehetővé számukra, hogy ha nem tudnak elhelyezkedni, megmaradhasson a közfoglalkoztatotti státuszuk. Különben tízezrek süllyedhetnek teljes nyomorba.
Már az idei minimálbér-emelésnek is az volt az egyik célja, hogy minél több közfoglalkoztatott átmenjen az elsődleges munkaerőpiacra. A havi minimálbér bruttó 127500 forintra emelkedik, a garantált (szakmunkás) bérminimum pedig 161000 forintra, ugyanakkor a közmunkásbér (81530), illetve a szakmunkás közmunkabér (106000) lényegében nem változik. „A minimálbér emelése, párosítva az öt százalékos járulékcsökkentéssel, a kormánynak semmibe nem kerül, a munkaadóknak viszont komoly pluszterhet jelent. A bérek – a minimálbér és az a feletti bérek – összecsúszása miatt a minimálbér-emelés nem fékezi meg a szakképzett munkaerő-elvándorlását, viszont nem csökkenti automatikusan a közmunkások számát sem. A közmunkások elhelyezkedését nem lehet kikényszeríteni egy korlátozó rendelettel, ehhez megfelelő munkalehetőségek is kellenének” – mondta el lapunknak Gúr Nándor szocialista szakpolitikus.
Emlékeztetett: a közfoglalkoztatás úgy működik, hogy rengeteg esetben nem értékteremtő tevékenység, hanem látszatmunka zajlik, ami legfeljebb a munkanélküliségi statisztika kozmetikázására jó. „Ez visszatetsző lehet azoknak, akik egy gyárban robotolnak mindössze 30 ezer forinttal több fizetésért – ahova, ha egyáltalán van ilyen munkalehetőség a környéken, nem mindig éri meg átmenni a közmunkából, mert a közlekedés és egyéb járulékos költségek elviszik a különbözetet. Szükségesek lennének tehát egyéb támogatások is az elhelyezkedéshez” – tette hozzá Gúr Nándor.
Szerinte a rendkívül költségessé vált közfoglalkoztatást a kormány már nem kívánja tovább finanszírozni, ami évi 320-340 milliárd forintot tesz ki a 250 ezer főre bővült közfoglalkoztatotti létszám esetében. Ezért vannak olyan javaslatok, mint a 25 éves korhatár meghúzása. „A 16–25 éves közfoglalkoztatottak aránya – akárcsak a tartósan munkanélkülieké – főleg az aprófalvak, kistelepülések viszonylatában a legszámottevőbb, ahol a közmunkán kívül gyakorlatilag a mai napig nem létezik más munkalehetőség” – erősítette meg Gúr, hozzátéve: ha az iskolai lemorzsolódás megakadályozása a cél, azt leginkább a 18 éves tankötelezettségi korhatár visszaállításával lehetne elérni. „A munkaerőhiány leginkább a fővárost és a nagyobb városokat sújtja, különösen az ország nyugati felében” – tette hozzá Gúr Nándor.
Annak a javaslatnak, hogy három éven belül tizenkét hónapig lehet csak közmunkán valaki, a szakpolitikus szerint egyértelműen kiszorító hatása van: sokaknak semmi sem marad. A közfoglalkoztatottak több mint fele tartósan munkanélküli, és eddig egytizedük (jellemzően szakképzettek) tudott átmenni az elsődleges munkaerőpiacra. Érdekes kérdés a közfoglalkoztatottként visszafoglalkoztatottak helyzete is, akiknek aránya egyes mérések szerint húsz százalékos. Ráadásul számos értékteremtő – önkormányzati és civil – program is épült a közfoglalkoztatásra, melyeknek további sorsa most veszélybe kerül – emlékeztetett Gúr. Szerinte a ló egyik oldaláról a másikra esünk, hiányzik a döntésekből a szakmaiság: nem lehet univerzális rendeletekkel szabályozni a közfoglalkoztatás országos rendszerét, amelynek működésében óriási területi és minőségi különbségek tapasztalhatók.
A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége is több pontos cselekvési tervet készített az általánossá vált munkaerőhiány orvoslására. Felelevenítették a szomszédos, illetve a harmadik országból érkező munkavállalók ötletét, ami 40-50 ezer plusz munkavállalót adna szerintük. Továbbá 40-50 ezer közmunkás alkalmas lenne betanított vagy segédmunkára, valamint az állami szféra dolgozóinak átképzésében, átterelésében is látnának tartalékot. Nem utolsósorban komoly járulékcsökkentést javasolnának, hogy versenyképesebb fizetésekkel itthon lehessen tartani a potenciális elvándorlókat, a jellemzően 40 év alatti szakembereket.

Statisztika

A GKI Gazdaságkutató Zrt. 2016. novemberi vállalati felmérése megvizsgálta, hogy mely munkakörök esetében érzik a cégek a legjelentősebbnek a mun-kaerőhiányt. A vállalatok körében a legégetőbb hiány a szakmunkások esetében tapasztalható. A válaszadó vállalatok 81 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nincs elég szakmunkás a cégüknél. Ugyanakkor csaknem minden harmadik cég arról panaszkodott, hogy segéd-, illetve betanított munkást is keres, s minden ötödiknél kevés a diplomás. A cégek tizede megfelelő képzettségű vezetőt keres, miközben adminisztratív területeken gyakorlatilag telített a pálya.
A szakmunkáshiány által leginkább sújtott vállalatok a 250 fő fölötti állományt foglalkoztatók, melyeknek 96 százaléka nélkülözi a megfelelő számú munkaerőt. A 81 százalékos átlagot meghaladó szakemberhiány van még a kis, 20 fő alatti cégek esetében is (85 százalék). Leginkább érintett ágazatok az építőipar (94 százalék), illetve a fémipar (93 százalék), valamint a gép- (90 százalék) és az élelmiszeripar (89 százalék).
A 250 fő fölötti vállalatok hiányolják (53 százalék) leginkább a betanított, illetve segédmunkásokat is. Legérintettebb az élelmiszeripar (75 százalék), vegyipar (61 százalék), gép- (54 százalék)- és feldolgozóipar (50 százalék).
A GKI tanulmánya megállapítja: a szakmunkás-képzés jelenlegi rendszere nem képes enyhíteni a kialakult hiányt. Ennek részben az az oka, hogy sokan már a végzést követően rögtön vagy egy-két év gyakorlat után külföldön keresik a boldogulást. (Külön téma a szakképzés sokat vitatott átalakítása, „lebutítása”, a versenyképes tudás megszerzésének csökkenő esélye.) Eleve nem túl vonzó a szakmunkásképzés, hiszen a végzettséggel szerezhető jövedelem sok esetben (különösen a kisebb településeken) nem tér el jelentősen a minimálbértől. A KSH adatai szerint a fizikai munkakörökben foglalkoztatottak átlagbére 2016 októberében nettó 126000 Ft volt. (Ezen belül a nettó kereset a kereskedelemben 110000 Ft, az építőiparban 105000 Ft, az iparban 141000 Ft volt.)
Az alacsony keresetekre megoldás lehet a szakmunkások garantált bérminimum szintjének növelése, de csak akkor, ha hosszú távú és érdemi bérfelzárkóztatás történik – olvasható a GKI tanulmányban.

Olvasson tovább: