Kereső toggle

Közelít a tél – Vita a fővárosi hajléktalanok körül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben tényleg kritikus több budapesti közterület vagy aluljáró állapota, joggal keltett megbotránkozást a TV2 uszító hangnemű riportja, amelyet az aluljárókban élő hajléktalanokról készítettek. A probléma ezzel együtt valós – ám a megoldás távolról sem a földön fekvő emberek rugdosása lenne.

„Valósággal undorodnak a gyalogosok, amikor a 8. kerület valamelyik aluljárójába kell lemenniük, az aluljárókat ugyanis ellepték a hajléktalanok, akik között sok az agresszív részeg” – ezzel a felvezetéssel indult a Tények hétfői adása. A klasszikus karaktergyilkos riportok stílusában készült film narrátora elmeséli, hogy a szerencsétlenek reggelente szeszt isznak, saját mocskukban fekszenek, majd a szeszt áruló bolt fiatal eladónője közli: ő nem sajnálja őket, elvégre maguk tehetnek a sorsukról. Egy hajléktalan is elmondhatja, hogy egy hete fürdött utoljára. A 8. kerület polgármestere nem nyilatkozott a TV2-nek, helyette a narrátor emlékeztetett arra, hogy Kocsis Máté már évekkel ezelőtt az utcai életvitel tilalmát szorgalmazta, amit az Alkotmánybíróság (AB) hiúsított meg.

„Mindenkivel megtörténhet”, „több együttérzés kellene” – ezekkel a szavakkal hozott le másnap az RTL Klub esti híradója egy ellenriportot, amelynek készítői hajléktalanokat interjúvolva mutatták be, hogy mennyire egyszerű ma utcára kerülni – elég hozzá egy betegség, állásvesztés, hitel vagy családi krízis.

„A jelenleg érvényes szabályozás szerint megvannak a tilalmi zónák, ahol nem lehet hajléktalanoknak tartózkodni, ide tartozik a teljes belváros vagy az aluljárók is. A kormány feltehetően valamiféle rendcsinálást szeretne a tél beállta előtt, s ezt készítették elő a TV2 riportjával” – mondta lapunknak Sajgál Rózsa szociális szakértő. Erre utal Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár minapi nyilatkozata is, aki az M1 csatornán kifejtette: „Ma Magyarországon nem kellene az utcán élni, hiszen Magyarország képes az ellátórendszerét fenntartani, és képes mindenki lakhatását biztosítani, így azok élnek az utcán, akik ott akarnak élni.”

Sajgál hozzáfűzte: a kérdés törvényi szabályozása sem zárult még le, ez politikai kérdés is a kormányzó párt számára, miután a 2011-es hajléktalantörvényt (életvitelszerű utcán élés tilalmát) az Alkotmánybíróság, a fővárosi önkormányzat javaslatát pedig a Kúria utasította el, s most egy újabb javaslat van az AB előtt.

Pontos adatok a kérdésről nincsenek, bár évente van egy országos összeírás, aminek alapján A Város Mindenkié (AVM) csoport 30-40 ezerre teszi a legszélsőségesebb lakhatási szegénységben, azaz hajléktalanként az utcán, szállókon vagy kunyhókban élők számát. A férőhelyek száma idénytől függően 9500-11 100 között mozog, ám Sajgál Rózsa szerint mikor beüt a fagy, mindig kiderül, hogy kevés a kapacitás. Hozzáteszi: tény az is, hogy a hajléktalanoknak egy kisebb része, aki mentálisan annyira leépült állapotban van, hogy nem képes a legminimálisabb alkalmazkodásra sem, vagy fél a többiektől, nem hajlandó bemenni a szállóra.

„Az emberek okkal vannak felháborodva azon, hogyan néznek ki az aluljárók, és maguk a hajléktalan-szakemberek is azt mondják: tévedés, hogy ezt hagyni kell, az együttélés szabályait mindenkivel be kell tartatni. A hajléktalankérdés egyáltalán nem erről szól!” – tette hozzá Sajgál, hangsúlyozva azt is: a megelőzés lenne a legfontosabb, hogy eleve ne kerülhessen senki ilyen helyzetbe. „A megoldás nem a hajléktalanszállók férőhelyeinek bővítése, sem az, hogy az aluljárókból kiszorítjuk őket rendészetileg. Évekkel ezelőtt kirakták őket a fővárosi erdőkből, lerombolták a viskóikat, azután bejöttek a városba, és most újból kiküldjük őket a város szélére” – figyelmeztetett.

A megelőzéshez anyagilag és szakmailag megerősített szociális ellátórendszerre lenne szükség, amely képes időben és differenciált módon beavatkozni, mert ha valaki elveszti a lakását, már késő. Ha nem kerül előbb látószögbe, az rendszerhiba, s minél lejjebb csúszik, annál nehezebb neki segíteni, s ez Magyarországon sajnos tömegesen jellemző – vélekedik Sajgál. A hajléktalankutatásokat végző szakember szerint mindegyik érintett életútján pontosan végigkövethető, hogy hol nem kapták meg azt a segítséget, amikor még megállítható lett volna a negatív spirál.

Az utcai segítő munkát végző Végszó Szociális Egyesület munkatársa szerint nincs kilátás megoldásra addig, amíg a szociális lakhatás nincs megoldva, mert rengetegen vannak veszélyeztetett helyzetben, különösen a megugrott albérleti díjak és lakásárak folytán. Az EU-ban elvileg kötelező előírás, hogy a lakások minimum nyolc százaléka szociális bérlemény legyen. Az AVM számítása szerint a CSOK éves költségéből 14 ezer használatlan bérlakást lehetne felújítani, ami 30-40 ezer ember tartós lakhatását oldaná meg.

Az alulfinanszírozott rendszerben országos szinten is Budapestre hárul az ellátás: a fővárosi hajléktalanok nagy többsége vidéki, aki nem egyszer a helyi önkormányzat segítségével kerül fel a fővárosba. A segítő szerint elterjedt gyakorlat, hogy Budapestre transzportálják a szerencsétleneket, mert ott kiépültebb az ellátórendszer. A tavalyi összeírás szerint az utcai hajléktalanok jelentős része él vidéki városban, az ő gondozásuk teljesen megoldatlan.

Az alacsony küszöbű fővárosi ellátóhelyeken viszont sok konfliktus van, így sokak számára az utca biztonságosabb. Nem ez a tipikus hajléktalan lét, a többségnek van alacsony jövedelme vagy nyugdíja, és eltengődik valamelyik szálláson. Körforgás van: a normálisabb szállókon maximum két évig lehet lakni, utána visszakerül az illető a fapados átmeneti rendszerbe, majd újra fölveteti magát a szállóba, ami elég idegőrlő. Aki mindenhonnan lemorzsolódik, lekerül az aluljáróba. Az utcán nem lehet sokáig bírni: 6-9 hónap után kialakul valamilyen súlyos pszichiátriai betegség, és pár éven belül meghal az illető. Egy ponton túl már nehéz beavatkozni, a szakemberek szerint az utcai lét a végső stádium végállomása. Ők már teljesen közönyösek, ezért a hajléktalanellenes propagandát azok szenvedik meg leginkább, akik még normális életet próbálnának élni – figyelmeztet az aktivista.

Olvasson tovább:

  • A Kék bálna-átverés és az öngyilkos tinik

    A kamaszok körében terjedő, Kék bálna névvel fémjelzett internetes öngyilkossági hullámra, amely állítólag Európa-szerte terjed, különböző szervezetek, szakemberek, sőt a politika is rámozdult. A bulvármédia által erősen kiszínezett hír azonban, úgy tűnik, nem teljesen megalapozott, és felesleges...
  • Visszavonták a „rabszolgatörvény” tervezetét

    A Munka Törvénykönyve módosításának visszavonását kezdeményezte a héten az Országgyűlés gazdasági bizottsága, így az egyéni módosító lekerült a napirendről, és – fordított sorrendiségben – jövő héten a kormány és a versenyszféra egyeztető fóruma elé kerül. Bírálók szerint a tervezet, amely mögött...
  • A 7,2 milliós határ

    A kormány nemzetbiztonsági okokból tartja fontosnak a külföldről támogatott nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) tevékenységének újraszabályozását. A bírálók szerint a tényleges nemzetbiztonsági kockázatot jelentő szerveződések kiszűrésére ez a módszer teljesen alkalmatlan.