Kereső toggle

Változik-e déli szomszédunk migrációs politikája?

Határozottabb fellépés – egyelőre csak a szavak szintjén

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szokatlanul kemény hangnemben szólalt meg az elmúlt héten a szerb köztársasági elnök, aki a jelenleginél sokkal határozottabb fellépést helyezett kilátásba az ország déli és keleti határain. A szerbiai bevándorlási helyzet, illetve az ezt orvosolni igyekvő kormányzati politika azonban egyelőre még az elmúlt hónapok tendenciáit követi, ám egyre erősebbek azok a hangok, amelyek szerint az országnak sürgősen változtatnia kellene migrációs politikáján. A kérdés már csak az: hogyan?

A szerb köztársasági elnök, Tomislav Nikolić sajtónyilatkozatában kijelentette: Szerbia lezárja határait a migránsok előtt, ha az Európai Unió államai nem fogadják be őket. Mint mondta, Szerbia nem épít sem kerítéseket, sem falakat: az országhatárokat úgy zárja le, hogy odavezényli a katonaságot. Az elnök már hónapokkal ezelőtt engedélyt adott a hadseregnek, hogy segítse a rendőrség munkáját a szerb–bolgár, illetve a szerb–macedón határszakaszon, mostani nyilatkozatában a korábbinál sokkal erőteljesebb katonai jelenlét lehetőségét vázolta fel. Hozzátette, ha a katonaságot ki is vezénylik a határra, az nem jelenti azt, hogy az országba illegálisan belépni próbáló migránsoknak bármi bántódása esne. Mint mondta, Szerbia a migránsválság során sok tekintetben több EU-tagállamnál is emberségesebben lépett fel, ezért reményét fejezte ki, hogy a szóban forgó intézkedések bevezetése esetén semmiféle negatív következménnyel – azaz uniós dorgálással – nem kellene számolnia országának. (Szerbia ugyanis szeretne mielőbb az Európai Unió tagjává válni – a szerk.) Ugyanakkor megerősítette, Szerbia nem tölthet be az unió kapujában karantén és befogadóközpont szerepet, különösen nem határozatlan időre, az országnak nincs erre kapacitása.
A szerb köztársasági elnök szavait a vajdasági Magyar Szó elsősorban annak tulajdonítja, hogy a szeptember 24-én Bécsben, a balkáni migrációs útvonalon fekvő országok részvételével lezajlott csúcstalálkozó csalódást okozott Szerbia számára. A kézzelfogható eredmény nélkül zárult találkozó után az ország vezetése joggal érezheti azt, hogy Európa nem méltányolja a migrációs válság kezelésében tanúsított humánus hozzáállását. Közben október első hetére a Szerbiában tartózkodó migránsok száma elérte a 7000 főt, a „nem hivatalos” adatok pedig még ennél is nagyobb létszámról, 9000 főről szólnak (utóbbi a regisztrálatlanul „kóborló” tömeget is magában foglalja). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szerbiai menekülttáborok mostanra megteltek, az eredetileg 6000 fő befogadására alkalmas tranzitállomásokon nem tudnak több bevándorlót elhelyezni.
Becslések szerint a macedón és a bolgár határon továbbra is naponta 80-100 fő lép Szerbia területére, folyamatosan duzzasztva a tavasz óta itt veszteglő migránstömeget, a gazdasági bevándorlónak tekintett, döntően afgán és pakisztáni származású csoportokat. A migránsok türelme láthatóan fogytán van, aminek időközönként tiltakozó akciókkal igyekeznek hangot adni, követelve a magyar és a horvát határ megnyitását. Amint tette ezt legutóbb a belgrádi autóbusz-pályaudvar melletti parkban lakó tömeg több száz tagja is, akik előbb lezárták a környék forgalmas útszakaszait, majd mintegy kétszázan gyalogosan útnak indultak a magyar határ felé. A különböző csoportok között verekedésig fajuló feszült helyzetnek végül a szerb hatóságok vetettek véget, akik buszokra ültetve visszaszállították őket a szerb fővárosba. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy nemrégiben csak egy idős szabadkai férfi lélekjelenlétének köszönhetően menekült meg egy 14 éves kislány a nyílt utcán a szexuális erőszaktól, a szerb elnök hangnemváltása egyáltalán nem tekinthető véletlennek.
A sokak szerint „zsákutcába” jutott szerb migrációs politikából kiutat keresve közben az önkormányzatok is mozgolódni kezdtek. Négy szerbiai önkormányzat, amelyek a fő migrációs útvonalon helyezkednek el, a nemzetközi szervezetekhez és a szerb kormányhoz fordultak, segítséget és támogatást kérve a migrációs krízis kezelésében. Dimitrovgrad, Magyarkanizsa, Šid és Preševo polgármestere az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) szervezésében megtartott belgrádi konferencián megfogalmazta, hogy térségükben a helyzet tarthatatlan, és a menekültválság kezelése meghaladja a helyi önkormányzatok erejét. A szerbiai önkormányzatok a héten Németországba is hivatalosak, ahol a német menekültügyi hatóságok meghívásának eleget téve betekintést nyerhetnek a berlini és nürnbergi menekülttáborok életébe, a segélyszervezetek és a civil szervezetek munkájába.
A szerb köztársasági elnök erélyesebb fellépést kilátásba helyező szavait időközben Ivica Dačić külügyminiszter is megerősítette, aki arról beszélt, hogy a kormány hozzáfogott a Szerbia nemzeti érdekeit védő intézkedések kidolgozásához. Szerbia nem válhat a migránsválság áldozatává – emelte ki a szerb diplomácia vezetője.
Hogy pontosan mik lesznek ezek az intézkedések, és hogy milyen irányt vesz a szerb migrációs politika, ennek részleteiről még keveset lehet tudni. Mindesetre az EU „előszobájában” toporgó országnak olyan megoldást kell találnia, amely összhangban van Brüsszel és Berlin akaratával, s ugyanakkor a szomszédos országokkal való viszonyát sem élezi ki. Belgrád tisztában van ugyanis azzal, hogy egymagában nem lesz képes megoldani a menekültválságot, ezért igyekszik nemzetközi megoldást találni a problémára. Kérdés, milyen segítséget várhat a szerb kormány az Európai Uniótól, miközben annak déli határainál, az olasz partoknál naponta 5000 embert kell kimenteni a Földközi-tengerből, illetve legfőbb uniós szövetségesétől, Németországtól, amely saját, milliós nagyságrendű migránstömegével sem tud megbirkózni – ezekhez képest a Szerbiában veszteglő 7-9 ezer főnyi tömeg ingerküszöb alatti problémának tűnhet Európa szemében.

Olvasson tovább: