Kereső toggle

Menekültek Magyarországon

Ki merre lát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Állj! – mondja határozott hangon a bódéból kilépő őr. Sörhasú, borostás, UW-zöld mellényt visel, és a vámosszabadi befogadó állomást őrzi többedmagával. Újságíró csak engedéllyel léphet be, nekünk nincs engedélyünk. A tábor vezetőségére vonatkozó kérdéseinkre kitérő válaszokat ad: „nem tudja, elmentek, nincsenek itt, megbeszélés van”, stb. Közben azonban értesíti a parancsnokságot, és néhány percen belül megjelenik a kapuban egy illetékes. Sokat tud a menekültkérdésről, ismeri a jogszabályokat és a napi gyakorlatot is. Hivatalosan viszont nem nyilatkozhat. Úgyhogy megoldjuk nem hivatalosan. 

Kezelhető konfliktusok

A Győr melletti Vámosszabadi külterületén fekvő befogadó táborban 270-300 migráns tartózkodik. Afrikaiak, szíriaiak, afgánok, pakisztániak. Nyílt táborról van szó, a lakók szabadon jöhetnek-mehetnek. Nagy részük a négyszintes panelházban lakik, néhányan viszont az udvarban felállított jókora sátrakba kényszerültek. A házban kétszobás apartmanokban élnek, szobánként 5-5 fő. WC, fürdőszoba, tévé minden apartmanhoz tartozik. A menekültek naponta háromszor kapnak enni. Ha gyógyszerre van szükségük, a tábor ingyen biztosítja, és az orvosi ellátásukat is megszervezik. Miközben a bejárat előtt beszélgetünk, a rács mögötti parkolóban gyülekezni kezdenek a lakók. Hamarosan indul a busz Győrbe. Naponta ötször megy, ingyenes. Volt példa konfliktusra is, amikor néhány menekült nem akarta tudomásul venni, hogy egy buszra csak 50 fő szállhat fel. Kisebb dulakodás alakult ki, ezért a tábor felügyelői megengedték, hogy annyi menekült szálljon fel, amennyi csak akar. Miután viszont megtelt a busz, közölték velük, csak akkor indulnak, ha ötvennél nincs több utas. Percek alatt megoldották a problémát: akik nem fértek be az első 50 utas közé, azok megvárták a következő járatot. Forrásunk szerint időnként a takarítással is adódnak nehézségek, de amikor néhány befogadott nem akarta rendbe tenni a saját szobáját, a tábor vezetője kivetette a televíziók kártyáit, és megmondta, hogy csak a takarítás után adja vissza. A módszer bevált.

Variációk együttélésre

A táborban most húsz iskolás korú gyermek lakik, a városból érkező tanár tanítja őket. Van lehetőség magyar nyelvtanulásra is. A több mit kétszázötven felnőtt közül azonban csak öt-hat él a lehetőséggel: a döntő többség nem akar Magyarországon maradni.

Miközben beszélgetünk, betolat a busz, nyílik a kapu, jönnek a menekültek. Néhányukkal sikerül szót váltani.

Egy szír fiatalember tört angolsággal azt mondja, a háború elől menekült el, ért az elektromossághoz, dolgozni akar, hogy találjon magának egy lányt, és lehessen családja. Szerinte a tábori körülmények jók, a magyar emberek kedvesek.

Forrásunk szerint a menekültek nem jelentenek problémát Vámosszabadi lakosságának. Mi is ezt tapasztaltuk, már csak azért is, mert a tábor nem az 1600 fős faluban, hanem két-három kilométerrel arrébb, a puszta közepén áll. A vámosszabadiak mégis tiltakoznak a tábor állítólagos bővítése ellen. Beszélgetőtársunk szerint objektív ok nincs a tiltakozásra. Tavaly öt erőszakos bűncselekmény történt a faluban, ám egyiküknek sem volt menekült sem sértettje, sem elkövetője. (Mindezt a helyi rendőrkapitány is megerősítette.)

A tábor lakóinak 80-90 százaléka válságövezetből jött, mondja többszöri kérdésünkre forrásunk. Szerinte ez az arány országosan is igaz. Ami azért érdekes, mert az idegenellenes kampányt a napokban csúcsra járató kormány azt kommunikálja, hogy az illegális határátkelők nagy része nem az életét féltve menekült el hazájából, hanem gazdasági bevándorló, aki a magasabb életszínvonal érdekében jött Európába. És akiknek az itt-tartására – így a kormánypropaganda – Magyarországnak nincsenek erőforrásai, ráadásul jelenlétük összefüggésbe hozható a terrorveszéllyel is.  

Vámosszabadi, Debrecen, Bicske

A menekültkérdés összetettségét már Vámosszabadiban is megérthetjük: a tábor „illetékese” egészen másként éli meg a helyzetet, mint a két kilométerre élő falubeliek. Maga a tábor rendezettnek és emberhez méltónak tűnik, és ezt állították az általunk megszólított menedékkérők is. Ez azért is érdekes, mert a debreceni befogadó állomással kapcsolatban néhány éve komoly problémákról hallottunk. A Hetek debreceni forrásai azt mondták: mostanra sikerült rendezni a helyzetet, megszűnt a tarthatatlan állapot, ami akkor oda vezetett, hogy a környékbeliek már nem merték az utcára engedni gyerekeiket a tábor környékén.

Ezzel szemben bicskei munkatársunk arról számolt be, hogy itt csak a helyi befogadó állomás jelentős túlzsúfoltsága esetén érzékelhető a menekültek jelenléte – normális létszámnál nincsenek problémák. Bicskén a bevásárlóközpontnál gyülekeznek a migránsok, aminek az az egyszerű oka, hogy ott tudnak csatlakozni a WiFihez. A helyiek időnként meglepődnek az idegenek jól öltözöttségén, mivel a klasszikus sztereotípiák a menekülteket szegény emberekként írják le. Pedig már az embercsempészek szolgáltatásai is sok pénzbe kerülnek, amíg eljuttatják őket a szerb–magyar határig. Vámosszabadiban meséltek két menekültről, akik szó nélkül kifizettek a taxisnak 3500 eurót, amikor kiderült, hogy Debrecenbe kell menniük az ottani menekülttáborba. Természetesen találkoztunk egy-egy kézipoggyásszal, néhány hónapos csecsemővel és két tizenéves gyerekkel érkező szegény ázsiai családdal is.

Számháború

Nem egyszerű választ adni a kormány bevándorlásról szóló kampányával kapcsolatos kérdésekre: valóban kirívóan súlyos problémáról van szó; vagy arról, hogy a kormányzati kommunikációs csapat újabb ellenséget talált a kínos botrányok elfedésére; esetleg arról, hogy egy valós problémát szándékosan túldimenzionálnak; netán a közeljövőben tényleg eszkalálódhat a menekültügy.

A kormány álláspontját látszik erősíteni, hogy miközben 2012-ben összesen 2157 menedékkérelmet regisztráltak Magyarországon, 2014-ben már 42 777-et, idén júniusig 55 ezret, és az év végéig elérhetjük a 100 ezret. Ugyanakkor a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal statisztikái szerint a határt többnyire papírok nélkül átlépő menedékkérők 80-90 százaléka napokon vagy heteken belül továbbáll Nyugat-Európa felé.

Hasonló számokat kaptunk a Migráns Szolidaritás Csoport (Migszol) szakembereitől is: becslésük szerint körülbelül 2000-3000 migráns tartózkodik egyidejűleg az országban. A legtöbb menedékkérő 1-3 napot, esetleg néhány hetet tölt nálunk. Akik megkapják a menekültstátuszt, jelentkeznek integrációs támogatásra, és megpróbáljak elkezdeni itt az új életüket. A menekültstátusszal rendelkezők havi 90 ezer forint támogatásban részesülnek. A Migszol adatai szerint ugyanakkor a 2013-ban és 2014-ben összesen benyújtott 62 ezer menekültstátusz iránti kérelemből mindössze 950-et bíráltak el pozitívan.

Magyarországon a Hetek számításai szerint összesen 3-4000 férőhely van az öt nyílt befogadó állomáson – Bicske, Vámosszabadi, Debrecen, Fót, Balassagyarmat –, illetve a menekültügyi őrizetben és idegenrendészeti őrizetben lévő migránsok számára. Az utóbbi két kategóriába tartozó intézményekről sok lesújtó kritika jelent meg emberi jogi szervezetek részéről: megalázó bánásmód, embertelen körülmények, tolmácshiány és a fogvatartottak értetlensége afölött, hogy miért kerültek „börtönbe”, miközben nem követtek el semmit. 

Ki miért menekül?

Számháború zajlik a kormány és a kormány kritikusai között abban a kérdésben is, hogy az illegálisan érkező határátlépők mekkora hányada jön válságövezetből az életét féltve, és hányan vannak az úgynevezett „megélhetési bevándorlók”, akiket Orbán Viktor miniszterelnök emleget így.  

A Helsinki Bizottság szerint idén január–februárban a Koszovóból érkezők adták a menedékkérők túlnyomó részét, és ők valóban nem válságövezetből jöttek. Március óta viszont megállt a koszovói exodus, mert az ottani kormány leállította a médiakampányt, ami arról szólt, hogy Svédországban tárt karokkal várják a koszovói munkavállalókat. (Forrásunk szerint a kivándorlás serkentésének hátterében helyi ingatlanpiaci megfontolások álltak, ám ennek ellenőrzésére most nincs lehetőségünk.) Tény, hogy a nemzetközi figyelmeztetések hatására márciusra töredékére zsugorodott a koszovói menekültek száma, így március–áprilisban a menedékkérők 65-70 százaléka három háborús országból, Afganisztánból, Szíriából és Irakból érkezett – legalábbis a Helsinki Bizottság szerint. A Fidesz sajtóirodája viszont a napokban azt közölte, hogy 2014-ben a menedékkérők 80 százaléka nem háborús övezetből jött Magyarországra, idén májusig pedig hasonló volt az arány, egész pontosan a migránsoknak csak a 17 százaléka érkezett politikai okokból. Ennek viszont ellentmondanak az Eurostat adatai, amelyek szerint már tavaly is minimum 40 százaléknyi menekült jött háborús országokból.

A kormány szerint azonban nem csak a jelenleg itt lévő menekültek okoznak gondot. Attól tartanak, hogy a nálunk sokkal nagyobb menekültügyi problémákkal küzdő Nyugat-Európából Magyarországra toloncolnák vissza a tőlünk odaérkezett embereket. Ennek egyébként van jogi alapja, a hazánk által is aláírt dublini rendelet ugyanis kimondja, hogy a menedékkérő ügyét ott kell elbírálni, ahol belépett az EU-ba. Tehát hiába jut el, mondjuk, Ausztriába, ha Magyarországról érkezett, és egy ellenőrzésen fennakad, visszatoloncolhatják hozzánk. A magyar kormány attól tart, hogy rövid időn belül több tízezer migráns érkezik vissza Nyugat-Európából. A Migszol szerint ugyanakkor akit visszatoloncolnak hozzánk, az nem kap a kormánytól integrációs támogatást, így hajléktalanná válva minden bizonnyal újra elhagyná az országot. Arra a felvetésre, hogy milyen következménnyel járna több tízezer visszatoloncolt menekült, a civil szervezet azt válaszolta, a legsúlyosabb következmény a hajléktalanság növekedése lenne. A felvetés azonban csak teoretikus, hiszen az utóbbi másfél évben összesen 1350 embert küldtek vissza nyugatról.

Olvasson tovább: