Kereső toggle

Gripen-balesetek és csúcsra járatott agyelszívás a magyar légierőnél

Ki tudja, hol áll meg?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rájár a rúd a magyar légierőre: a csehországi baleset után a múlt héten Kecskeméten egy másik Gripen vadászgépnek kellett kényszerleszállást végrehajtania. Az esetek kivizsgálása még zajlik, az azonban a Hetek információi szerint enyhén szólva nem növeli a repülésbiztonságot, hogy tömeges agyelszívás zajlik a repülő műszaki állománynál – sőt, a vadászpilóták közül is egyre többen kacsingatnak a polgári pálya felé, ahol a jelenlegi fizetésük többszörösét vihetnék haza havonta.

Májusban egy cseh–magyar–svéd közös hadgyakorlaton egy magyar Gripen leszállás közben túlcsúszott a kifutópályán, és a fedélzetén tartózkodó két pilóta katapultált. A Hetek információi szerint honvédelmi-szakmai körökben olyan magyarázatok vannak forgalomban, miszerint több körülmény együttállása – vizes és nem teljesen sík leszállópálya, a légi irányítás, illetve a pilóták figyelmetlensége, hibája – idézhette elő a balesetet. Lényegében erről beszélt Hende Csaba honvédelmi miniszter is a Napi Gazdaságnak adott interjújában, bár a műszaki hibát sem zárta ki. A múlt heti kecskeméti eset kapcsán viszont – amikor a felszállás után az orrfutó csak „félállásban” maradt, ezért a pilóta „hasra tette” a gépet, és a művelet közben katapultálni kényszerült – határozottan szoftverhibát emlegetett a tárcavezető.

Hende manővere

Miközben a 14 Gripenből álló magyar légierőt ezzel jelentős veszteség érte, kommunikációs szempontból az utóbbi esetet kiválóan oldotta meg a honvédelem. Hende Csaba még a kórházban, kamerák előtt tüntette ki Hazáért érdemjellel Kádár Sándort, a Gripent lehozó őrnagyot, aki valóban hősies tettet hajtott végre, hiszen szakértők szerint akkor sem róhatták volna meg, ha a levegőben katapultál, és hagyja veszni a gépet. (Más kérdés, hogy ebben az esetben súlyosabb sérülést is szenvedhetett volna a csigolyatörésnél, ugyanis egy újabb hiba folytán a katapultülés nem vált le, így 80 kilós plusz súllyal ért földet a pilóta.)  
Ugyanakkor arról már kevesebb szó esett, hogy a pilóták repült óraszámát sokan alacsonynak tartják (a svédekkel kötött Gripen-szerződés értelmében az éves keret 2400 óra lenne, ehelyett azonban csupán 1800 órát töltenek a levegőben a pilóták). Márpedig a gyakorlat kulcskérdés lehet olyan szituációkban, amilyen a csehországi baleset is volt. A biztonságos repüléshez továbbá legalább ilyen fontos az a támogatás, amit a repülő műszaki állománya nyújt a légierőnek. Ám ezen a téren óriási kihívásokkal küzd a honvédség: a kiégésre, alacsony fizetésre, az erkölcsi megbecsülés hiányára panaszkodó szakemberek tucatjai távoznak civil cégekhez – a Siemenstől a Mercedes gyáron keresztül a szélturbinákkal foglalkozó vállalkozásokig –, ahol szakértelmük és tapasztalatuk miatt tárt karokkal fogadják őket. Így azok, akik maradnak, még nagyobb terhet kénytelenek vinni.

Visszafordíthatatlan folyamat?

Az alig negyvenéves István például hét évet húzott le a légierőnél mester fokozatú repülőgép-szerelőként, mielőtt 2013-ban leigazolta volna egy világcég, ahol szélturbina-beüzemeléssel foglalkozik. „Lassan nálunk dolgozik a fél kecskeméti reptér. Itt elismernek és szeretnek minket, mert a katonák megbízhatóak, pontosak és terhelhetőbbek a civil fiataloknál. A fizetés pedig legalább négyszerese annak, amit a seregben kaptunk” – magyarázta a Heteknek a szakember, aki több mint 30 emberről tud, aki a kecskeméti repülőtérről „lépett le”.
Bár a pénzt tekinti a megbecsülés és az elismerés legfontosabb eszközének, István a romló körülményeket, a mesterségesen szított rossz hangulatot és morált, a kilátástalanságot, valamint a jó szakemberek elvándorlását is megemlítette, amikor távozása okairól beszélt. Szerinte az agyelszívás óriási probléma, a tapasztalt „öreg” szakemberek hiánya előbb-utóbb vissza fog ütni. „Csak remélni lehet, hogy nem kell hozzá tragédia, hogy észbe kapjanak a vezetők. Már rég túlléptük a kritikus határt a leszereltek számában, a folyamat visszafordíthatatlan, hiszen legalább tíz év szakmai gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki rendelkezzen a megfelelő kompetenciákkal. Most utcáról behívott fiatalokkal próbálják pótolni a kiesett szakembereket, akik a régiek közül bent maradtak, azokon óriási a teher és a felelősség, hiszen két-három ember munkáját kell elvégezniük, és emellett még a fiatalokra is figyelni kellene” – fogalmazott. „Bármennyire is szerettük a szakmát, visszafelé nem vezet út. Meg kellett volna fizetni bennünket, és a leszerelteknek legalább 80 százaléka maradt volna” – vélekedett.

Csak nevetni tudott az illetményemelés hírén

Gábor gyerekkora óta tudatosan készült a repülő műszaki pályára, és az ambíciójának meg is lett az eredménye: a századparancsnokságig vitte. A darálót azonban ő is csak öt évig bírta. „Éves szinten körülbelül tíz nap szabadságot tudtam kivenni, azt sem mindig akkor, mikor én szerettem volna. Nem volt ritka, hogy heti 70-80 órát dolgoztam, természetesen fizetett túlóra nélkül. Mivel fiatal voltam, a Gripenes műszaki állományba nem kerültem be. Nem úgy, mint az öregek, akik a svédországi képzésről hazaérkezve rövidesen már nyugdíjba is mentek… Mi meg közben húztuk az igát a MiG-ekkel és az Albatrosokkal, amelyek fenntartására anyagi támogatás már nem nagyon jutott. Gyakorlatilag napi szinten próbáltunk csodát művelni” – sorolta a rendszer anomáliáit.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a gyenge fizetések, a támogatottság hiánya soha nem csökkentette azt a szakmai színvonalat, amit a repülő műszakiak képviseltek. Pedig a fizetés tényleg nem volt sok: századparancsnokként összesen 150 ezer forintot vitt haza havonta. Amikor 2010-ben leszerelt, 100 nap görgetett szabadsága volt, amit nem tudott kivenni.
Gábor jelenleg ugyanannál a világcégnél dolgozik, ahol István, és ipari gázturbinákkal foglalkozik. „Tapasztalt, strapabíró szakemberek, gyenge fizetéssel, tisztelet nélkül: nem csoda, ha a magyar repülő műszaki szakemberekre lecsapnak a multik. Ezek a cégek olyan fizetést és körülményeket tudnak nyújtani, hogy a mindennapi munkát nem befolyásolják az anyagi gondok. Ha nem változtat a honvédség, akkor a helyzet hosszú távon kezelhetetlen lesz” – vélekedett.  
Azzal kapcsolatban, hogy bejelentették: új illetményrendszer lép életbe a honvédségnél, és például a repülő műszaki személyzetnél több mint 100 ezer forinttal nő majd a fizetés, Gábor azt mondta, csak nevetett, amikor olvasta a hírt.  „Korábban is többször előfordult, hogy emeltek az alapilletményen, amit hangosan kommunikáltak is kifelé, de közben különböző okokra hivatkozva pótlékokat szüntettek meg. Végeredményben a teljes fizetés csökkent” – fogalmazott.

Olvasson tovább: