Kereső toggle

Összeomlás a Quaestor-csoportnál

Egy nem annyira szocialista brókerbotrány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jelenlegi információk szerint a pénzügyi körökben „frankageddonnak” hívott januári svájci frankerősödés miatt kezdtek el bedőlni a brókercégek. A Fidesz elkövette azt a hibát, hogy a Buda-Cash dőlése után politikai síkra terelte a problémát, ám a következő dominó egy kiváló fideszes kapcsolatokkal rendelkező milliárdost, Tarsoly Csabát találta el. Tarsoly a kormány keleti nyitásának kiemelt partnere volt e hét keddig, továbbá régi üzlettársa annak a január óta előzetesben ülő Kiss Szilárd Miklósnak, akivel – mint kiderült – a miniszterelnök barátjának, Mészáros Lőrincnek is volt közös, oroszországi cége.

Pár hét alatt három brókercég is lehúzta a rolót. Bár a felügyelet szerepét betöltő Magyar Nemzeti Bank szerint egy vadonatúj jegybanki vizsgálati módszer vezetett a lebukásokhoz, a piacon nem Matolcsyék leleményességének tudják be a „sikert”. Több, a pénzpiacokat közelről ismerő vezető közgazdásszal beszélgetve az alábbi kép rajzolódott ki előttünk: Magyarországon nem elszigetelt eset, hogy részvénytársaságok menedzsmentjei olykor „ügyes” cselekkel megrövidítik saját cégük tulajdonosait, illetve hogy rossz üzleteket kötnek, majd a veszteségek beismerése helyett trükkökkel igyekeznek a keletkezett hiányt elfedni a tulajdonosok előtt, a létező legkockázatosabb ügyletekbe is belefogva.

Az eddig megismerhető információk szerint a február 24-e óta bedőlt brókercégek élén pancser, de a morállal is hadilábon álló üzletemberek állhattak, akik ügyeskedéseikkel esetenként százmilliárdossá is növelhették a cégeiknél keletkezett hiányt.

A Buda-Cash vezérigazgatóját képviselő Bánáti János ügyvéd ATV-beli nyilatkozata szerint a gyanúsítás 2015-ös ügyekre vonatkozik, és egyelőre semmilyen meggazdagodás vagy különös pénzkivétel nem szerepel a gyanúsítások között.

Úgy tűnik, hogy nem ellopták a pénzt, hiszen akkor idővel eltűntek volna az országból, hanem a rossz gazdasági tevékenységük miatt „elüzletelték” ezeket az összegeket, majd egy váratlan külső körülmény egyszer csak fényt derített üzelmeikre.

Frankageddon és Eiffel-torony a Parlament előtt

A balszerencse Svájc felől érkezett. Forrásaink úgy tudják, hogy a januári „frankageddon” miatt a Buda-Cash ügyfelei között milliárdos veszteség keletkezett, amit nem sikerült eltüntetni. A pórul járt kliensek jogvitába keveredtek a brókercéggel, és a felügyelethez fordultak segítségért. Az MNB kiszállt a céghez, de mivel a menedzsment tudta, hogy milyen „pénzügyi hullákat” őriznek a szekrényben, inkább önfeljelentéssel éltek.

A Népszabadság szerdai értesülése szerint egy Karácsony Miklós nevű nem létező személy „megbízásából” vásárolt a Buda-Cash vezérigazgató-helyettese 62 milliárd forint értékű kincstárjegyet a brókerházhoz kötődő négy regionális bank pénzéből. A tranzakciók idén év elején történtek, tehát nincs közük sem a Gyurcsány-, sem a Bajnai-kormány időszakához. A Népszabadság szerint ez a 62 milliárd forint a négy Buda-Cash-közeli bankból hiányzó teljes összeg; további 33 milliárd tűnt el magából a brókerházból.

Egy, a magyar pénzügyi életben jelentős szerepet betöltő közgazdász a 62 milliárdos fantomszámlára vonatkozó információt úgy értékelte lapunknak, hogy amennyiben ez igaz, az olyan, mintha valaki abban reménykedve épített volna a Parlament elé egy Eiffel-torony-szerű építményt, hogy egyetlen, arra illetékes hatóság sem veszi észre. Az MNB zsenialitására tehát ebben az esetben nem volt különösebb szükség.

Valaki szorulni fog az MNB környékén?

A Fidesz gyakorlatilag az első pillanattól megpróbálta a szocialistákra tolni a Buda-Cash-ügyet azzal az érvvel, hogy a Bajnai-kormány időszakában voltak olyan kormányzati szakemberek (kettő), akik előtte megfordultak a Buda-Cashnél (egyikük 2009-ben a Fidesz EP-képviselőjelöltje is volt), illetve, hogy a szocialista kormányok fellazították a pénzintézetek ellenőrzését, ezért kerülhette el a lebukást a cég.

Ennél árnyaltabban fogalmazott a kormány egyik erős embere egy múlt heti háttérbeszélgetésen. Szerinte a Buda-Cash érdekköréhez tartozó takarékszövetkezetek bankká alakulásának körülményei és az MNB abban játszott szerepe legalábbis figyelemre méltó, és mindenképpen érdemes lehet kivizsgálni, hogy miért kapott meglepően gyorsan engedélyt a bankká alakulásra az MNB-től ez a pénzintézeti kör. Az idézett kormánytag szerint nem kizárt, hogy „valaki szorulni fog” még emiatt a jegybank körül.

Mint arról a múlt héten beszámoltunk, a takarékszövetkezetek kötelező integrációja alól csak a bankká alakuló pénzintézetek kaptak felmentést; a Videoton-tulajdonos Garancsi István érdekeltségébe tartozó Duna Takarék, illetve a Töröcskei István  vezette, azóta tönkrement Széchenyi Bank is így kapott kibúvót.

A Buda-Cash csoport érdekkörébe tartozó szövetkezetek az utolsó pillanatban szintén kibújtak az összeolvadás alól. Ezt annak köszönhették, hogy a köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte a parlamentnek a takarékszövetkezetek államosításáról szóló törvényt, és a megismételt szavazásig eltelt rövid idő alatt ezek a pénzintézetek is elindították bankká alakulásukat.

Mintha a háttérbeszélgetésen „hangosan gondolkodó” kormánytag szavait az MNB-ben is meghallották volna. A jegybank kiadott egy közleményt, amelyben kikérték maguknak a nyilvánosság előtt az ellenzék részéről elhangzott vádakat. Szerintük egyáltalán nem volt „egynapos” a négy szövetkezet bankká alakulásának engedélyezése, hanem több hónapig ellenőrizték a hitelintézetek „formaváltási” igényét.  A jegybank a magyarázkodásnak beillő közlemény szerint a jogszabályokat teljes mértékben betartva – mivel a kérelem beadására és a működési feltételek teljesítésére vonatkozó objektív törvényi feltételek is teljesültek – adta ki a törvényben meghatározott engedélyt.

A gazdasági és politikai életben a megnyugtatónak szánt szavak ellenére furcsának tartják a formaváltási engedély gyors befogadását, ami az említett takarékok „menekülését” lehetővé tette, hisz mindenki számára világos volt, hogy a törvényalkotói szándék az volt, hogy a takarékszövetkezetek ne önálló bankokká alakuljanak, hanem integrálódjanak a Takarékbankba.

Százmilliárdok röpködnek

A közel százmilliárdos Buda-Cash-ügy miatt indult ellenőrzési hullám azonban nem várt eredményt hozott. E hét elején öncsődbe próbált menekülni a finoman fogalmazva nem annyira Fidesz-távoli Quaestor Csoport kötvénykibocsátó cége, a Quaestor Financial Hrurira is. A Quaestor első körben megkísérelte elhitetni a közvéleménnyel, hogy a Buda-Cash körüli botrány után kitört pánik okozta náluk a bajt, ám már kedden reggel Windisch László MNB-alelnök szavaiból világos lett: az MNB szerint a Quaestor 150 milliárdnyi (!) fiktív kötvényt adott el illegálisan.

Piaci forrásaink szerint a Quaestor a jelenlegi banki környezetben (1-2 százalékos betéti kamatok mellett) kirívóan magas (5-6 százalékos) hozamokat ígért ügyfeleinek, és a lejárat, tehát a visszafizetések előtt rendre újabb kötvényárusítási hullámot generált. Mintha előre menekültek volna, hogy az új hitelekkel a régieket fizessék ki. Bár esetükben is azt kommunikálja az MNB, hogy az új vizsgálati módszer miatt buktak le, a pénzügyi szakmában az az elterjedt vélemény, hogy ha nincs a Buda-Cash bedőlése, akkor nem biztos, hogy elindul az az ellenőrzési hullám, ami elől öncsődbe menekült és ezáltal a jegybanki felügyelet karjaiba futott a Quaestor.    

Egy nem annyira szocialista brókerbotrány

Ami a politikai vonatkozásokat illeti, lapzártakor hatalmas öngólnak tűnik, hogy a Fidesz az első pillanatban politikai síkra terelte a brókerügyet. Tény, hogy a reklámadó, a netadó, a veszprémi kudarc és az egyre kellemetlenebb Orbán–Simicska háború után ráfért volna a Fideszre egy olyan ügy, amely végre nem arról szól, hogy a kormánypártot ütik az ellenfelei. Ám ha elfogadjuk, hogy a Buda-Cash „szocialista brókerbotrány” lett a Bajnai-kormány két, Buda-Cash-hátterű szakembere miatt, akik közül ráadásul az egyik Fidesz-alapító és 2009-ben fideszes EP-képviselőjelölt volt, akkor a Quaestor fejreállása igazi fideszes katasztrófa.

A Quaestor csoport gyökerei a kilencvenes évekre nyúlnak vissza. A Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. eleinte csak pénzügyi tanácsadóként működött, majd 1993-ban értékpapír-kereskedelemmel és befektetési alapkezeléssel, két év múlva idegenforgalmi tevékenységgel, később ingatlanfejlesztéssel is foglalkozni kezdtek.

2013-ban a keleti nyitás jegyében a Quaestor üzemeltetésében nyílt meg Moszkvában és Isztambulban a Magyar Kereskedőház, és a cégcsoport túlzás nélkül az Orbán-kormány keleti nyitásának kiemelt partnere lett. Tarsoly Csaba Quaestor-vezér és Szijjártó Péter közös fényképei bejárták a médiát, és bár a Külügyminisztérium kedd reggel közölte: azonnali hatállyal felbontja a szerződéseket a Quaestor-csoport elnök-vezérigazgatójának érdekeltségi körébe tartozó cégekkel, ekkorra késő volt: a 444 még aznap este beszámolt róla, hogy  az állami tulajdonú, de magáncégek által üzemeltetett kereskedőházak működtetéséért a Quaestor fix havidíjat és 50 százalékos (!) jutalékot kapott a magyar államtól, ráadásul Tarsolyék letelepedési államkötvényekkel is házaltak orosz, illetve török üzletembereknél. Január végén az Index robbantotta a letelepedési kötvények ügyét:  ekkor derült ki, hogy a Rogán Antal fideszes frakcióvezető ötleteként számon tartott kötvénybiznisz elképesztően jó üzlet lett azoknak a cégeknek, akik lehetőséget kaptak a kötvények forgalmazására.

Tarsoly, a Fidesz-vezérkar és a keleti nyitás bonyolult összefüggésrendszere lapzártakor újabb elemmel gazdagodott: az Index szerdai cikke szerint a Quaestor-vezér régi üzlettársa annak a Kiss Szilárd Miklósnak is, akit a kormány keleti nyitásának kulcsfigurájaként tartanak számon, és aki január óta előzetes letartóztatásban ül, mert törvénytelenül „szabadult meg” 700 millió forintos adósságától, amely az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezettel szemben állt fenn. Kissnek Tarsolyon kívül Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterrel, Orbán Viktor miniszterelnök barátjával is volt közös, Oroszországban bejegyzett cége, amelyet Mészáros nem tüntetett fel vagyonnyilatkozatában.

Olvasson tovább: