Kereső toggle

Orbán szinte lehetetlent kért Lázártól

A paksi bővítés és a magyar kormányfő kalandjai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bő egy éve Orbán Viktor megkötötte Vlagyimir Putyinnal az „évszázad üzletét” a Paksi Atomerőmű bővítéséről. Most Lázár Jánosra vár a feladat, hogy utólag „lepapírozza” Brüsszelben, amiben a főnöke korábban megállapodott Moszkvával. Nem lesz egyszerű: finoman szólva is kétséges, hogy a megállapodás egyes elemei megfelelnek-e a hatályos uniós szabályoknak. A Paks2 fűtőelemei körüli múlt heti botrányt a szakértők még a kisebb problémák közé sorolják.

Múlt héten a Financial Times robbantotta ki a hírt, hogy az Európai Unió blokkolta a paksi beruházást, mert az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) kifogást emelt a Paks2-nek szánt fűtőelemek kizárólagos oroszországi importja ellen. A magyar kormány cáfolta, hogy a döntés, pontosabban az Euroatommal zajló „vita” a beruházás blokkolását jelentené, majd rövid üzengetés után beperelte a brit világlapot.

A helyzet több mint abszurd: azt ugyanis, hogy miről vitatkozik Budapest és Brüsszel, nem tudjuk pontosan, mert a kormány képviselői államtitkokra hivatkozva nem adnak erről érdemi tájékoztatást (ahogy egyébként az oroszokkal kötött megállapodásról sem). A titkolózás azért is különös, mert pont üzemanyagügyben nem lenne olyan nehéz megindokolni, hogy miért éppen az orosz fűtőelemek a legalkalmasabbak egy orosz tervezésű erőmű működtetéséhez.  

A fűtőelemekről annyit lehet tudni, amennyit a tavaly decemberi szerződéskötéskor szűkszavúan nyilvánosságra hoztak a Paks2 beruházás honlapján. Eszerint
– Magyarország 20 évig Oroszországtól vásárolja az üzemanyagot,
– a fűtőelem árának meghatározása a felek által előre rögzített árképlet segítségével történik,
– ebben az orosz fél jelentős kedvezményt biztosított Magyarországnak, tekintettel a hosszú távú megállapodásra,
– az oroszok vállalták, hogy megrendelés esetén a kiégett fűtőelemeket 20 évig Oroszországban tárolják, vagy feldolgozzák, majd visszaszállítják Magyarországra.

Ebből a pár mondatból is kiderül, hogy legalább három lényeges része van a megállapodásnak. Az egyik maga a fűtőanyag-szállítás. Ezzel kapcsolatban a témában jártas forrásaink – függetlenül attól, hogy a Paks2-ről mi a véleményük – elismerik, hogy nehéz az oroszokkal versenyre kelni. Egyikük úgy fogalmazott: ma ők gyártják a fűtőelemek Rolls Royce-át.

A szerződés másik lényeges eleme a hulladékkezelés ügye. Jelenleg a használt fűtőelemek nem képviselnek értéket, hanem veszélyes hulladéknak számítanak. Tartós tárolásuk Magyarországon nem megoldott, mert ehhez az ország csak átmeneti tárolóval rendelkezik Pakson; ezért az elemeket az átmeneti tárolás után visszaszállítják Oroszországba a híres „atomvonatokkal”.

Amit ma Paks2-ről tudni lehet

– A beruházás két, egyenként 1200 MW-os blokkot foglal magában.
– A teljes beruházási költség 10-12,5 milliárd euró.
– Az engedélyezési idő másfél év, az első blokk a tervek szerint a megállapodástól számított 10 éven belül kereskedelmi üzembe állhat.
– A beruházás 80 százaléka orosz hitelből, 20 százaléka magyar önerőből valósulhat meg.
– A beruházáshoz az orosz fél 10 milliárd eurós értékben államközi kölcsönt nyújt, amelynek kamata 5-6 százalék körül mozog.
– Az esetleges költségnövekedés kockázatának megosztása a két fél között nem ismert.
– Az atomerőmű annak elkészülte után 100 százalékos magyar tulajdonba kerül.

A szerződés megkötésekor nyilvánosságra hozott pár mondatos kommünikéből az is kiderült, hogy Magyarország úgymond képes volt rugalmas feltételeket kialkudni a fűtőelemek kezelésével kapcsolatban. A szakemberek egy része a kiégett üzemanyagra nem veszélyes hulladékként, hanem értékes alapanyagként tekint. Ám Magyarország nem rendelkezik azzal a csúcstechnológiával, amivel a kiégett üzemanyagot hasznosítani tudná. A szerződéskötésben részt vevő magyar szakemberek optimizmusára utal, hogy nyitva hagyták annak lehetőségét, hogy amennyiben a közeljövőben rendelkezni fog Magyarország az újrahasznosítást lehetővé tevő technológiával, akkor nálunk maradhat a kiégett üzemanyag.  

Kérdés azonban, hogy mi az, amit a fentiekkel kapcsolatban a két kormány titokként kezel, illetve az is, hogy miért nem pályáztatták meg a szerződés megkötése előtt a magyarok az üzemanyag-szállítást, hiszen azt szinte biztosan az oroszok nyerték volna meg. (Elég csak arra gondolni, hogy egy amerikai vagy francia cég biztosan nem lenne képes azt elérni, hogy a magyar kiégett fűtőelemeket az Egyesült Államokba vagy Franciaországba szállítsák.)

Mit titkol Orbán?

Holoda Attila, az előző Orbán-kormány volt energetikai helyettes államtitkára szerint a titkolózás oka az lehet, hogy a gigaberuházásról nem szakmai döntés született. Szerinte az dönthetett, hogy Orbán Viktor valamiért vissza nem térő lehetőséget látott az oroszokkal történt váratlan megállapodásban. „A szakma arra készült, hogy az atomerőmű építésére nemzetközi tendert írnak ki. A várakozás az volt, hogy most, 2015 tájékán kellett volna ezt a pályázatot kiírni. Ehhez képest mindenkit meglepett, hogy tavaly januárban Orbán Viktor hirtelen paktumot kötött erről Putyinnal” – fogalmazott Holoda, aki szerint, ha lett volna tender, azt is nagy eséllyel az oroszok nyerték volna meg, ezért számos összeesküvés-elmélet és pletyka született arról, hogy miért volt ennyire sürgős az alkukötés. 

A szakértő úgy véli, hogy a titkolózás nem az oroszok kérése, hanem a magyar politikai elit döntése volt, így ugyanis gyakorlatilag semmit nem lehet rajtuk számon kérni, többek között nem lehet ésszerű vitát folytatni magáról a beruházás szükségességéről sem. Pedig – folytatta a Heteknek Holoda – jelenleg sem közgazdasági számításokkal, sem energiapiaci trendekkel nem indokolható az új erőmű megépítése, miként az a kormányszlogen sem igazolható, hogy olcsón fog áramot termelni a Paks2.

A titkosítás esetleges másik indoka Holoda Attila szerint az úgynevezett korrupciós kockázat lehet. „Orbán Viktornak valamiért megtetszett ez a beruházás, megkötötte a szerződést az oroszokkal, most pedig a kormányzati apparátus szalad az események után. Lázár János és csapata igyekszik az uniós atomipari, versenyjogi és energetikai szabályoknak megfeleltetni ezt a gigaberuházást. Olyan ez, mintha a gombhoz varrnák a kabátot. Lázár emberfeletti feladatot kapott!” – fejtette ki az energetikai szakember.

Holoda úgy látja: a titkolózás már érezteti a hatását az eddig az atomenergiával kapcsolatban megengedő magyar közvéleményben. (A Greenpeace megbízásából a Medián reprezentatív közvélemény-kutatása szerint a többség elutasítja az új magyar atomerőmű orosz hitelből való megépítését, és kétharmad inkább a megújuló energiaforrásokat részesítené előnyben – A szerk.)

Az ügyben több energetikai szakemberrel is beszéltünk, akik közül volt, aki azt kérte, hogy nevét ne közöljük. Az elemzői konszenzus szerint paradox módon az Euratom által most kifogásolt fűtőanyagkérdés tűnik Paks2 leginkább „kezelhető” problémájának Brüsszelben, mert a beruházást ez a kérdés nem feltétlenül akasztja meg.

Ennél sokkal nagyobb gond lehet, hogy az Orbán–Putyin-paktum két, az EU-működés alapelveit érintő aggályt is felvethet. Az egyik a Paks2 beruházással kapcsolatos versenyjogi kérdés, magyarán, hogy miért nem versenyeztették meg a beruházást. A Heteknek megszólaló szakemberek egyöntetűen úgy vélték, hogy egy ilyen tendert még a legkeményebb versenyfeltételek között is majdnem biztosan a Roszatom nyert volna meg, különösen, ha a finanszírozási segítséget (értsd: a kedvező kamatozású orosz hitelt) pluszpontokkal értékelték volna. 

A másik alapvető kérdés, hogy nem minősül-e tiltott állami támogatásnak, ha Paks2-t teljesen állami forrásból építik, az nem torzítja-e aránytalanul az európai árampiacot. Az energiapiac közösségi liberalizációja után meglehetősen furcsa lenne, ha a végső soron a magyar adófizetők pénzéből épített Paksi Atomerőmű „olcsó” áramot adna el Európában. (Ez azért is lényeges, mert a kormánypárti politikusok rendszeresen érvelnek azzal Paks2 mellett, hogy a német ipar lenne a magyar „atomáram” felvevőpiaca.)

Az idő Orbánék ellen dolgozott

A sietség (és persze a titkolózás) mögött forrásaink egy része még egy okot vélelmez. Ez pedig az lett volna, hogy Orbánék a beruházás uniós engedélyeztetését szerették volna még az előző Európai Bizottságon „keresztülnyomni”. Kormánypárti politikusok Paks-narratívájának visszatérő eleme, hogy a bővítés tető alá hozásához súlyos német érdekek fűződnek, és a Fidesz-vezérkarban szintén előszeretettel beszélnek arról a korábban már elterjedt, de hivatalosan meg nem erősített információról is, amely szerint a német Siemens is kihasíthat magának egy jelentős szeletet a beruházásból. A kapkodás oka eszerint az lett volna, hogy a rapid ügyintézéssel Orbánék még a Barroso-féle bizottság energiaügyi biztosa, Günther Oettinger mandátuma idején szerették volna Brüsszel jóváhagyását kicsikarni a bővítéshez; a nemzetközi tenderben pedig főként az időveszteséget látták.

Ám ha így volt, akkor nagyon melléfogott a magyar kormány, hiszen a beruházás gyors brüsszeli engedélyeztetése elmaradt, a bizottság személyi összetétele pedig megváltozott. Jelenleg több vizsgálat is zajlik az Európai Bizottságban, amelyet tavaly november óta a magyar miniszterelnökkel a megválasztásakor nyilvános polémiába keveredő Jean-Claude Juncker vezet. Az általunk megkérdezett szakértők szerint különösen munkás hónapok elé nézhet a Paks2 politikai felelősévé tett Lázár János, ha a Juncker-bizottság politikai szempontból is nyitott az Orbán-kormány megleckéztetésére, mert erre az uniós versenyjogi és energiapiaci szabályok lehetőséget teremtenek számukra.

A FŰTŐELEMEKRŐL

A fűtőanyagnál nemcsak az urándioxid-pasztillák (ez maga a láncreakciót „folytató” üzemanyag) minősége számít, hanem a fűtőelemek bonyolult mechanikai szerkezete is, amelyekben „bezárva” találhatóak a pasztillák, hisz a reaktortérben óriási nukleáris és hőterhelésnek vannak kitéve. A fűtőanyagokat rejtő „csöveket” évente átrakják más pozícióba, amihez ki kell húzni a helyéről, illetve a láncreakciót szabályzó rudaknak (amiket fel-le mozgatnak a reaktortérben) is szabadon kell mozogniuk, azaz hétköznapi nyelven szólva ezek a szerkezetek nem vetemedhetnek meg.
Az oroszok versenyelőnye nemcsak a dúsított urán minőségében rejlik, hanem a fent vázolt szerkezetük tartósságában. Az utóbbi években Ukrajnában és Csehországban is próbálkoztak orosz üzemanyagok helyett más gyártásúakkal, de a fűtőelemek szerkezete kismértékben elvetemedett, probléma adódott a mozgatásukkal, ezért mindkét országban visszatértek az orosz technológiára. Magyarországon is kísérleteztek a ’90-es években más beszállítóval, de nem voltak elégedettek az eredménnyel.

Olvasson tovább: