Kereső toggle

 MTVA: pusztulás a bakiparádé árnyékában

Bezárt az utolsó regionális rádió- és tévéstúdió

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az idei március 15-e nemcsak a méregdrága, de annál viccesebbre sikerült „megújulás” miatt volt mérföldkő a magyar állami média történetében, hanem azért is, mert ezen a napon hivatalosan is véget ért a regionális stúdiók kora Magyarországon. Utolsóként a Szegedi Körzeti Tévé- és Rádióstúdiót zárták be.A munkatársak egy részét egy magánkézben lévő cég vette át, az pedig kérdéses, hogy mi lesz a felbecsülhetetlen értékű archívum és az ingatlanok sorsa.

A mostani volt a regionális rádió- és tévéstúdiók évek óta tartó felszámolásának utolsó lépése. 2011 szeptembere óta Szeged már nem sugárzott regionális híradókat és magazinműsorokat, a többi vidéki stúdió felszámolását követően már csak összevont tévés-rádiós gyártóbázisként működött.

Az 1976-ban alapított Szegedi Körzeti Tévé- és az 1987-ben indított Rádióstúdió az akkoriban egyeduralkodó Magyar Televízió, illetve Magyar Rádió kirendeltségei voltak. A televízió regionális híreket, magazinokat (például nemzetiségi műsorokat), dokumentumfilmeket, összeállításokat „szállított be” a dél-alföldi régióból az országos műsorfolyamba. A rádiónak jóval hosszabb műsorideje volt (saját regionális frekvenciával azonban egyik sem rendelkezett).

A rendszerváltás időszakára a budapesti központok szakmai (és persze politikai) felügyelete mellett a vidékre delegált (esetenként „száműzött”) stúdióvezetők, a tévés Regős Sándor, majd Bán János és a rádiós Várkonyi Balázs irányításával kifejezetten erős stábok működtek Szegeden olyan közismert szerkesztő-riporterekkel, mint a később politikai pályára lépett Király Zoltán.

Fénykor és kiürülés

Tévedés lenne azt gondolni, hogy a regionális stúdiók valamiféle Kádár-kori csökevényként élték meg a 2010-es éveket; virágkoruk nem a szocializmus évtizedeire, hanem a rendszerváltás utáni évekre tehető. Ekkor a közrádió műsorfolyamának szerves részei lettek az általuk szállított vidéki anyagok. „A 90-es évek közepén teljesen természetes volt, hogy Pikó András kollégámmal együtt vezető szerephez jutottunk a Magyarországról jövök című műsornál a Kossuth Rádióban. Itt olyan embereket szólaltattunk meg, akik korábban kimaradtak a szocializmus nyilvánosságából, vagy a főváros-központúság miatt, vagy egyszerűen azért, mert nem voltak olyan műsorok, amelyekben megszólalhattak volna” – emlékszik Balog József, a körzeti rádió korábbi vezetője.

Balog a kilencvenes éveket tartja a közmédia legszínesebb, legplurálisabb, Magyarországot legárnyaltabban bemutató időszakának, amikor mindenki megszólítható volt és mindenki számára természetes volt a válaszadás igénye, mondhatni „kényszere” is. Tapasztalata szerint azóta a közszolgálatiság olyan parancsuralmi rendszerbe csapott át, amilyet még a ’80-as években sem tapasztalt, aminek következtében szerinte „ma nem csupán a válaszok maradnak el, hanem már a kérdések is”.

Arra a felvetésre, hogy mennyiben tartja indokoltnak a vidéki stúdiók bezárását, Balog József azt mondta, elmúlt évtizedbeli teljesítményük alapján takarékossági és szervezeti szempontból indokolt a felszámolásuk. A leépülés azonban szerinte nem

a vidéki stúdiókban dolgozók hibája, sokkal inkább a médiapiac átalakulásának, a kereskedelmi tévék és rádiók térhódításának és a közszolgálati médiumok általános térvesztésének a következménye. Ráadásul a jelenleg meglehetősen drágán üzemelő MTVA működési költségei alapján legalábbis visszás lenne takarékossági okokkal magyarázni a körzeti stúdiók bezárását. „A kétezres évek elején a 11 vidéki rádió nagyjából egy évig üzemelt annyiból, mint amennyibe a mostani átállás került az M1-en” – mondja a korábbi stúdióvezető a március 15-i gegrengeteggel induló M1-átalakításra fordított 1,2 milliárd forintra utalva.

Rossz ütemben

Ráadásul az MTVA akkor döntött a regionális stúdiók bezárása mellett, amikor az európai közszolgálati tévék és rádiók életében minden korábbinál fontosabb szerepet kapott a regionalitás – mondta a Heteknek az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójának korábbi vezetője, Bubryák István. Szerinte a hazai regionális közszolgálati média és a szegedi stúdió 1997-ben jutott a csúcsra, amikor Szeged adott otthont a Circom Regional elnevezésű konferenciának, amelyen 40 ország 270 rádió- és tévéállomása vett részt. Közép- és Nyugat-Európa regionális adóinak súlya azóta tovább növekedett. Lengyelországban például tucatnyinál több regionális tévécsatorna működik, saját frekvenciával és önálló költségvetéssel.

A regionális adóknak kedvező európai tendencia azonban a magyar körzeti tévéken és rádiókon nem segített; az utóbbi években az itthoni stúdiók sorra zártak be. Bubryák szerint a végeredményben szerepet játszott, hogy – Franciaországgal, Lengyelországgal, Belgiummal, Horvátországgal vagy Szlovéniával ellentétben – Magyarországon se önálló frekvencia, se önálló büdzsé nem jutott a körzeti adóknak, így adásidejük és költségvetésük is az anyaintézmény belső folyamatainak függvénye maradt.

Mi lesz az archívummal?

Bubryák István arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekben létrejött szegedi archívum – amelynek eszmei értéke felbecsülhetetlen, pénzbeli értéke pedig véleménye szerint százmilliókban mérhető – sorsa egyelőre bizonytalan. „Pótolhatatlan veszteség lenne, ha Teller Ede diákok körében felvett szegedi előadása, az ’56-os elítélt Baróti Dezsővel készített interjú, vagy az 1989-es szegedi börtöntűz televíziós anyaga megfelelő tárolás hiányában megsemmisülne, vagy a szemétdombra kerülne” – mondta a korábbi stúdióvezető.

Hell István, a szegedi stúdió most elbocsátott vezető rendezője azzal egészítette ki kollégái mondandóját, hogy ha létezne Magyarországon közszolgálatiság, meg tudták volna védeni magukat. Ahogy fogalmazott: „Amikor a BBC-nél felmerült a regionális stúdiók bezárásának ötlete, az ott dolgozók kiharcolták, hogy önálló műsoridőben, saját műsorokkal bebizonyítsák a vidéki televízió létjogosultságát. Hogy ez Magyarországon nem történt meg, és esélyt sem kaptunk a bizonyításra, azt mutatja, hogy a közszolgálatiság fogalmába, értékeibe ma nem tartozik bele a vidék.”

Olvasson tovább: