Kereső toggle

Fantomok és strómanok

Kaya Ibrahim, Taxis Gyuszi és Orgován Béla

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Komoly zavarra utal, hogy a százmilliárdos összegekkel dolgozó Quaestor élére egy munkanélküli férfit neveztek ki a csőd után. És nemcsak azért, mert minden józanul gondolkodó ember a felelősség hárítására asszociál, hanem mert értelme sincs: a következmények nélküli cégtemetések kora már a múlté. Legalábbis elvben.

Visszaveszi vezetői tisztségeit a Quaestor-csoportban Tarsoly Csaba, tudatta a közvéleménnyel az érintett szerdán, miután utódjáról, Orgován Béla vezérigazgatóról elterjedt, hogy élete nagy részében munkanélküli volt, középfokú végzettsége nincs, valamint részt vett a közmunkaprogramban. Orgovánt március 16-án nevezték ki a Quaestor élére. A döntés nyomán a sajtó feltérképezte a férfi előéletét, olyan látszat alakult ki, mintha Tarsoly menekülni akarna a 150 milliárdos botrány következményei elől. Tarsoly maga is úgy fogalmazott a visszatéréséről kiadott nyilatkozatában, hogy Orgován kinevezésével úgy tűnhetett, „mentesülni kíván a felelősség alól”. Amiről persze, ezek szerint, szó sincs, a valóság ezzel szemben az, hogy – mint Tarsoly mondta – nem tudta, ki lett az utódja.
De vajon miért mondott le a vezérigazgatói posztról Tarsoly? Mit gondolhatott, mit nyerhet, milyen tehertől szabadulhat meg ezáltal? „Egy ilyen lépéssel semmilyen tehertől nem szabadul meg, és semmilyen felelősség alól nem mentesül, ugyanis a jogszabályok alapján csak a lemondása utáni időszak történéseiért nem felel egy adott cég vezérigazgatója” – mondta a Hetek kérdésére Kozma Zsolt ügyvéd, gazdasági jogász.

Ki az ideális stróman?

A vezérigazgatót egyébként a cég részvényesei választják meg, így a Quaestor esetében a néhány napra Tarsoly Csaba helyére lépő Orgován Bélát a megkérdezése nélkül is eltávolíthatják, és Tarsolyt újraválaszthatják. Mindezt arra a hipotetikus felvetésre válaszolta Kozma Zsolt, hogy mi történne, ha például Orgován nem akarná „visszaadni” megbízatását, és ragaszkodna a Quaestor vezérigazgatói székéhez. Az ügyvéd által elmondottak alapján azonban ettől nem kell tartania Tarsoly Csabának.
Jancsics Dávid korrupciókutató néhány évvel ezelőtt készített tanulmányt a strómanok szerepéről. A HVG.hu-n megjelent írásból kiderül, hogy a ’90-es évektől a strómanok leginkább cégek megszüntetésében, eltüntetésében működtek közre, és az is, hogy nemcsak munkanélküliek, esetleg szegény nyugdíjasok vagy hajléktalanok, illetve külföldi állampolgárságú magánszemélyek, hanem iskolázott, több nyelven beszélő menedzserek is vállaltak ilyen szerepet.
A recept egyszerű: a stróman díjazás fejében jogszabályellenes cselekményeket hajt végre a megbízó helyett. Ugyanakkor a kockázatot is viseli: lebukás esetén elviszi a balhét. Jancsics tanulmánya szerint a strómanok az egyszerűbb összeférhetetlenségi szabályok átlépésétől a súlyos bűncselekménynek minősülő csalást, sikkasztást és csődbűntettet is elkövethetik, „az első és talán leggyakoribb strómantípus fő feladata azonban az adócsalás zökkenőmentes lebonyolítása”. A pénzvivő-stróman kategóriába tartozott Taxis Gyuszi, aki a vallomások szerint nejlonzacskóban hordta az ügyfelek pénzét a Kulcsár Attila nevével fémjelzett brókerbotrányban a kétezres évek elején.

Rekorderek

Az eltüntetett cégek számát tekintve a műfaj rekordere az iregszemcsei cégtemető, melynek elsőrendű vádlottja 158 céget vásárolt meg, majd jelentett be édesanyja családi házába fiktív szerződéssel, 2008-2009 során. A cégek közel 400 millió forintnyi adó- és szállítói tartozást halmoztak fel az adás-vétel előtt, így tulajdonosaiknak bőven megérte, hogy 170-220 ezer forintért megszabadulhattak tőlük. A vásárlók hirdetési újságokban kerestek olyan cégeket, melyektől tulajdonosaik meg akartak válni. Az ügyben tavaly született meg az elsőfokú ítélet, a 28 vádlott közül kettő kapott letöltendő börtönbüntetést, a többiek – átlagosan néhány százezer forintos – pénzbüntetéssel megúszták.
Az úgynevezett Fidesz-közeli cégekkel kapcsolatos fantomizálási botrány nem sokkal a párt 1998-as kormányra kerülését követően robbant ki. A gyanú szerint a ’90-es évek közepén több mint tíz, adósságokkal és köztartozással terhelt céget adtak el egy Kaya Ibrahim nevű török vendégmunkásnak és egy Josip Tot névre hallgató horvát kertésznek. Mivel az „új” tulajdonosok állították, hogy semmi közük az ügylethez, az adófizetők pénze elúszott. A rendőrség háromév nyomozás után, 2001-ben eredménytelenül zárta le az ügyet.

A „Kaya Ibrahim-modell”

A Hetek 2003-ban interjút készített Weisz József vállalkozóval, aki azt állította: 1995-ben ő továbbította a megbízónak Kaya Ibrahim, Josip Tot és mások adatait. Weisz ugyanakkor azt is hangsúlyozta: sem ő, sem a „kiközvetített” személyek nem tudták, mihez adják a nevüket. A sajtó által most a Quaestor-botrány, pontosabban Orgován Béla „helyzetbe hozása” nyomán felemlegetett „Kaya Ibrahim-modell” névadója egy Németországban élő török vendégmunkás. A ’90-es években szintén Németországban élő Weisz először saját cégét „adta el” némi pénz fejében szomszédjának, Kaya Ibrahimnak, majd 1995-ben egy magyar megrendelőnek adta át a férfi és további öt személy adatait. Három évvel később derült ki, hogy a köztartozásokkal terhelt Fidesz-közeli cégek az érintettek „tulajdonába” kerültek, azonban – állította Weisz – erről ők nem tudtak, ellenszolgáltatást pedig nem kaptak.      
A „hőskorszak” tanulságait levonva napjainkra némileg nehezült a cégeltüntetések fenti, primitív módszere. Mint Kozma Zsolt gazdasági jogász elmondta, a csőd-és felszámolási eljárásról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy tartozásokkal terhelt céget a felszámolási eljárás elrendelésétől visszaszámított 3 éven belül adnak el, és a cég a jegyzett tőkéje 50 százalékánál nagyobb összeggel tartozik, a többségi tulajdonos a magánvagyonával is felel. Felelőssége akkor is megáll, ha nem önmagában, hanem közvetlen családtagjaival összesítve rendelkezett többségi befolyással. Abban az esetben azonban, ha a felelősségre vonható személynek nincs vagyona, nem hajtható végre az adósok követelése.

Olvasson tovább: