Kereső toggle

Súlyos diplomáciai költsége is lehet a Putyin-vizitnek

Kelet és Nyugat között

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár Orbán Viktor a gázszerződés újratárgyalása miatt nevezte kulcsfontosságúnak Vlagyimir Putyin jövő heti budapesti látogatását, ez a téma nem feltétlenül lenne sürgető. Politikai szempontból azonban annál fontosabb a vizit, amelyen mindkét fél nyerhet. Az orosz elnöknek jól jöhet egy „renitens” EU-tagállam támogatása, Orbán Viktor pedig a várhatóan csökkenő gázárak nyomán tovább folytathatja a rezsiharcot. A magyar hintapolitika ugyanakkor jelentős veszélyeket is hordoz magában. Legalábbis ez derül ki a Hetek által megkérdezett szakértők szavaiból.

Krausz Tamás történész, Oroszország-szakértő szerint a találkozónak bizonyosan nem csak egy célja lesz, hiszen az ilyen magas rangú diplomáciai eseményeken általában több minden is terítékre szokott kerülni. „Hogy ezek mennyiben lesznek gazdasági és mennyiben politikai jellegűek, azt nehéz lenne előre megmondani – valószínűleg mindkettő igaz egyszerre. Orbán Viktor szeretné demonstrálni, hogy ő egy önálló államférfi, akit Nyugaton és Keleten is komoly tárgyalófélnek tekintenek. Putyin pedig azt hangsúlyozhatja ezzel, hogy az Európai Unión belül is vannak szimpatizánsai, akik nem feltétlenül az angolszász, kőkemény szankciókat erőltető álláspontot képviselik” – fogalmazott az egyetemi tanár, aki szerint ilyen értelemben mindkét fél nyer a találkozóval.

Hozzátette: Oroszországban igencsak pozitív Orbán Viktor megítélése, komolyan vehető partnerként tekintenek rá üzleti értelemben. Annak ellenére is, hogy tudják róla, alapvetően egy „ruszofób és szovjetofób személy”, hiszen 1989 óta követik a politikai pályáját. Az ellentmondás Krausz Tamás szerint azzal oldható fel, hogy Moszkvában tudják jól: Orbánnak Magyarország gazdasági és politikai szempontjait kell szem előtt tartania, ezért fontos számra az Oroszországgal való jó kapcsolat. Mint ahogy – jegyezte meg – azt is megértik, hogy az Európai Unión belül egy kis ország nem tud „különutas” lenni, például a szankciók tekintetében. Szerinte a Nyugat ugyanígy megértő Magyarországgal kapcsolatban, hiszen három százalék alatt tartjuk a költségvetési hiányt, deklaráljuk a NATO iránti hűségünket, vagy például  szolidaritási nyilatkozatokat teszünk Ukrajna mellett.

Krausz Tamás úgy véli, a legerősebb mondatok, amelyek elhangozhatnak a találkozó nyilvános részén, olyanok lehetnek, mint hogy „Magyarországnak az energia terén nincs alternatívája”, vagy hogy „megvédjük a kárpátaljai magyarokat”. Azt a – Foreign Affairs amerikai lapban megjelent – felvetést, miszerint Orbán Putyintól remélheti Kárpátalja visszaszerzését, a történész a legendák világába sorolta. „Nem hiszem, hogy Nyugat-Ukrajnát Oroszország integrálni akarná, az unió ezt egyébként sem hagyná. Vagyis Ukrajna mint olyan, nem fog megszűnni, és Kárpátalja továbbra is a része lesz” – fogalmazott Krausz Tamás.

A szakértő megjegyezte: az ukrán konfliktus a többpólusú világrend kialakulásának egyik kisülési pontja. „Amikor a Szovjetunió felbomlott, mindenki számára világos volt, hogy a bipoláris rendszert felváltja az egyközpontú világrend, az Egyesült Államok vezetésével. Az amerikaiak deklarálták is, hogy az ő küldetésük a világ fölötti ellenőrzés. Ám  az csak néhány éven keresztül tűnt megvalósíthatónak, mert az erőviszonyok gazdaságilag és politikailag is az egyközpontú világrend hátrányára változtak meg. Felemelkedett az Európai Unió, Kína, felfutóban van India, az USA befolyása csökken a világban. Moszkva  ráadásul joggal gondolhatja úgy, hogy a Nyugat becsapta, amikor azt ígérte, hogy a volt Szovjetunió szövetségeseiből nem csinálnak NATOtagállamokat” – magyarázta Krausz Tamás.

Deák András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa arra mutatott rá, hogy önmagában a gázszerződés újratárgyalása nem szükségszerű, és ha újra is tárgyalják, ahhoz nincs feltétlenül szükség egy csúcstalálkozóra. Vagyis a Putyin-látogatásnak inkább a politikai jellege dominál. „Egyfelől Orbán Viktor nem engedi ki a kezéből a gázszerződés sztorit, hiszen ennek ürügyén egy 20 százalékos ipari és egy 10-20 százalékos lakossági gázárcsökkentést jelenthet be, vagyis a rezsiharc tovább folytatható. Más kérdés, hogy ez a trend magukból a piaci folyamatokból is következik, hiszen az olajár meredeken csökkent, amihez a gázárakat hagyományosan, némi késéssel a jelenlegi szerződésben is igazítják” – magyarázta a szakértő. Úgy látja, Putyinnak legalább ilyen fontos a találkozó: nemcsak azért, mert bizonyíthatja, hogy nem szigetelődött el az uniótól, hanem azért is, mert a Merkel-látogatás után jelezheti, hogy „Orbán Viktor nem a tiétek”.

Ami konkrétan a gázszerződést illeti, Deák András elmondta: ebben a meghatározó tényezők a gáz ára, árképlete, a mennyiség, az abban lévő flexibilitás (mi a kötelező minimum és a lehetséges maximum), a szállítási pontok (hova érkezik a gáz), illetve a futamidő. Szerinte jó törekvés magyar részről, hogy a futamidőt rövidítsük, illetve az is reális, hogy alacsonyabb áron és rugalmasabb volumenekkel vásároljunk gázt az oroszoktól. Hozzátette: egyértelmű, hogy az orosz gáznak nincs alternatívája, mégpedig azért, mert Nyugat-Európában ugyan olcsóbban lehetne hozzájutni az energiahordozóhoz, ugyanakkor a szállítási költség nagyon magas. Ráadásul az ottani, az aktuális kínálatra alapozó, tőzsdei gázkereskedés mellé mindenképpen szükség van egy garantált, a termelőhöz közvetlen forrásra az ellátás biztonsága érdekében. 

A gazdasági nyereség mellett azonban Deák András szerint számolni kell a találkozó „diplomáciai költségével” is. „Nem tudom, hogy a magyar külpolitika vonatkozásában van-e még értelme az imázsvesztés kifejezésnek, de ez történik. A hintadiplomáciából eddig mindig rosszul jött ki az ország, ezt abba kell hagyni, mert lerombolja a hitelességünket” – tanácsolja a szakértő, aki szerint a Kelet és Nyugat közötti konfliktusban „csöndben kellene maradni” és megvárni, amíg enyhül a „vihar”. Mint ahogy egy hal is csak jobban belegabalyodik a hálóba, ha elkezd ficánkolni. „Ehhez képest mi stratégiai tényezőként akarunk feltűnni egy olyan sakktáblán, ahol csak kis bábuk lehetünk” – fogalmazott Deák András, kiemelve, hogy alkalmazkodnunk kellene, ahogyan például Svájc tette, illetve teszi.

Arra a felvetésre, hogy a keleti nyitást is lehet egyfajta alkalmazkodásként értelmezni, azt válaszolta, hogy félrevezető lehet mindent alárendelni a külgazdasági érdekeknek. Mint ahogy a belpolitikai szempontok túlhangsúlyozása is károkat okozhat. Példaként említette, hogy Magyarország és Ukrajna kapcsolata „totális mélyponton van”, miután a választási kampányban a Fidesz a Jobbikkal versenyezve a kárpátaljai magyarok autonómiájáért szállt síkra. „A viszonyt jól jellemzi, hogy Kijev már fejlesztési pénzeket sem feltétlenül fogad el Magyarországtól” – tette hozzá Deák András. Ugyanakkor azt, hogy Orbán Kárpátalja visszaszerzését is remélheti Putyintól, fantáziálásnak minősítette. „A magyar autonómiatörekvések egyébként beleillenek az orosz stratégiába, hiszen Moszkva mondhatja azt, hogy Ukrajna föderalizációs folyamatában ezt a kérdést is rendezni kell. Nyugati megítélésünk szempontjából akár veszélyes is lehet, ha Putyin ezt a témát előhozza Budapesten, és mondjuk arról beszél, hogy támogatja a magyarok autonómiatörekvéseit” – jegyezte meg végül Deák András.

Holoda Attila energiaügyi szakértő is rámutatott arra: a gázszerződés ugyan lejár 2015 közepén, ám az át nem vett mennyiséget az eddigi megállapodás értelmében a magyar félnek meg kell vásárolnia. „Vagyis, ha Orbán Viktor nem egyezne meg Putyinnal, akkor is biztosítva lenne hazánk ellátása 2020-ig. Semmi nem sürgette ezt a megállapodást, csakis a politikai érdekek. Putyinnak jól jön egy renitens EU-tagállam, cserébe némi gázárcsökkentéssel segít megszilárdítani Orbán Viktor hatalmát. Az oroszok több pénzt is költöttek már arra, hogy velük szemben álló érdekközösségeket meggyengítsenek, és ez még mindig olcsóbb megoldás, mint a háború” – fogalmazott Holoda. Szerinte az átvételi flexibilitás minimuma akár 70 százalékra is csökkenthető, az ár pedig 10 százalékkal is kisebb lehet. Ez azonban csak részben nevezhető jó eredménynek, hiszen a gáz világpiaci ára egyébként is esik, sőt, ha a szabadpiacon működne a beszerzés, akkor a 20 százalékos rezsicsökkentés helyett már korábban is 30-35 százalékos vágást lehetett volna kieszközölni. „Az oroszok nyilván nem fognak lemenni a világpiaci árakig, de ez Orbán Viktor számára nem is lényeges. Politikai szempontból az a fontos, hogy akkor történjen a csökkenés, amikor ő mondja” – jegyezte meg a szakértő.

Holoda Attila úgy látja, az orosz gáz kizárólagossága nem abszolútum. A függőség gyakran emlegetett enyhítését azzal lehetne elérni, ha a nyugat- és észak-európai gázcsatornák felénk irányuló ágait, különösen a határkeresztező kapacitásokat bővítenék. Jelenleg ugyanis a kifelé irányuló kapacitások ötször-tízszer nagyobbak, mint a befelé irányulók. „Ebben az Európai Unió felelőssége is tetten érhető, hiszen hiába mondják, hogy függetlenedjünk, ha az unió energetikai stratégiájában ez a fejlesztés nem kap helyet” – magyarázta a szakértő, hozzátéve, hogy 5-6 évvel ezelőtt éppen a magyarok vetették fel az uniós központi gázbeszerzés szükségességét, de érdemi előrelépés nem történt.

Olvasson tovább: