Kinek a testvérei a „gyilkos gazemberek”?  

„Nem a vallási és társadalmi közeg a terrorcselekmények kiváltó oka” – ez volt az ELTE Vitaklub aktuális rendezvényének tételmondata. A tételmondat mellett M. Soós Tamás orientalista és Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő érvelt. Az ellenzői oldalt pedig Kis-Benedek József ezredes, biztonságpolitikai szakértő és Ruff Tibor filozófus-teológus képviselte.

„Szalem alejkum!” – köszöntötte stílszerűen a csaknem félezer fős közönséget M. Soós Tamás, aki muszlimhívőként igyekezett mindenkit meggyőzni, hogy az iszlám – mint a szó jelentése is mutatja – a megbékélés vallása (bár azt nem említette, hogy magyarázható Isten akaratának való alávetésnek is – a szerk.). Az orientalista kifejtette: az iszlám egyik hangsúlyos üzenete, hogy „törekedjetek arra, hogy párbeszéd és tanácskozás legyen köztetek”. Szerinte a gond éppen az, hogy ha az iszlámot az előítéletes többség nem érti meg, nem fogadja el, akkor az atrocitásokhoz vezethet. Az ezzel kapcsolatos felelősséget pedig a Nyugatra hárította, mondván, hogy az egykori gyarmatbirodalmak területéről érkező bevándorlókat elnyomják, ami olyan düh motiválta cselekményekhez vezet, mint a Charlie Hebdo elleni támadás.

Ruff Tibor a Koránból vett idézetekkel kezdte felszólalását. „Ha hitetlenekkel találjátok szembe magatokat, fejet leszegve küzdjetek, míg öldöklést nem rendeztek közöttük, majd fűzzétek szíjra a bandát, aztán vagy kegyelem a megtérőknek, vagy eladás, amíg a háború le nem tette terheit” – szólt például az egyik részlet. Arab hittudósok Oxfordban kiadott magyarázatai alapján pedig hozzátette: a klasszikus Korán-értelmezés nem az önvédelmi jellegű, hanem a hitetlenek ellen folytatandó feltétlen harc irányába vitte tovább a fenti elveket. Az iszlám alapvető tanítása a vallás és az állam abszolút egyesítése, vagyis az igaz hitet az államhatalomnak kötelessége fenntartani és terjeszteni, ami nem képzelhető el az iszlám állam nélkül. A muszlimok közösségének, az ummának pedig kötelessége az állandó terjeszkedés és a dzsihád. A teológus az úgynevezett nagy dzsihád fogalmára is kitért, amely valóban az én legyőzését, a teljes alávetettséget jelenti, ám ez éppen az Allah törvényeinek való alárendeltséget jelenti, vagyis kiegészítője a fegyveres harcnak. Ruff hangsúlyozta: természetesen a muszlim világ többsége békében szeretne élni, ám éppen rajtuk múlik, hogy kialakul-e a muszlim közösségben egy olyan belső immunrendszer, amely képes lesz kivetni a terrorizmus alapját képező iszlamizmust.

A tételmondat mellett érvelő Tálas Péter arról beszélt, hogy a terrorizmus egyidős az emberiséggel, és bár minden vallás nevében követtek el ilyen cselekményeket, ezek célja mindig politikai. A vallás csak hivatkozási alap, mint ahogy Andreas Breivik magát keresztes harcosnak tekintve követett el vérengzést. Az iszlám védelmében megjegyezte, hogy az iszlamista terror túlnyomó többségében a muzulmán országokat sújtja. Megemlítette azt is, hogy egy tanulmány szerint – amely 432 terrorszervezetet vizsgált – a terroristáknak a legtöbb esetben úgy sikerült gátat vetni, hogy részben engedtek a politikai követeléseiknek, illetve beemelték őket a hatalomba.

A másik oldalról Kis-Benedek József egy aktualitással kezdte: a vitaest előtti órákban 90 keresztényt hurcolt el Szíriában az Iszlám Állam – ezzel illusztrálta, hogy igenis lehet vallási motívuma is a terrorizmusnak (egy nappal később kiderült, hogy az elraboltak száma 150 is lehet). Hozzátette ugyanakkor, hogy ez nem kizárólagos, hiszen számos más ok is állhat a háttérben. Mint ahogy az is igaz – idézte Bernard Lewis híres orientalistát –, hogy nem minden muszlim fundamentalista, és nem minden fundamentalista terrorista. A vallási indokkal indított terrortámadások száma azonban nő – folytatta –, és a Közel-Keleten a legtöbb ilyen szervezet muzulmán vallási gyökerekkel rendelkezik, továbbá szinte minden öngyilkos merényletet muszlimok hajtanak végre. Szerinte is a vallási vezetőké a fő felelősség, akiknek meg kellene tanítaniuk a híveiket arra, hogy miként kell helyesen értelmezni a Koránt.

Viszontválaszában M. Soós Tamás kikérte magának, hogy mások mutassák be helyette az iszlámot, és azt is, hogy rendszerint a gyilkolásra felhívó passzusokat emelik ki a Koránból, rossz színben tüntetve fel a vallást. Kiemelte: ezek a részek akkor keletkeztek, amikor a „bálványimádók a pusztába űzték Mohamedet és híveit”, ráadásul hasonló idézetek a Tórából is kiragadhatóak. Úgy véli, az első világháború és a kőolaj megjelenése óta lehet muzulmán terrorizmusról beszélni, amíg például oszmán fennhatóság alatt volt Jeruzsálem, nem voltak olyanok, akik „összeveszítették volna” a muszlimokat másokkal. Az angolok azonban olyan földet ígértek a hébereknek, amely nem csak Izrael fiaié – jegyezte meg.

Ruff Tibor nem vitatta, hogy a terrornak vannak politikai okai, ám újra hangsúlyozta, hogy az iszlámban a politika és a vallás nem választható szét, ez az oka annak, hogy a Nyugat nem érti az iszlamizmust. Megjegyezte: azt mondani, hogy az iszlámnak nincs köze az iszlamizmushoz, olyan, mint azt állítani, hogy az alkoholnak nincs köze az alkoholizmushoz. Egyúttal visszakérdezett: ha az erőszakra felhívó Korán-részletek csak egy adott történelmi keretben (azaz a menekülő Mohamed konkrét helyzetében) értelmezhetőek, akkor mi az oka annak, hogy már Mohamed korának muszlimjai olyannyira komolyan vették a támadó dzsihádra vonatkozó parancsot, hogy a próféta halála után 50 évvel követőié volt a teljes Közel-Kelet, sőt átkeltek a Gibraltári-szoroson és elfoglalták a mai Spanyolország területét.

A közönség soraiból a Korán egyes részeivel kapcsolatban érkezett kérdésre válaszolva M. Soós Tamás kijelentette, hogy ő nem fogadja el hitelesnek a könyv Simon Róbert-féle magyar fordítását, később pedig a Korán alapjaként a Tórát és az Újszövetséget nevezte meg. Az orientalista annak a megdöbbentő véleményének is hangot adott, hogy a szólásszabadsággal nem lehet visszaélni, vagy ha mégis, akkor nem szabad meglepődni, ha lesznek további áldozatok.

Ruff Tibor megjegyezte, a fundamentalizmus minden vallás esetében az alapszöveghez való visszatérést jelenti, és nem mindegy, hogy a vallás nevében elkövetett terrorakciók ezekből a szövegekből indulnak-e ki vagy ezek (téves) interpretációiból. Példaként említette, hogy az Újszövetség sehol nem hív fel erőszakra, így a kereszténység első néhány évszázadában nem is voltak a keresztes háborúkhoz hasonló erőszakos cselekmények. Tálas Péter, aki szerint nem az iszlám lényegéből fakad a terrorizmus, erre azzal reagált, hogy az iszlamizmus nem a fundamentalizmusra vezethető vissza, hanem a globalizációra. Ruff azt is megjegyezte, hogy aki a karikatúrák rajzolása és a gyilkosságok közé egyenlőségjelet tesz, az az áldozatot állítja be bűnösnek, és a gyilkost menti fel.

Egy nézői kérdésre – miszerint a francia karikaturisták meggyilkolását a Korán helyesli vagy elítéli – M. Soós Tamás ismét meglepő kijelentést tett: szerinte a Korán egy vallási könyv, amely nem foglalkozik gyilkosok megítélésével.

Azzal a nézői és ellenoldali felvetéssel kapcsolatban, hogy a francia terrorakciót és az Iszlám Államot is sok muzulmán vezető elítélte, Ruff Tibor úgy reagált: nem egy-egy cselekményt kell csupán elítélni, hanem a legtekintélyesebb muszlim hittudósoknak kellene teológiai jellegű nyilatkozatot kiadni, amelyben magát a fegyveres dzsihád eszméjét ítélik el. Szerinte amíg ez nem történik meg, addig – annak ellenére, hogy mint korábban kifejtette, a békeszerető muszlimok többségben vannak – nem lehet beszélni mérsékelt iszlámról, csupán passzívról. Amíg az előbbi teológiailag is vállalja (adott esetben dzsihádellenes) meggyőződését, addig az utóbbi nem száll szembe az iszlamizmussal. Megjegyezte: a muszlim többség maga is meg van félemlítve – ugyanakkor az iszlám hit legfontosabb erénye a bátorság, vagyis a többségnek saját hitéből fakadóan is ellenállónak kellene lennie a dzsihádista nyomással szemben.

Az utolsó nézői kérdés az volt, hogy ha a Korán szövege és a terrorizmus közötti összefüggés bizonyítható, akkor abból következik-e az iszlám vallás korlátozása. Ruff Tibor szerint a vallásszabadságot, így az iszlám követőinek szabadságát sem szabad semmiképpen sem korlátozni, az iszlamizmust viszont jogi és nemzetbiztonsági eszközökkel még hatékonyabban ki lehet szűrni Európából. Ennek egyik eleme lehetne az is, hogy a mérsékelt muzulmánok elhatárolódnának a terrorcselekmények elkövetőitől, kijelentve, hogy a „gyilkos gazemberek” nem a testvéreik.