Kereső toggle

Európai játszma - Orbán és a Juncker-ügy

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem százszázalékosan, de az a Jean-Claude Juncker tűnik befutónak az Európai Bizottság élére, akinek kinevezése ellen Orbán Viktor elsők között tiltakozott. Okozhat-e ez a keménykedés kárt Magyarországnak, vagy csak a miniszterelnök egy olyan játszmába fogott, aminek következtében fajsúlyosabb európai biztosi posztra jelölhet képviselőt a magyar kormány, vagy új szövetségest talál Európában. Junckerről a döntés lapzártánk után, csütörtökön vagy pénteken születhet meg.

„Orbán Viktornak elsősorban elvi alapon problémás, hogy Juncker legyen az Európai Bizottság elnöke, ezért támadta és támadja a kinevezését. Ha mégis Juncker lesz, akkor sincs gond, az európai politikában ilyen viták után mindenki félreteszi a személyes sérelmeit” – magyarázta lapunknak a miniszterelnök egyik közeli munkatársa. A neve elhallgatását kérő politikus, aki számos nemzetközi tárgyalást közelről ismert, arról beszélt a Heteknek, hogy az az elvi kifogásuk Juncker jelölésével, hogy az egész folyamat átalakítja az unió működését oly módon, hogy arról nincsen érdemi vita egyebek mellett az államfők és kormányfők tanácsában, az Európai Tanácsban. Ráadásul az egész új kinevezési metódust brüsszeli bürokratikus, „szürke” pártvezetők találták ki.

Az idei európai parlamenti választástól kezdve szeretnék azt a szokást az unió parlamenti frakciói bevezetni, hogy az EP legnagyobb parlamenti frakciója jelölhesse az elnököt az Európai Bizottság (az unió „kormánya”, hisz ez a szervezet irányítja az európai bürokráciát) élére. A nagy pártcsaládok ezért jelölőgyűléseket tartottak, ahol megválasztották – egyebek mellett – a konzervatív, a szociáldemokrata, zöld és liberális „szuperjelölteket”, akikről elviekben az EP-választási kampányban közvetett módon szavazhattak a kontinens polgárai. Az egyik cél ezzel kapcsolatban az volt, hogy a bizottsági elnöki jelöltet ez estben közvetetten ugyan, de a nép választja, tehát az unió intézményeit közelebb lehet vinni a választókhoz, azaz csökkenteni Brüsszel működésének a felhatalmazásbeli demokratikus deficitjét. Orbán Viktor a szavazás előtti napokban egy nemzetközi nyilvánosságot elérő interjúban jelezte, hogy ő nem tudja azt elfogadni, hogy a néppárti „szuperjelölt”, Juncker automatikusan az Európai Bizottság vezetője legyen. Pár nap múlva David Cameron, brit miniszterelnök is hasonlóan nyilatkozott. Amúgy a néppárté lett a legnagyobb létszámú frakció, ezért – ha sikerül az európai parlamenti frakcióknak keresztülvinniük, akkor – Juncker tekinthető az EB-elnöki poszt várományosának. 

„Igaz, hogy Juncker volt a néppárti jelölt, és a Fidesz is a néppárt tagja, de például Magyarországon az EP-szavazás eredményeit ez a kérdés semennyire sem befolyásolta. Meggyőződésem, hogy más országban sem emiatt szavaztak így vagy úgy az emberek. Tehát ez a szisztéma nem legitim – magyarázta a már említett, külpolitikai kérdésekben naprakész politikus. – Viktor azt mondja, hogy ha mégis ezt a szisztémát akarják bevezetni az unióban, akkor változtassák meg az alapszerződést. Szerezzenek ehhez politikai többséget, győzzék meg az Európai Tanács tagjait, de ne sutyiban, pár, a polgároktól elszakadt bürokrata politikus döntése alapján rajzolják át az európai intézményrendszer egymáshoz való viszonyát” – tette hozza a forrásunk, aki szerint az pedig „marhaság”, hogy Orbán Viktor a választás finisében valamelyik miniszterelnöktársának kérésére nyitotta meg a „nemzeti ellenállás” folyamatát. (Az eddigi gyakorlat az volt, hogy az államfőkből és miniszterelnökökből álló Európai Tanács nevezte meg a jelöltet, akit az Európai Parlament vagy elfogadott, vagy nem. Most az EP ezt írná át, tehát ők jelölnek, akit az ET mindössze elfogadhat.)  

Az tény, hogy Orbán „tiltakozását” követően kiderült, hogy David Cameron mellett a svéd kormányfő, Fredrik Reinfeldt és a holland liberális Mark Rutte kormányfő sem támogatja Junckert. Angela Merkel német kancellár álláspontja sajátosnak tűnik, mert ő nem egyértelmű ellenzője a „kinevezésnek”. A bökkenő az, hogy Cameron, Orbán és társai ahhoz nincsenek elegen, hogy ellenszavazataikkal megakadályozzák Juncker jelölését a tagállami vezetőkből álló Európai Tanácsban. Különösen azért nem, mert több baloldali állam és kormányfő jelezte, hogy megszavazzák  Junckert, ha a német szociáldemokrata Martin Shulz lesz a parlament elnöke.    

Magyarország szempontjából több okból is érdekes ez az ügy. Egyrészt kérdéses, hogy Orbán Viktor egy „nemzetközi játszma” részeként ment-e előre, és baráti kérésre nyitotta-e meg a Juncker-ellenes forradalmat, amiért cserébe szövetségeseket és támogatókat nyert Európában. Illetve, hogy amennyiben Juncker a tiltakozások ellenére mégis befutó lesz az Európai Bizottság befolyásos elnöki posztjára, akkor hosszú távon nem jártunk-e a keménykedéssel rosszul.  Egyebek mellett a fejlesztési eurómilliárdokat a bizottság utalja. Ráadásul az Orbán-kormány nemcsak Junckert, de Schulzot sem támogatta, de most úgy tűnik, mind a két grémiumban velük kell majd együtt dolgozniuk.

Az első kérdésre merőben ellentétes válaszokat kaptunk. Egy vezető fideszes politikus egyenesen azt állította, hogy Orbán Viktort egy nagyobb ország vezetője kérte meg arra, hogy „üsse” meg Jean-Claude Junckert. Ezt az elméletet alátámasztani látszik, hogy Orbán Juncker-ellenes nyilatkozatára pár nap múlva David Cameron is rácsatlakozott. Egy másik politikus azonban ezt az állítást azzal tompította, hogy Európában ismerik egymást a szereplők, ezért csak arról van szó, hogy a magyar miniszterelnök tudta, hogy ki mit gondol az unió jövőjéről – egyebek mellett a föderalizmus kérdéséről. (Föderalistáknak azokat tartják, akik szerint az uniót az Amerikai Egyesült Államok mintájára kellene átalakítani, a nemzeti identitásokat pedig feloldani egy nagy európai multikulturális identitásban. Ennek a modellnek egyik leghevesebb ellenzője Cameron, aki Junckert azzal támadja, hogy föderalista alapokon áll.) Egy harmadik forrásunk pedig – akit már idéztünk – marhaságnak nevezte ezt az elméletet.   

„Tényleg, mi az értelme, hogy a legendásan sótlan Barroso helyett egy még sótlanabb, igazi uniós bürokratának tűnő Juncker legyen az elnök, ha éppen az a cél, hogy emberibbé, szerethetőbbé, népiebbé tegyük az uniót” – dohogott lapunknak egy jobboldali országgyűlési képviselő, aki szerint ha mégis Juncker lesz az elnök, akkor sincs baj, mert az ilyen uniós bürokraták a konfliktusok után mindig túlkompenzálnak.

Egy ismert konzervatív politikai tanácsadó fontosnak tartotta megjegyezni, hogy még nem teljesen biztos, hogy Juncker lesz az elnök. Ő úgy tudja, hogy Németországban a CDU nem is kampányolt Juncker mellett, és a német kancellár – Orbánhoz hasonlóan – nem támogatja, hogy az uniós intézmények közötti kényes egyensúly megváltozzon. Bonyolult koalíciós helyzete miatt Németország (konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció van) azonban mindezt nem vetheti fel nyíltan.

Így az utolsó pillanatban is előállhat egy új helyzet, éppen Orbán Viktor tartózkodó szavazatáért (ami ez esetben azt jelenti, hogy nem vétózik) kérheti Junckertől azt, hogy egy komolyabb, fajsúlyosabb biztosi posztra delegálhasson Magyarország, mint amilyenekre az elmúlt tíz évben lehetőségünk nyílt. Az Európai Tanácsban ugyanis szavazni kell Junckerről, ilyenek előtt pedig – egy kicsit falusi lókupeckedéshez hasonló – üzletelések szoktak zajlani.

A Financial Times (FT) egyébként Junckerről írt jellemrajzában azt állította, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök a háttéralkuk és az egymásnak tett szívességeken alapuló ügyintézés nagymestere. Az FT szerint éppen ez volt az oka annak, hogy az uniós tagállamok államfői, illetve kormányfőinek egy része  fenntartásokkal fogadta azt a javaslatot, hogy ő legyen az Európai Bizottság következő elnöke.

„Az európai politikában nincsenek sérelmek, mindenki tudja, hogy kőkemény érdekharcok vannak. Ha mégis Juncker lesz az elnök, az semmilyen módon nem befolyásolja negatívan Magyarország helyzetét az unióban” – állította a cikkünk elején idézett, külpolitikai ügyekre rálátó forrásunk.

Olvasson tovább: