Kereső toggle

Mitől nyög a magyar gazda?

Nem a búzától függ a kenyér ára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magas ugyan a gabonafélék termésátlaga országosan, azonban az árak a tavalyihoz képest máris óriásit zuhantak, pedig még csak az aratás közepén járunk. Az agrárszektor évek óta folyamatosan jól teljesít, de az ország gazdasági teljesítményén nem sokat lendített, ráadásul ez volt az utolsó év, amelyben az uniós támogatás mindenkinek egyformán járt. Jövőre már nem a földalapú támogatást kapják a gazdák, hanem egy új struktúra lép érvénybe, az üzemszerű támogatás, amelynek feltételeiről egyelőre senki sem tud semmit, csak egy tervezet van forgalomban a szakemberek között, de ahogyan ők fogalmaznak, nincs kőbe vésve abban semmi. A tervezet szerint egyes földterületekre hektáronként több mint 300 euró is juthat, míg másokra csak 14, ezért a pletykák máris a „trafikmutyi”–szerű földbizniszről szólnak. Az idén egy hektárra még mindenki 233 euró támogatást kapott egységesen, de az új rendszer miatt tovább éleződhet a kisüzem-nagyüzem konfliktus, amely máris megosztja a gazdatársadalmat.

Az élelmiszerek fogyasztói ára rendre tíz százalékkal, esetenként húsz százalékkal nő, majd visszaesik, állítja egy tanulmány, amely szerint a jelenlegi gabonaárak tíz évvel ezelőtti piaci értékeket tükröznek. Kora tavasszal 6500 forintos mázsánkénti étkezésibúza-árak jellemezték a piacokat, most, az aratás közepén ez a mutató már csak 4000 forint körül mozog – magyarázta lapunknak Balázs Tibor szeghalmi termelő. A liszt fogyasztói ára például az elmúlt öt évben háromszor növekedett harminc százalék feletti arányban, míg a kukoricaárak óriási emelkedését zuhanás követte. A szeghalmi gazda szerint a piaci árakhoz nagyon kevés köze van a termésátlagoknak, azt sokkal inkább a tőzsdei manipulációk alakítják, a mindenkori termésmennyiség inkább csak hivatkozási alap az árváltozásokra. A Vidékfejlesztési Minisztérium az állami vásárlással a spekulációnak próbál ugyan gátat vetni, de a hazai árak nem emiatt, hanem a csökkenő világpiaci trendek hatására estek és esnek folyamatosan 30-40 százalékkal tavalyhoz képest.
„Csepp a tengerben” – így kommentálta Kovács Dénes gabonapiaci szakértő lapunknak azt a közelmúltbeli bejelentést, amely szerint az Állami Tartalékgazdálkodási Nonprofit Gazdasági Társaság (TIG) a „spekulációs ármozgások kordában tartása” érdekében 30 ezer tonna gabonát vesz meg tőzsdei áron a kisebb gazdáktól, és 80 ezer tonnás raktárterét is a termelők szolgálatába állítja. A megvenni kívánt termésmennyiség ugyanis az 5 millió tonnás várható búzatermés mindössze 0,6 százalékát teszi ki, és az állami cég tárolási kapacitása is elmarad egy-egy nagyobb hazai gabonaipari vállalat saját raktározási lehetőségeitől. „Lehet, hogy ez az intézkedés édeskeveset ér. A kenyér ára azonban nem fog csökkeni ettől” – teszi hozzá a szakértő, aki szerint meglepő módon a kenyérárakat alapvetően nem a búzaárak szabályozzák.
Itt elsősorban a gazdák hasznáról szól a történet – állította lapunknak a már idézett Balázs Tibor. A kisebb gazdaságok ugyanis 120 ezer forintért is előállíthatnak egy hektár búzát, a nagyobbak viszont átlagosan 180-220 ezer forintos hektáronkénti önköltséggel termelnek. A különbség nem feltétlenül a hatékonyságbeli eltéréseket mutatja, hanem abból származik, hogy a kisebb termelők egyszerűbb technológiával, kevesebb vegyszerrel, műtrágyával dolgoznak, általában termésátlagaik is kisebbek. Egy nagyobb gazdaságnál a 4,5 mázsás hektáronkénti termés mellett 45 ezer forintos tonnánkénti búzaár kellene ahhoz, hogy a termelés nullszaldó körüli legyen. „Ez az adat jól tükrözi a jelenlegi állapotokat, sokan nem számíthatnak jelentős nyereségre az aratás nyomán, a további árcsökkenés pedig egyértelműen veszteségessé is teheti búzatermelésüket” – számolt Balázs gazda. A termelők a búza tárolásával ugyan várhatnak arra, hogy hosszabb távon az árak ismét növekednek majd, de ezzel a raktározási költségeken felül kockázatot is magukra vállalnak a piac bizonytalansága miatt. Sok gazdálkodónál csak az uniós területalapú támogatások mentik meg az idei évet, hiszen ősztől még egyszer hektáronként 233 eurós – közel 70 000 forintos – támogatásra számíthatnak – elemezte a helyzetet a szeghalmi gazdánk.
Nem növekszik az ideihez képest a Magyarországnak járó közvetlen kifizetések évenkénti összege a 2014–2020 közötti új uniós költségvetési ciklusban, mivel Brüsszel nagyjából a 2013-as szinten fagyasztotta be a közösségi agrárkiadásokat – mondta Szabó Zsolt agrárközgazdász lapunknak. Bár egyes tagországoknál lesznek kisebb csökkenések vagy növekedések, Magyarország az 1,275 milliárd eurós éves közvetlen kifizetéssel az „átlagban” helyezkedik el, így a keret érdemben nem módosul 2013-hoz, a mostani EU-s hétéves költségvetési időszak utolsó évéhez képest. A teljes magyar közvetlen kifizetési összeg több jogcímet foglal magába az új Közös Agrárpolitika (KAP) előírásai szerint.
A KAP az Európai Unió rendkívül bonyolult szabályozó rendszere, amelynek legfontosabb feladata, hogy elossza a mezőgazdaságra, a vidékfejlesztésre és az agrárpiaci beavatkozásokra szánt forrásokat a tagországok között. A KAP-ra a teljes uniós büdzsé valamivel több mint 40 százaléka megy el, amely évente mintegy 50 milliárd eurónak felel meg – a szerk.)
A legnagyobb tételt a mostani terület-alapú támogatások teszik ki, amelyeket egy új alaptámogatási rendszerben lehet majd folyósítani a jövő évtől. Emellett a közvetlen kifizetésekhez tartozik az úgynevezett „zöldítés”, a kiegészítő átalánytámogatás, a fiatal gazdák támogatása, a kisgazdaságok egyszerűsített támogatása, a termeléshez kapcsolt támogatások köre, a kedvezőtlen adottságú térségek támogatása és az úgynevezett nemzeti tartalék képzése.
A zöldítésre a teljes keretből kötelező 30 százalékot elkülöníteni, a többi jogcímnél a KAP csak maximumadatokat határoz meg. Így a kiegészítő átalánytámogatásra 30 százalék, a termeléshez kapcsolt támogatásra 15 százalék, a kisgazdaságok egyszerűsített támogatására 10 százalék, a kedvezőtlen térségekre 5 százalék, a fiatal gazdákra 2 százalék fordítható, míg a nemzeti tartalék az alaptámogatás 3 százaléka lehet. A határokon belül a tagországok maguk döntenek, hogy egyes támogatási célokra mennyit költenek, így van valami valóságalapja azoknak a pletykáknak, amelyek egy új trafikmutyis elosztásról szólnak az agráriumban – világította meg a helyzetet Szabó Zsolt.
Szabó István, a rendszerváltás óta az ország egyik legeredményesebb mezőgazdasági szerveződése, a KITE Zrt. (Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés) örökös elnöke szerint a támogatások ellenére a hazai mezőgazdasági termelés szinte minden mutatója folyamatosan romlik, pedig az ágazat olyan gazdasági potenciállal rendelkezik, ami egyedülálló Európában. Mint az agrárszakember fogalmazott: Magyarországon a jól művelhető földek, legelők aránya az ország területéhez mérten csaknem kétszerese a fejlett mezőgazdasággal bíró uniós országokénak és kilencszerese a világ átlagának. Az egységnyi területen előállított bruttó hozzáadott érték viszont egyharmada az említett országokénak. Hiába a jó termőföldek okán meglévő előnyünk, a kedvező éghajlat, a termelhető kultúrák sokasága, a több évtizedes gazdálkodási tudás és tapasztalat. Szabó szerint a politikai és piaci tényezők nemhogy segítenék, de két évtizede inkább akadályozzák a magyar agrártermelés fejlődését, a mintegy ötezer milliárd forint értékű földtőke kihasználását.

Olvasson tovább: