Kereső toggle

Földkérdés: forrong a Jobbik és Ángyán

Itt van Amerika?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Jobbik provokatív akciója miatt botrányos körülmények között fogadta el az Országgyűlés az új földtörvényt, amit két fő kritika ér: külföldieknek „árusítja ki” a magyar anyaföldet, illetve dél-amerikai viszonyokat teremt.

Az elsőt leginkább a Fideszt hazaárulással megvádoló Jobbik emlegeti, de amit a radikális párt akar, az maga lenne az Európai Unióból való kilépés. A Vona Gábor vezette politikai alakulat ugyanis nem veszi figyelembe, hogy az uniós csatlakozással kikerülhetetlen lett az, hogy Magyarországon külföldiek is vásárolhassanak földet. Csak a közösségből való kilépéssel lehetne olyan szabályt elfogadni, amely ezt a lehetőséget teljesen kizárja. A kormány viszont olyan szabályokat fogadott el, amely ugyan papíron lehetővé teszi a földvásárlást, de a bürokratikus szabályoknak köszönhetően a gyakorlatban szinte lehetetlennek tűnik az, hogy nagy tömegben vásároljanak földet Magyarországon.

Nem ennyire alaptalan a dél-amerikai birtokrendszer emlegetése az új törvény kapcsán, amit leghangosabban a Fidesz-frakcióból kilépett Ángyán József képvisel, noha egyértelműen nem bizonyítható, hogy az új szabályozás ide vezet. Igaz, lehet úgy magyarázni az új jogszabályt, hogy lehetővé teszi ilyen birtokok létrejöttét.   

Ángyán azért emlegeti Dél-Amerikát, mert ott maradt meg, illetve alakult ki újra a régi Európára jellemző feudalista agrármodell. A föld nagybirtokosok kezében van, akik a haszonból csak minimálisan forgatnak vissza a helyben lakók számára. Dél-Amerikában egyes államokban polgárháborúhoz vezetett ez a probléma, és a földkérdés miatt alakult a nyolcvanas években Brazíliában a fegyveres összetűzésektől és erőszakos földfoglalásoktól sem mentes, fénykorában másfél millió lázadót megmozgató Földnélküli Munkások Mozgalma. 

Európában már hosszú idő óta több országban is igyekeznek ezt elkerülni: Franciaországban bármekkora földbirtokkal rendelkezhet bárki, de csak egy részét használhatja ő, a többit kötelezően haszonbérletbe kell adnia. Ha erre nem hajlandó, az állam nevez ki bérlőt, a bérleti díjat pedig minimum- és maximumértékek közé szorítja. Az üzemi birtokméret általában 25 hektár, de a birtokmaximum 125 hektár, egyes ágazatoknál lehet 250 hektár is. Dániában a földvásárlónak a megvásárolt területre kell költöznie és helyben kell adóznia. A dán és francia agráripar világszínvonalú. Franciaország, Svédország, Finnország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Dánia, Németország, Ausztria, az új tagállamok között Lengyelország és Szlovénia alapelvként fogalmazza meg a kisbirtokok védelmét a koncentrációval szemben. A tőkebefektetési szándék ezen országok esetében nem támogatott földszerzési jogcím. Mindezekkel megpróbálják gátolni a birtokkoncentrációs folyamatot.

Az „arisztokratikus” Angliában is 70-80 hektár az átlagos földbirtok. Tehát azok a hírek, hogy 600-800-1000 hektáros földbirtokok kerültek egy-egy „csókos” vállalkozó kezébe, joggal aggasztották Ángyán Józsefet, hisz nem ezt ígérte a Fidesz. Arról nem is beszélve, hogy most már 1200, bizonyos esetekben 1800 hektáros lehetséges birtokméretekről is lehet beszélni. Sőt, Ángyán József szerint a most elfogadott földtörvény azt is lehetővé teszi, hogy „sutyiban” ennél nagyobb birtokok jöhessenek létre. 

A kormányzat válasza erre a kritikára, hogy a törvény által most létrehozandó, helyiekből álló földbizottságok garantálják, hogy a helyiek érdeke, ha kell vétója is megjelenik a földvásárlásokkor. Ez igaz, de még talányos a helyi földbizottságok tényleges jogi státusza, így esetleges vétójuk „ereje” is.

A Hetek többször írt arról, hogy a földkérdés a vidék jövője tekintetében kulcsfontosságú. Miért is? Például a kimagaslóan jó minőségű földekkel, jelentős vízbázissal rendelkező Békés megyében négy, a statisztikák szerint brutálisan elszegényedő kistérség található, noha a megyében fejlett mezőgazdasági termelés zajlik. Ez azt mutatja, hogy a pénzt valakik „kiszívják” a térségből, a nyereségből helyben nem sok marad. Így pénz hiányában a helyi szolgáltatásokra sincs kereslet. Ennek további következménye, hogy egy ilyen térségben lecsökkennek az ingatlanárak, az elszegényedő városiak – sokszor a társadalom peremére szorult romák – átmeneti megoldásnak tartva vásárolják meg a falvakban található olcsó házakat. Ott azonban, mivel helyben nem marad jelentős forrás, nincs jól fizető munkahely, a lecsúszásuk tovább folytatódik. Az ország más térségeiben (ahol az előbb említett folyamat a végére ért) így alakultak ki többnyire roma lakosságú, szegény, gettósodott falvak, ahol nincs értéke az ingatlanoknak, nincs szolgáltatás, s ahonnét a felemelkedés, kitörés nehéz feladatnak tűnik.

A Fidesz azt az agrárprogramot képviselte, hogy a falvakban kell az elvándorlást megakadályozva élhető körülményeket teremteni, s e cél érdekében az agrárpolitikát a vidék-, különösen a falufejlesztéssel össze kell kapcsolni, úgy, hogy a helyben lakóknak biztosítanak földet, mert ha a megtermelt jövedelem helyben marad, „ott költődik el”, akkor a lecsúszás megáll. A helyi (kis- és közepes) földbirtokosok által megtermelt alapanyagokra pedig kistérségi összefogással létrehozott feldolgozóüzemeket és állattenyésztő farmokat álmodtak, amelyeknek az állam segítene az élelmiszerláncban (az élelmiszert a termőföldtől az étkezőasztalig eljuttató hálózatban), vagyis a kereskedelemben is részesedést szerezni. A dán, a holland, a francia és az osztrák agrármodell ugyanis olyan, hogy a termelők egyfajta szövetkezéssel, vagy kamaráik segítségével profithoz jutnak a logisztikai és a kereskedelmi tevékenységekből is. Tehát több pénz marad helyben,  ezért a fiatalok számára perspektívát jelenthet a falusi gazdálkodás.

Ángyán lázadása azzal kezdődött, hogy a sajtóban nagy nyilvánosságot kapott „földosztás” során sok esetben nem a helyben lakó gazdák jutottak földhöz (például 20 évig tartó haszonbérlőként), illetve, hogy nem sikerült érdemben változtatni a magyar birtokszerkezeten, így illegálisan, de ügyvédi trükköknek köszönhetően „virágzik” a nagybirtok (ezer hektárok, sőt Ángyán szerint bizonyos milliárdosoknál tízezer hektárok is lehetnek).

Annyiban nincs igaza Ángyánnak, hogy az új földtörvény egyértelműen azt jelentené, hogy a kormány utat engedett a nagybirtoknak. Hisz az új törvény kétséget kizáróan rögzíti, hogy termőföldet kizárólag természetes személy vásárolhat. A kedvezményezettek között első helyen szerepel a „földműves”, aki „Magyarországon egyéni vállalkozóként, őstermelőként, családi gazdálkodóként, gazdálkodó család személyesen közreműködő nagykorú tagjaként, önfoglalkoztatóként nyilvántartásba vett belföldi természetes személy, illetve tagállami állampolgár, aki a mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve a mező-, erdőgazdasági- és az azokat kiegészítő tevékenységet főfoglalkozásként (élethivatásszerűen) vagy mellékfoglalkozásként folytatja és legalább középfokú mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik”.

Másrészt a helyi földbizottságoknak lehet szavuk ahhoz, hogy ki, hol vehet földet. Igaz, ez elvezethet oda, hogy a helyiek „beadják” a derekukat a nagyobb érdekeknek.

Olvasson tovább: