Kereső toggle

Ezt egyszer végigcsináltam

1988-ban sem fértünk hozzá a közmédiához – mondja Szelényi Zsuzsanna

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hogyan élték meg Schmuck Andorék akcióját, vagyis hogy, mint a napokban kiderült, elhappolták önök elől az Együtt 2014 nevet?   
– Nem tartom barátságos gesztusnak, semmi szükség nem volt rá, hogy lefoglalják ezt a nevet.  
Mennyi kárt okoztak ezzel?  
– Mindenképpen kárt okoztak, mert hátráltatják a mi bejegyzésünket, ám a történtek ellenére sem változtatjuk meg az Együtt nevet: ez a mi brandünk, „politikai márkajelzésünk”.
És ha mondjuk a Schmuck Andor szervez egy nagygyűlést Együtt 2014 néven a Sportcsarnokba, és odaviszi a tízezer nyugdíjasát, ahogy ezt megtette korábban is?
– Nem gondolom, hogy ezt tenné, drága mulatság. Nem érné meg neki, hogy bajkeverőként tűnjön fel a politikai közéletben.  
Nagyon jóhiszeműen áll hozzá.
– Van 600 ezer mérhető támogatónk, de ennél sokkal több ember ismer már minket Magyarországon. Tudják, hogy az Együtt 2014  Bajnai Gordonhoz köthető. Lehet ilyen troll akciókat szervezni, de kockázatos vállalkozás.
Meglepte önöket, hogy balról legalább annyit kapnak, mint jobbról? Mert Schmuck Andor mellett Hagyó Miklós munkatársa is feltűnt a bejegyzési történetben, ő pedig konkrétan az MSZP-hez köthető.
– Egy új politikai erőnek mindig ki kell vívnia a magának a helyét a már létező pártok között. Tudtuk előre, hogy meg kell küzdeni ezért a helyért.
A napokban ért véget az Együtt hathetes országjáró akciója. Ön hány településen járt?
– A szövetség képviselőiként 80 településre utaztunk el, összesen 200 programot szerveztünk. Én nagyjából harmincon vettem részt.  
Ezek alapján mit gondol, mi fáj az embereknek leginkább?
– A csalódottság és a jövőtlenség az egyik legnagyobb probléma. Nagyon nagy baj, mert minden azon múlik, milyen jövőt látnak maguk előtt az emberek. Van-e valami, amiben hinni lehet, amire számítani lehet, válságos időben látunk-e magunk körül kapaszkodókat. Azt kell, hogy mondjam, a jövőtlenség általános életérzés minden generációban.
Említette, hogy fél évvel a színre lépésüket követően is azt tapasztalták, hogy sokan nem ismerik az Együtt 2014-et. Ez nem riasztó?
– A helyzet részben a nyolcvanas évek végére emlékeztet, amikor egyszer már megfordultam a politikában. 1988-ban sem fértünk hozzá a közmédiához, ezért a személyes jelenlétre helyeztük a hangsúlyt, ahová csak tudtunk, elmentünk. Ez ma is járható út, másrészt a társas média, az internet adta lehetőségekben van sok kiaknázatlan lehetőség.
    Az üzenet célba juttatása a kampány egyik része, a másik maga az üzenet. Mit gondol, mekkora esélye van a rezsicsökkentés ellen demokráciacsorbítással, korrupciós vádakkal küzdeni?
– 15 évig az Európa Tanácsnál dolgoztam, lényegében az összes európai országban megfordultam. Alapvetően demokráciafejlesztéssel foglalkoztam, aminek ezek a kérdések a kulcs ügyei: a korrupció, a politikai részvétel, az, hogy mennyire gondolkozunk tudatosan a demokráciáról. A volt szocialista országokban ez a fajta megértés még most is gyerekcipőben jár.
Ha jól értem tehát, üzeneteik eljuttatásában eleve hátrányból indulnak, egyik fő üzenetük pedig értetlenséggel találkozik. Miben bízik ezek után?   
– Nem vagyok elkeseredve, mert egy hasonló helyzetből induló választást egyszer már végigcsináltam: egy soha senki által nem gondolt politikai összeomlást néztem végig közelről  1989-ben. Meggyőződésem, hogy nincs olyan autoriter rezsim, ami egy idő után nem omlik össze. Az emberek normálisak, talán hiszékenyebbek, mint szeretnénk, és az is igaz, hogy manipulációval sok mindent el lehet érni, de előbb-utóbb lelepleződnek a disznóságok. Majdnem egy év van a választásokig, ennyi idő alatt még nagyon sok mindenre fény derülhet. Orbán Viktor rendkívül kockázatvállaló személyiség. A sikere is ennek tudható be részben: minden várakozást képes felülmúlni a gátlástalanságával. Olyan ez, mint egy szerencsejátékosnál: sokáig működik a dolog, aztán egyszer csak mindent elveszít. A közelmúltban is volt néhány olyan eset, amikor Orbán nem tudta felmérni a cselekedetei következményeit: például a baltás gyilkos ügye, vagy amikor Magyarország náci megszállására utalt Angela Merkel egyik nyilatkozatára reagálva. Ezek súlyos politikai hibák, ezeket egyelőre még túlélte. Én talán türelmesebb vagyok, mint az emberek többsége, akik riadtan néznek a Fidesz elképesztő dominanciájára, és azt gondolom, innen is lehet győzni.
Ön a Fideszben kezdte a pályáját, jól ismeri a miniszterelnököt. Sokak szerint megváltozott az akkori Orbán Viktor.
– Azt hiszem, a fő karakterjegyeink az életünk során állandóak. Orbán Viktor radikális és kockázatvállaló személyiség volt mindig. Amikor a pártállam ellen kellett fellépni, akkor az ilyen típusú forradalmár attitűd nagyon hatékony volt. Hozzáteszem, a nyolcvanas évek végén nem ő volt az első számú Fidesz-vezető: sokan dolgoztunk ott, ő fokozatosan tett szert vezető szerepre. Visszatérve a kérdésére, az évek során sarkosabbá vált a személyisége, egyre harciasabbá és radikálisabbá. Kormányfőként, békeidőben ez nagyon káros.
Hatalomtechnikai szempontból viszont az egyik legsikeresebb a hazai palettán.
– Egy olyan személyiség, aki elsődlegesen csatatérként kezeli a politika színterét, az bizonyos értelemben előnybe kerül. Azok pedig, akik nagyvonalúbbak és nem a személyes célrendszert, hanem a közjót tekintik mindenek előtt valónak, azok ilyen helyzetben háttérbe szorulnak. Vannak dolgok, amit érdemes Orbántól megtanulni, és vannak, amik ellen határozottan fel kell lépni. Nem lenne kívánatos, hogy a magyar politikában kizárólagossá váljon a háborús logika.
Hogyan tudja a rengeteg, sokszor házon belül is ellentétes érdeket érvényre juttatni úgy, hogy közben nem esik szét a rendszer?  
– A Fidesz azért működik, mert rendkívül centralizált szervezet. Ma a túlélés az elsődleges érdek, a cél az, hogy az ember bármi áron a rendszer része maradjon. Így van a mai Fidesz-elit kiválogatva: az elmúlt 15 évben végig lehetett nézni, hogyan cserélődött ki a több száz fős Fidesz-elit ennek a logikának a mentén. És az is igaz, hogy amikor egy kormány kétharmados többséggel rendelkezik, ráadásul 2006 óta a Fidesz dominálja az önkormányzatokat is, akkor nagyon sok pozíciót tud szétosztani. Nem csak pénzt lehet osztogatni, pozíciókat is. Visszatérve a beszélgetésünk elejére, számomra drámai volt látni az országjárásunk során, hogy milyen szinten vannak lerabolva a Fidesz-városok az országban. A trafikmutyi csak egy aprócska része a rendszernek. Ez viszont helyi szinten még jobban dühíti az embereket, hiszen minden kisvárosban igazodnia kell ahhoz a szűk Fidesz-elithez, amelyik a hatalmat gyakorolja: ők jelölik ki az iskolaigazgatókat, ők jelölik ki, hogy ki kaphat munkát a középítkezésen, ők adnak pozíciókat a helyi médiában.
Miért nem csapódik le ez a düh és frusztráció az ellenzék oldalán a támogatottság növekedésében?
– A kiábrándultság egyelőre a bizonytalanok 45 százalékos arányában mutatkozik meg. Itt még nagyon sok lehetőségünk és rengeteg feladatunk van.
Bajnai és Mesterházy is bejelentkezett a miniszterelnök jelöltségre.
– Nem baj.
Sok ellenzéki szavazót taszít a szemmel látható marakodás.
– Az ellenzéki pártok az együttműködés során is a legjobb pozíciót akarják elfoglalni, ez a politika realitása. Ahogyan a politika realitása az is, hogy 2014 tavaszán csak olyan ellenzéki együttműködésnek lesz esélye legyőzni a rezsimet, amely több embert tud megszólítani együtt, mint a benne lévő pártok külön-külön. Annak kell majd a miniszterelnök-jelöltnek lennie, aki új szavazókat tud hozni, különben Orbán marad a miniszterelnök.

Olvasson tovább: