Pápai Lajos győri megyés püspök 2010 júniusában tett büntető feljelentést az egyházmegyei számvevőszék két korábbi alkalmazottja ellen sikkasztás megalapozott gyanúja miatt, mivel az általános revízió során pénzügyi visszaélésekre, számviteli hiányosságokra derített fényt a püspökség által megbízott független könyvvizsgáló társaság. Ezek alapján a megyés püspök már 2009 decemberében rendkívüli felmondással megszüntette az egyházmegyei számvevőség vezetőjének (T. György) és helyettesének (H. L.-né) munkaviszonyát, majd 2011 áprilisában további két munkatárstól váltak meg. A vád tárgya hosszas szakértői kutakodás eredményeként végül 450 millió forint lett, noha az ügyet jól ismerő forrásunk szerint legalább 3 milliárd tűnt el. A gyanúsítottak előzetesbe kerültek, mára azonban szabadlábon védekezhetnek.
Idén januárban felgyorsultak az események. A Győri Egyházmegyei Hivatal korábbi számvevőjét és társát különösen jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettével vádolta meg a megyei főügyészség, mondván: nem lévén számonkérhető belső szabályzat, a gazdaságisok öt éven keresztül kezelték sajátjukként a gondjaikra bízott milliókat (az egyházmegye akkoriban évente csaknem 1 milliárd forint támogatásban részesült), és abból jelentős profitot realizáltak. „Megbántam, amit tettem, meg is gyóntam, de a lelkiismeretemet azzal nyugtatom: az egyház javát szolgáltam” – mondta T. György a tárgyaláson, aki szerint egyháza egy önálló köztársaság, azt csinál, amit akar, és legfeljebb a Jóisten kérheti számon.
A vádlottak a vádirat szerinti cselekményt egy balatonszepezdi üdülő megvásárlása, berendezése, felújítása kapcsán követték el – tájékoztatta lapunkat Dr. Máté Kinga, a Győri Törvényszék sajtószóvivője. Mivel az egyházmegye nem végezhet vállalkozási tevékenységet, ezért például ostyasütésre hozták létre a Dioecesis Bt.-t, melynek beltagja és ügyvezetője a számvevő lett, kültagja az a jogász, aki T. Györgyöt a püspök úr megbízásából később feljelentette. Ez a társaság vásárolta meg az üdülőt 117 millió forintért, amiről az ügyészség szerint sem a püspök, sem a gazdasági bizottság nem tudott. A püspök egyenesen úgy nyilatkozott a bírósági meghallgatáson – amely nem a győri városi bíróság épületében, hanem kihelyezett ülésen, az egyházmegye hivatalában zajlott (!) –, hogy egyszer járt Balatonszepezden, és bár kapott ajánlatot, nem akart üdülőt vásárolni. Így aztán arról sem tudhatott, hogy az üdülőben diákok, hittanos gyermekcsoportok nyaraltak kedvezményesen, a papok pedig ingyenesen.
T. György nem így emlékszik. A per során és az Egyházfórum című lapnak adott interjúban is azt állította, hogy bár a vásárlás ötlete tőle származott, arra 2002-ben Pápai Lajostól kapott felkérést. Az ingatlant aztán az egész egyházmegye használta, és az abból származó bevételekről is mindenki tudott – a püspök úr is. Amikor a bt. tevékenysége kezdett már kínossá válni, a tulajdonában lévő üdülőt váratlanul a katolikus egyháznak ajándékozták, így az okozott kár egy része – ebben a vonatkozásban – megtérült. A számvevő 425 millió forintot fizetett ki jogosulatlanul az egyház vagyonából az üdülővásárlásra és egyéb munkálatokra. Erről T. György annyit mondott a bíróságnak, hogy születésnapi meglepetésnek szánta a felújítást a megyés püspök úrnak.
Beosztottai egyébként szerethetik az átkosban jószolgálatot teljesítő papokból püspökké avanzsált generáció egyik utolsó mohikánját, különben nem kapott volna felszentelésének huszadik évfordulójára saját magát mintázó óriási olajfestményt az egyházmegye papságától. Pápai Lajos környezetéből úgy értesültünk, hogy Erdő Péter bíboros egyik utolsó „szövetségese” zárkózott, elméleti ember, a francia filozófusok nagy kedvelője, akit gúzsba köt a hatalom terhe, ugyanakkor szerény koordinatív készsége ellenére kőkemény despota is tud lenni (nemrég húsz pap kérte sikertelenül Bottari nunciust, hogy segítsen eltávolítani pozíciójából). A hazai katolikusok felső vezetésében egyesek őt teszik felelőssé a rendszerváltás után elsietett és eltúlzott oktatási szerepvállalásért, amely azóta is folyamatos, elsősorban anyagi konfliktusok forrása az állammal való együttműködésben. A püspöknek van érzéke a nagysághoz. Ezt példázzák a felségterületén megvalósuló olyan százmilliós beruházások és felújítások, mint a májustól újra látogatható Püspökvár és Bazilika, a Zichy Ferenc Látogatóközpont, vagy a lassan szellemvárosként működő ETO Park, amelyben a győrin kívül állítólag az esztergomi főegyházmegyének is vannak érdekeltségei. Pápai mindemellett mégis a győri bazilikában őrzött Szűz-anya kegyképre a legbüszkébb, mely 1997-ben ünnepelte vérrel könnyezésének 300. évfordulóját.
Az egykori egyházmegyei számvevőt fentiek mellett azzal is vádolja az ügyészség, hogy további 163 millió forinttal a sajátjaként rendelkezett, 64 millió 600 ezer forintot fizetett ki jogosulatlanul, adómentes tiszteletdíjban és munkahelyi kölcsönben részesítve az egyházmegye dolgozóit, valamint számlakivonatokat is hamisított. „Összességében nem csináltam mást, mint az egyházmegye egyik zsebéből a másikba tettem át a pénzt” – értékelte tetteit a bírónőnek T. György. A számvevőségnek nem volt külön pénzkezelési szabályzata, a vádlottaknak pedig még munkaköri leírása sem, volt viszont olyan megbízásuk a megyés püspöktől, amely szinte minden gazdasági jellegű ügyben cselekvésre hatalmazta fel őket Pápai Lajos nevében. Utóbbi tanúvallomásban úgy emlékezett, hogy ő ilyet külön nem adott, esetleg az egyéb aláírásra váró dokumentumok között láthatta el „automatikusan” ezt a dokumentumot is kézjegyével.
Forrásaink szerint a püspök egy ideig tartotta a hátát a számvevőért a belső egyházi fórumokon folyamatosan szaporodó feljelentések miatt, ám amikor már tarthatatlanná vált a helyzet, önmaga biztonsága érdekében feljelentette a strómant. Egyébiránt a győri egyházmegye anyagi élete korábban sem volt zökkenőmentes. T. György elődei között olyan kanonokok és helynökök is igazgatták a pénzügyeket, akik forrásunk szerint mesés vagyonokat tüntettek el nyomtalanul. Közülük csak Kántor Antal, az egyházmegyei kincstár és könyvtár igazgatója bukott le még 1996-ban, mivel csak többrendbeli sikkasztással tudta előteremteni a pápalátogatás költségeit. Kelléktárában nem saját tulajdonú, viszont több millió forint értékű műkincsek és kódexek értékesítése, illetve az általa vezetett papi otthon elhalálozott lakói hagyatékának magánosítása szerepelt, melyet a bíróság három év börtönnel jutalmazott 2000 nyarán.
T. György szerint az ügyészségnek esze ágában sincs teljes vertikumában feltárni a problémát, az egyházmegye vezetése pedig igyekszik minden felelősséget az elbocsátott alkalmazottakra hárítani. „Annyi zűrös esetnek voltam szemtanúja és tudója, és annyi zavaros helyzet megoldásában segítettem, hogy kellemetlenné válhattam” – mondta el az Egyházfórum című katolikus folyóiratnak, azt sem hallgatva el, hogy mikor átvette az egyházmegye pénzügyeit, az alkalmazottak még kézzel könyveltek, gyakorlatilag olyan áttekinthetetlen állapotok uralkodtak, amit három hónap alatt tudott csak kibogozni. A Bizniszegyház? című cikkben mesél aztán egyebek mellett a fizetések adómentes részét képező tiszteletdíjról, amely a plébániákról befolyó egyházi adóból és perselypénzből áll elő; az egyházmegyékhez utalt állami támogatások (egyszázalékos adófelajánlások kiegészítése, vissza nem igényelt ingatlanok után keletkező örökjáradék) aránytalan elosztásáról és az emiatt csaknem meghiúsuló plébánia- és templomfelújítások, renoválások csúszópénzeiről; a papoknak, világi alkalmazottaknak és a püspök úr testvérének nyújtott sokmilliós kölcsönökről és a tranzakcióról árulkodó sajtcetlikről a pénztárban; valamint a valós igényektől messze elrugaszkodott gépkocsivásárlásokról és -cserékről.
A tárgyalás tanúk meghallgatásával 2012. október 16-án folytatódik a megyei törvényszéken – tájékoztatta a Heteket Dr. Máté Kinga sajtószóvivő. T. György úgy hiszi, mindenről el tud majd számolni, és értelmetlen megtérítendő kárról beszélni, amikor az ingatlanvagyon és annak hasznia továbbra is egyháza birtokában vannak.
2012. 09. 21. (XVI/38)
