Kereső toggle

A mindenkori kormány általában versenyelőnyben van

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A regisztrációval a bizonytalanokat tartaná távol a Fidesz a voksolástól, az ajánlószelvény-rendszer megváltoztatásával polarizálná az ellenzéket, a kampányfinanszírozással pedig a „rettegett” Simicska Lajosnak szolgáltatnák ki az MSZP-től az LMP-ig az összes pártot – foglalhatók össze dióhéjban azok az állítások, melyekkel a Fidesz választási reformját kritizálják ellenzéki oldalról. László Róbertet, a Political Capital választási szakértőjét és Lánczi Tamást, a Századvég vezető elemzőjét kérdeztük a „vádakról”.  

Valóban az lehet a Fidesz célja az előzetes feliratkozással, hogy távol tartsa a stabil választási preferenciával nem rendelkező úgynevezett bizonytalanokat?

László Róbert: – Mivel kormánypárti politikusoknak komolyan vehető szakmai érveket nem sikerült felsorakoztatniuk a regisztráció mellett, nehéz másra gondolni, mint egyszerű politikai számításra. A Tárki 2010 áprilisában végzett kutatásából az derült ki, hogy minden tizedik aktív választó az utolsó két hétben határozta csak el, mely pártot támogatja. A Tárki nyilván nem mér(het)te, hogy közülük hányan maradtak volna le egy most bevezetésre váró regisztrációs procedúráról, de a Fideszben okkal gondolják, hogy az utolsó két hétben kap észbe rengeteg nem elkötelezett, politikával alig foglalkozó, tehát veszélyesen kiszámíthatatlan választó.

Lánczi Tamás: – Érthető, hogy az ellenzéki pártok részéről kiemelt figyelemmel követik a választási rendszerrel kapcsolatos változtatásokat, hiszen az eredményre jelentős hatással lehetnek az új szabályok. Mindezek ellenére a jelenlegi felmérések szerint a bizonytalanok táborában inkább a jobboldalnak vannak tartalékai, a Fidesztől eltávolodó rétegek „mentek át” bizonytalanná, de attitűdjükben jobboldali érzelműek maradtak. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a regisztráció a kormánypártoknak kedvez, azonban az bizonyos, hogy az „eszem-iszom-utaztatom” szavazatvásárlásoknak gátat szab. A választási törvényről szóló vita egyébiránt alkalmat ad az ellenzéknek arra, hogy a Fidesszel szembeni kritikai toposzaikat „építsék”, akár valós vagy vélt félelmeket keltsenek. Bár lehet, hogy a Fidesznek is jobb, hogy erről szólnak a közéleti viták, mintsem a gazdasági kérdésekről. 

A kopogtatócédula kérdésének puhítása, azaz a könnyebb jelölt-állítás, illetve a képviselőjelölt közvetlen állami támogatásának ötlete azt a célt szolgálhatja, hogy az egységes Fidesz-tábor ellenfele megosztott, többszereplős ellenzék legyen?

László Róbert: – Először is, az ajánlószelvény-gyűjtésre épülő velejéig korrupt jelöltállítási rendszer megreformálása, bármi is lesz helyette, üdvözlendő. Más kérdés, hogy a közismert adatvédelmi problémák, a virágzó ajánlószelvény-feketepiac, a választást torzító hatás nem jelentett kellő motivációt 1998 és 2010 között a kétharmadot összeadni képes pártoknak (magyarul a Fidesznek és az MSZP-nek), hogy kidolgozzanak egy tisztább, korszerűbb jelöltállítási rendszert. A Fidesz még tavaly is fenn kívánta tartani a cédulavadászatot, bele is foglalta a december 23-án elfogadott választójogi törvénybe. Most váratlanul mégis lehet, hogy kivezetik, ami annak ellenére is örömteli, hogy nyilvánvalóan választástechnikai megfontolás szülte: minél több ellenzéki jelölt száll ringbe, annál könnyebben hozhatja el az egyéni mandátumokat a Fidesz jelöltje. Ezt ösztönzi az is, hogy a jelölteket támogatnák, nem a jelölő szervezeteket. Persze, mint a választási szabályokkal való machinációk általában, ez is elsülhet visszafelé: akár a mérsékelt jobboldalon is könnyebben jelenhetnek meg így potenciális Fidesz-riválisok.

Lánczi Tamás: – Másfél évvel a választások előtt nehéz megjósolni, hogy a végén kinek is lesz jó egy-egy szabály. Jelenleg úgy tűnik, hogy az ellenzéki összefogásnak nem a Fidesz, hanem éppen maguk az ellenzéki szereplők a gátjai. Mindegyik formáció a saját arculatát építi, és inkább úgy tűnik, egy lehetséges összefogásban az alkupozíciók növelésére törekszenek. 

Bár arról tudunk a legkevesebbet, hogy a kampányköltés eszközeit miként alakítaná át a Fidesz, de Szigetvári Viktor, a Haza és Haladás Alapítvány kurátora szerint félő, hogy a kampányfinanszírozási szigorítással olyan helyzetet teremthetnek, hogy a közterületi hirdetések területén az ellenzéki pártok fideszes oligarcháknak lennének kiszolgáltatva. Reális-e a tudatos versenyhátrány-okozás veszélye?

László Róbert: – A mindenkori kormány általában versenyelőnyben van a kampányfinanszírozás területén, gondoljunk csak a pártpolitikai célú kormányzati hirdetések gyakorlatára, amely eddig minden kormánypártra jellemző volt. Az újdonság a jelenlegi helyzetben az, hogy egyrészt a párt- és kampányfinanszírozás új szabályainak megalkotása, másrészt a média- és hirdetési piacon végbemenő tulajdoni koncentráció révén eddig nem látott mértékben érvényesülhetnek majd a kormánypárti érdekek.

Lánczi Tamás: – A Fidesz 2006-ban és 2009-ben is javaslatot tett arra, hogy miként lehetne olcsóbb és átláthatóbb kampányfeltételeket kialakítani. Az elmúlt hónapokban az ellenzéki szereplők által megfogalmazott félelmek soha nem váltak valóra. Nem lesz például szankcionálva az, ha valaki nem megy el szavazni, noha ilyen ötletekre ugrott az ellenzéki oldal. Logikailag nem áll meg az az elképzelés, hogy a Fidesz a versenyt akarja csökkenteni, hiszen kormánypártként éppen ő van helyzetben, elméletileg egy szabadversenyes helyzetben versenyelőnyt jelent számára a kormányzati pozíció.

Olvasson tovább: