Kereső toggle

Hősként élné meg, ha halálra ítélnék

Interjú Végh József kriminálpszichológussal a norvég ámokfutóról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Anders Behring Breivikből hiányzik az ölés-gátlás, ami pedig minden egészséges emberben megvan. Úgy gondolkodott, hogy küldetése jogos és igazságos, innentől kezdve a gyilkolás indokolhatóvá vált számára. Ez jellemzi a fasizmust is.”

A kriminálpszichológus szemszögéből hogyan értékelhető a norvégiai mészárlás, illetve az elkövető személye?
– A pszichotikus, különösen a skizofrén típusú elmebetegek általában azt tartják magukról, hogy egyedül is képesek megoldani a világ problémáit. Ezért is jellemző rájuk, hogy általában magányos elkövetők. Nem tudnak beépülni közösségbe – szélsőséges csoportokba se –, nem képesek az együttműködésre. Ugyanakkor a hírnév rendkívül fontos számukra: azért nem öli meg magát egy ilyen merényletet követően a tömeggyilkos, mert kell neki az élmény, hogy a figyelem középpontjába kerülhet. Ettől ugyanis azt reméli, hogy nyilvánosságra hozhatja a nézeteit, a bíróságon pedig elmondhatja, hogy valójában miért is ártatlan. Közben persze pontosan tudja, hogy el fogják ítélni. És az is fontos számára, hogy egyedül fürödhessen a hírnévben.


Pontosan mi az indíték? Az, hogy bekerüljön a hírekbe, vagy, hogy megoldja a világ problémáit? A kettő nem ugyanaz.
– A legfontosabb, hogy elérje az ideológiai alapon megfogalmazott politikai célját, melyről azt gondolja, ennek teljesítése a küldetése. A valódi indíték tehát az, hogy elmondhassa, pontosan mit is gondol a világról úgy, hogy arra odafigyeljenek az emberek. A másodlagos indíték egyfajta nárcizmus, vagyis, hogy megmutathassa magát.
Hogy jut el valaki odáig, hogy az általa felvázolt problémát ilyen módon akarja a nyilvánosság elé tárni?
– A világot általában a deviánsok viszik előre: azok, akik mernek másképp gondolkodni, mernek másképp cselekedni, mint a nagy többség. Ám nem mindegy, milyen típusúak ezek a deviánsok: azaz pusztán deviánsok vagy elmebetegek is. Breivik nyilván a második kategóriába tartozik.
Mint kiderült, a szülei egyéves korában váltak el, márpedig négyéves korunkig alakul ki az az érzelmi gondolkodásmódunk, amely aztán meghatározza a világhoz, az emberekhez való viszonyunkat. Ez az elsődleges és meghatározó viszonyrendszer az életünkben.
Tehát az, hogy valaki gátlásos lesz, vagy éppen vezető egyéniség, nagyrészt négyéves korunkig eldől?
– Úgy fogalmaznék, hogy négyéves korunkig alakulnak ki ezek az érzelmi viszonyok.  Mi emberek érzelmi lények vagyunk és csak hisszük azt, hogy racionális lényként létezünk. Az ember érezheti úgy, hogy egyedül van, magányos, szorong, félelmetes számára a világ. És találhat magának választ arra, hogy miért is félelmetes a világ számára, miért feszült, miért ideges. Valójában attól lesznek félelmetesek a dolgok számára, hogy a saját élményeit kivetíti a világra. Mondok egy példát: nagyon sok tréninget tartok katonáknak, rendőröknek, nemzetbiztonsági szakembereknek. Az elején meg szoktam kérdezni tőlük, hogy idegesíti-e őket valami, van-e bennük feszültség, félelem? A válaszuk az, hogy igen. És mi okozza?  Mire ők: az ismeretlen. Ilyenkor mindig megkérem őket, hogy képzeljék el az ismeretlent! Ezt ugye nem lehet elképzelni, ezért konkrétabb dolgokat, kellemetlen, rossz élményeket neveznek meg. Vagyis ezeket vetítik ki a világra, jellemzően nem tudatosan.
Breivik többek között a bevándorlóktól akarta „megmenteni” az országát. Lehetséges, hogy az „idegenektől” való félelmei összefüggenek a szülei válásával?
– Igen, elképzelhető, hogy az apahiány is közrejátszott érzelmi világának torzulásában. Az anya a küldetésénél fogva meleg és engedékeny, míg az apa a meleg, korlátozó szerepet tölti be. Az apa az értékadó, a normaszabó. Ha van a családban apa, de a különélés miatt „kívül” marad, akkor is létrejöhet egy ilyen személyiségváltozás. Különösen, ha már az anya is egy kissé felesleges teherként tekint a gyermekre a születését követően. Hiszen a gyerek, az ember nem a szavaknak hisz, hanem annak a kilencvenhárom százaléknak, ami a nem leírható része az emberi kommunikációnak. Amikor mást mond szavakkal, s mást mond érzelmekkel valaki, a gyerek nem tudja eldönteni, hogy mi az igazság. Az ilyen emberben egy életen keresztül megmarad egy nagyfokú bizonytalanság az emberi kommunikációban, és az emberi kapcsolatokkal összefüggésben. Nem tudja elhelyezni sem magát, sem a másikat a viszonyrendszerben. Az ilyen emberekre jellemző, hogy mindent írásban akarnak látni, mert azt érzik biztosnak. Elképesztő szorongás alakul ki az ilyen emberekben.
A szorongás, az érzelmi labilitás tömegekre jellemző, ettől azonban nem lesznek hidegvérű gyilkológépek. Breivik viszont azzá vált, tehát valami más oknak is lennie kell a háttérben.
– Úgy gondolom, a saját félelmei kivetítéséből eljutott oda, hogy valójában a világ félelmetes. Arra a kérdésre, hogy miért félelmetes a világ, elkezdett felépíteni egy ideológiai összefüggésrendszert, ami számára logikusan összefüggő elemekből áll. És egy idő után talált magának egy megfelelő politikai küldetést, egy ideológiai alapot: akadályozzuk meg az iszlám terjedését. Nagyon nem mindegy persze, hogy valaki csak mondja, vagy meg is teszi, amit mond: ugyanis akkor válik egységessé egy személyiség, ha véghez is viszi, amit tart és állít saját magáról. 
A merénylet tehát egyfajta önigazolásként is értelmezhető?
– Természetesen, hiszen eggyé kell válni a saját identitástudatunkkal, mert akkor lesz a személyiség egész, és így lesz a világ is kerek számunkra.
Önmagában azonban ez egy egészséges hozzáállás, Breivik viszont tömeggyilkosság árán akart bizonyítani saját maga előtt. Állítólag ajzószereket is bevett, hogy mindvégig éber és bátor maradjon.
– Éppen azért tartom elmebetegnek, mert neki nem volt drága 76 ember halála a bizonyítási eljáráshoz. Egyébként azért is volt fontos számára az életben maradás, mert csupán néhány percre megélni a személyisége eggyé válását, túl rövid idő lett volna.
Úgy tűnik, Breivik meglehetősen profi módon kivitelezte a merényletet: egyes feltételezések szerint előbb elterelő hadműveletként robbantott a belvárosban, azután álrendőrként lövöldözni kezdett a közeli szigeten.
– Igyekszünk sokszor kerek egészként tálalni ezeket a történeteket, pedig egyáltalán nem tudjuk biztosan, hogy pontosan mit is akart az elkövető. A robbantás az első számú akció volt, vagy csak elterelés? Nem tudhatjuk. Valószínűleg inkább az volt a cél, hogy minél nagyobb felfordulást és ezáltal hírverést csináljon maga körül. Ezért is kezeli most a norvég kormány nagyon bölcsen az ügyet, hiszen nem engedi nyilvánosságra kerülni, mit mond a történtekkel kapcsolatban Breivik.
Az mindenesetre tény, hogy a kivitelezés profi volt. Jelenlegi ismereteink szerint ez volt az első akciója, és sajnos ördögien jól sikerült.
– A paranoiások képesek úgy élni, dolgozni, hogy senkinek nem tűnik fel, még egy közeli családtagnak sem, hogy valami baj van velük, mert alkalmazzák mindazokat a viselkedési sémákat, melyeket megtanultak. Ez az ember évek óta készült a mészárlásra, ezerszer elképzelte a szituációkat, pontosan kitervelte a merényletet.
Mivel magyarázható, hogy akkor sem lépett fel nála semmilyen gátló tényező, miután már kivégzett bizonyos számú, 5, 10, 20 ártatlan embert, és látta, hogy sebesültek és halottak veszik körül?
– Nincs benne ölésgátlás, ami pedig minden egészséges emberben megvan. Úgy gondolkodott, hogy küldetése jogos és igazságos, innentől kezdve a gyilkolás indokolhatóvá vált számára. Ez jellemzi a fasizmust is. A háborús helyzetekben egyébként mindig arra törekszenek, hogy a katonák számára jogosnak és igazságosnak állítsák be az ölést. A gátlások feloldásának másik módszere pedig a leértékelés: nem ember a zsidó, a cigány, a fehér, az arab és így tovább. Ha ezzel azonosul, hideg robotként öl az ember, ahogyan a katonák is a háborúkban. Ez a mesterségesen létrehozott lelkiállapot egy-három hónapig tartható fenn az emberekben, ezért is tervezik a háborúkat rövidre, ezért próbálják meg villámháborúkkal eldönteni a konfliktusokat.
Breivik milyen állapotban lehet most?
– Furcsán hangzik, de ő most elégedett, nyugodt, kiegyensúlyozott és békés. Célba ért, oda, ahová elindult.
Az sem zavarná, ha kivégeznék?
– Nem, sőt, hősként élné meg. 
Magyarországon is vannak olyan szélsőséges szervezetek, amelyek hasonló merényletekről beszélnek. Márciusban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökségi tagja, Incze Béla arra biztatta a híveit, hogy sajátítsák el a fegyverhasználatot, mert eljöhet az idő, amikor akár a „népi terror” eszközeivel kell küzdeniük a fennálló rendszer ellen. Eddig az ilyen embereket sokan szimplán hülyének nézték. Változik valami e tekintetben Norvégia után?
– A mai napig gondolkodom róla, de szerintem helyesen tettem, ahogyan eljártam S. Ábel ügyében, és szerintem a rendőrség is helyesen járt el. S. Ábel az a joghallgató, aki eltervezte, hogy megöl 21 embert. Bár még nem cselekedett, szakmai meggyőződésem volt akkor, hogy tényleg úgy gondolta, másnap ölni fog. El kellett vállalni azt a felelősséget, hogy eljárást indítsunk ellene, hiszen a jogvédő szervezetek ilyenkor azzal érvelnek, hogy „a fiú nem csinált semmit”. Ez igaz, de S. Ábelnek volt fegyvere és lövészklubba járt, ahogyan a norvég merénylő is. És persze sok más párhuzam is vonható a két ügyben. A kérdésre válaszolva azt mondom, igen, az Incze Béla-féle kijelentéseket komolyan kell venni. Olyannyira, hogy az illetékes állami szervezeteknek már operatív módon kellene foglalkozniuk vele. Meggyőződésem egyébként, hogy ezt meg is teszik.

Reggel munka, este robbantás

A fegyveres népi ellenállásról szónokolt márciusban Incze Béla, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökségi tagja, a jobbikos képviselő Zagyva György Gyula közvetlen munkatársa. A Budaházy György bebörtönzése elleni tiltakozó gyűlésen Incze azt mondta, az ellenállás napjainkban nagyjából úgy működhetne, ahogy a második világháború végén megalakuló Werwolf egységek működtek: népi terrorszervezetként, melyeknek köszönhetően a Harmadik Birodalom legyőzői a háború vége után másfél évtizeddel sem tudhatták, hol robban fel egy bomba, mikor szorítanak kést a nyakukhoz.
Incze arra kérte az egybegyűlteket, mindenki kezdjen küzdő- vagy önvédelmi sportokra járni, ismerkedjen meg a számára hozzáférhető fegyverekkel, mert lehet, hogy eljön az az idő, „amikor mindenki elmegy a munkába reggel, aztán este felrobbant valamit… Ki tudja?” – morfondírozott Incze.
Az atv.hu információi szerint az eset kapcsán vizsgálódik az ügyészség. A Komárom-Esztergom Megyei Főügyészségen megerősítették: „A felmerült adatok alapján a főügyészség a HVIM tevékenységének törvényességi ügyészi vizsgálatát látta indokoltnak” – mondta a portálnak Horváthné Varga Erzsébet, megyei főügyész-helyettes.

Olvasson tovább: