Kereső toggle

Elmaradt a kármegosztás

Mentőcsomagot dob a kormány a devizahitelesek egy részének

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemzeti ügyek kormánya majd megmenti a szocialista kabinet és a bankrendszer összjátékának köszönheten devizában nyakig eladósodott lakosságot, de azokat mindenképpen, akik már képtelenek fizetni törlesztrészleteiket – fogadkozott a kampányban és kormányra kerülése után a Fidesz. És a nagy mentakció – de leginkább annak hiánya – végig is kísérte a kormány els évét.

Először ugyanis rossz irányba indult néhány politikus, és velük ment a kormányzati kommunikáció is, úgyhogy az államcsőddel és Görögországgal példálózó Szijjártó–Kósa páros csak tovább duzzasztotta a részleteket, miközben a forint a bedőlés szakadékának szélén egyensúlyozott. A valóban súlyos helyzetben a kormány nemzeti eszközkezelőt ígért, olyat, amelyik átveszi a rossz hiteleket. Az alakulás első időpontja nyár volt, aztán jött az ősz, végül a február deklaráltatott utolsó időpontként, majd a kormány kiszállt a dátumversenyből, és nem mondott semmit. És nem is írt semmit: legalábbis a konvergenciaprogram azon sorába, ami a nemzeti eszközkezelő költségeit tartalmazta.
A jelek szerint pedig a kabinet jól számolt, ugyanis mindössze 1,5 milliárd forintjába kerül a most kihirdetett, ötpontos devizahitel-mentőcsomag, a többit a bankok állják és az emberek.
A tárgyalásokat előkészítő bankárok egyike szerint a csomag formálásakor rendesen verte a víz a pénzintézetek képviselőit, ugyanis – egy, a körükben terjedő hasonlat szerint – Matolcsy György úgy tárgyal, mint Vjacseszlav Molotov. Az egykori szovjet külügyminiszter ugyanis napokig tudott úgy megbeszélni, hogy fogalma sem volt a témáról, felhatalmazása meg pláne nem volt, így csak tárgyalt és tárgyalt, hogy húzza az időt, miközben mindent megsürgönyözött Sztálinnak, és várta az ukázt. Nos, a bankárok szerint így tárgyalt a magyar nemzetgazdasági miniszter, mindaddig, amíg egy adott ponton Orbán Viktor rá nem bólintott a csomagra. Az egyetlen olyan pont az ötből, amit azok is igénybe vehetnek, akik vagy egyáltalán nem csúsztak meg a törlesztéssel, vagy három hónapi summánál kevesebbel maradtak adósak, az árfolyamrögzítés. (A svájci frankot 180, az eurót 260, a japán jent 2 forintos árfolyamon fagyasztja be a kormány.)
Megjegyzendő, ha a jövőben például a frank esetében továbbra is a jelenlegi árfolyam lesz az irányadó, akkor havi
12 500 forint gyűlik majd a különbözeti számlán, következésképp az árfolyamrögzítés kifutása után mintegy
500 ezer forintot kell visszafizetni az újra 68 ezer forint körüli törlesztés mellett. És erre igen nagy esély van, hiszen a piaci konszenzus szerint a kabinet olyan alacsonyra szögezte a devizaárfolyamokat, hogy ezt a szintet sem a frank, sem az euró, sem a jen nem éri el – tudtuk meg Pogátsa Zoltán közgazdásztól. Az már csak hab a tortán, hogy a bankok jórészt továbbra is egyoldalúan módosíthatnak költséget (ha kamatot nem is), nem véletlen, hogy Magyarországon egy devizahitel összköltsége kétszer akkora, mint például Csehországban. Hogy a bankok emelik-e a különböző díjaikat, az persze kérdéses, ugyanis az üzlet lényege, legalábbis az árfolyam-befagyasztás esetében nagyon egyszerű: a pénzintézetek lemondanak jelenlegi hasznuk egy részéről, hogy később többet kasszírozhassanak. Róna Péter közgazdász, egykori bankvezető szerint a bankokra kivetett különadó változatlanul hagyása, illetve a devizahitel-mentés többi intézkedése egyenesen arra szorítja a pénzintézeteket, hogy csavarjanak egyet a lakossági présen.
Az, hogy a Nemzeti Eszközkezelő vidéken a hitelállomány 35 százalékáért, illetve Budapesten és a megyei jogú városokban 50 százalékáért veszi át a lakásokat, gyakorlatilag nem jelent extrakiadást az államnak. Egy példa: egy 10 millió forintnyi kölcsönből vásárolt lakás esetében a tulajdonos már a hitel felét törlesztette, de nem tud fizetni, akkor az állam egy kis faluban ezt a lakást 1,75 millióért viheti el, egy nagyvárosban pedig 2,5 millióért. Így még ha erősen a piaci ár alatt értékesíti, akkor is nyereséges. Ez az egyik tézis. A másik az, hogy ebben az esetben az így birtokba vett lakásokból az állam kialakíthatja a beharangozott bérlakásállományt – persze csak részben –, ugyanis a nemsokára dobra kerülő lakások jó része a keleti országrészben található, míg bérlakásokra leginkább Budapesten és a dunántúli területeken lenne szükség – állította a Heteknek az egyik bank „lakás-továbbértékesítéssel” foglalkozó szakértője.
A fenti konstrukcióval az állam tagadhatatlanul jól jár, de a bankok sem járnak rosszul – aránytalanul rosszul semmiképp. Ugyanis amíg az állam a piaci ár töredékéért szerzi meg az ingatlanokat, a pénzintézetek majdnem a piaci árhoz közeli értéket realizálhatnak. Leginkább azért, mert az állam feloldotta a kilakoltatási moratóriumot, így októberig a 30 milliónál többet érő lakásokat lehet elárverezni, év végéig a jelenleg mintegy 120 ezres állomány 2 százalékát, jövőre a 12 százalékát, és 2013-ban 16 százalékát. És az állomány – részben hitelbedőlések, részben közüzemi tartozások miatti kilakoltatások okán – szépen nőhet, miközben az új lakások építése az utóbbi két évben negyedére esett vissza, a használt lakások eladása pedig stagnál. Azaz, ha piacra kerül a következő két és fél évben – a jelenlegi adatok alapján számolva – több mint 30 ezer ingatlan, akkor bedugul a piac, következésképpen a bankok eleve jóval kisebb kínálati árat kasszírozhatnának.
Még egy eszközt vetett be a kormányzat, az úgynevezett kedvezményes, 3,5 százalékos kamattámogatást, amit akár az eladósodott kliensek is igénybe vehetnek. A kérdés az, hogy miként, hiszen – eddig felhalmozott adósságuk és otthonuk értékcsökkenése miatt – ingatlanjuk eladása után sem biztos, hogy elegendő fedezetet tudnak előteremteni egy újabb hitelhez – állítja egy fedezetbecsléssel foglalkozó szakember.

Van, akin segít

Lénárd Mariann, a Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete ftitkára:
Nem minden elemében meggyz a mentcsomag, de legalább végre született valami, amirl lehet vitatkozni. Ügyfeleink egy része megnyugodott, másik részének viszont kihullik a haja, hogy erre kellett tizenegy hónapot várni. Leginkább azok csalódtak, akik eddig nagy nehezen kinyögték ugyan a részletet, de egyre nagyobb késedelemmel, és nem tudni, hogy a következ félévben mibl fizetnek majd. ők egy olyan csomagot vártak, ahol megoszlanak a károk az ügyfél és a pénzintézet között. Ehhez képest a bankok semmit sem vállaltak be, csak azt, hogy késbb jutnak az extraprofithoz. A kormánynak nem az adófizetk pénzébl kellene helytállni a bajba jutottakért, hanem olyan törvényt kellene a parlament elé letenni az ügyfelek védelmében, amelyet következetesen betartat a bankokkal.
Egy speciális táblázat segítségével ki tudjuk számolni, hogy aki bevállalja a rögzített árfolyamot, annak 2014. december 31-éig mennyi tartozása halmozódik fel forintban, amit ugye másnaptól kezdve szintén fizetnie kell majd a meglév hitele mellett. A legvalószínŐbb, hogy a kett együtt több lesz, mint az árfolyamingadozás miatt megemelkedett törlesztrészlet. Aki mégis ezt választja, az úgy okoskodhat, hogy ezzel a könnyítéssel nyerhet három év, és közben hátha meglódul az ingatlanpiac. Érdekessége az ötletnek, hogy csak a jól fizet adós kérheti az árfolyamrögzítést, mivel azonban sokan az utolsókat rúgják, addigra még többen beleeshetnek a 90 napon túl nem fizetk kategóriájába. Egy tízmilliós hitelnél havi 110 ezer a részlet, a rögzített árfolyamon 90 ezer, és 2014. december 31-éig 1 millió 14 ezer forint tartozás keletkezik a pluszszámlán.
A legtöbben a Nemzeti Eszközkezel Társaságra várnak, és maradnának bérlként a saját ingatlanjukban. Kérdés, hogy ha az erre vonatkozó jogszabály csak az év vége felé születik meg, akkor addig mi lesz azokkal, akik már most fél lábbal az utcán vannak. Ráadásul a mentcsomag a tavalyi PSZÁF-adatok alapján készült, ám azóta rengeteget romlott a helyzet, és nem lehetetlen, hogy tovább romlik, mire ebbl törvényerejŐ rendelet lesz. (Sz. Z.)

DevizahitelesekŰsiralmai

Tibor és családja 2007-ben költözött Vácra Nógrád megye egy kis falujából. Házukat eladták és a hétmilliós vételárból hatot ellegként adtak át egy építkezési vállalkozónak az újonnan épül, 73 négyzetméteres lakásukra, egy négy családra tervezett társasházban. Az akkoriban még megigényelhet 3,8 milliós szocpolt tájékozatlanság és a vállalkozó ügyeskedései miatt nem kapták meg. Ezért aztán 9 millió forint svájci frank alapú kombinált jelzáloghitelt vettek föl, 25 éves futamidre.
A törlesztrészlet ekkor 78 ezer forintnak felelt meg a hitelhez tartozó kötelez lakás-, illetve életbiztosítással együtt. Feleségével kertészként havi 186 ezer forintot termeltek meg. A beköltözéskor 75 százalékban elkészült lakásra még kellett költeniük, ám amikor a hitel elfogyott, saját maguk végezték el a befejezéshez szükséges munkálatokat. A törlesztôrészletek és a közüzemi számlák mellett, ha szŐkösen is, de tudták biztosítani a megélhetésüket.
A drasztikus fordulat a svájci frank két évvel ezeltti árfolyamváltozásának következtében állt be életükben, miután a törlesztrészlet majdnem a duplájára ugrott. Az öttagú család, hogy megélhetését biztosítani tudja, további hitelek, baráti és családi kölcsönök felvételére kényszerült, és a lakás eladásával próbálkozott. A banktól csupán annyi mentövet kaptak, hogy a lakáshitelhez kapcsolódó életbiztosítás 29 ezer forintról 16 ezer forintra mérsékldött.
„Folyamatosan azt kérdezik tlem az ügyintézk, hogy hogyan juthattam idáig?! Pedig k ajánlották ezt a hitelt, k beszéltek rá az életbiztosítással egybekötött változatra, és k állapították meg, hogy hitelképesek vagyunk. Nem én tehetek róla, hogy így alakult, az én körülményeim azóta is változatlanok, a világ változott meg” – mondja Tibor, aki szerint a pillanatnyi fellélegzéshez elegend lehet a kormány mentcsomagja, ha addig el nem viszik a fejük fölül a lakást. „Ha el tudnánk adni a lakást és visszamehetnénk falura, újra megtermelnénk magunknak az élelmet, tartanánk állatokat, megint tele lehetne a fagyasztónk. Nem baj, ha rosszabbak a körülmények, de legalább nyugalomban tudnánk élni” – reménykedik a családf.

Judit (26) egészségügyi dolgozó. 2003-ban költözött Egerbl Budapestre. Az érettségit követen a fvárosban kezdett fiskolára járni, majd a munkája is Pesthez kötötte, így adva volt, hogy öt év albérletezés után saját lakás vásárlásba vágjon bele. Egy 32 négyzetméteres zuglói kuckót nézett ki magánk 12 millió forintért. „A szüleimtl egymillió forintot kaptam, volt egy kevés megtakarított pénzem, így a banktól 9,4 millió forintot vettem fel. Ez egy devizaalapú jelzáloghitel volt.
A havi törlesztrészlet akkor 35 ezer forintnak felelt meg, 35 éves futamidre. Pár éve még nagyon népszerŐ volt az a felfogás, hogy az ember inkább a saját lakását törlessze, mint egy albérletet. Én is így voltam nevelve, nagyobb volt tle a biztonságérzetem. Ráadásul biztos munkahellyel rendelkeztem, nem is volt kérdés, hogy tudom-e majd törleszteni ezt az összeget” – meséli Judit, aki a válság beütése után már fizetésének több mint a felét törlesztrészletre fordította. „Sajnos igénybe kellett vennem az édesanyám segítségét, aki havonta támogatott, ez azonban egy pályakezd, a függetlenedés folyamatában lév fiatalnak nem a legkellemesebb élmény. Idközben sikerült munkahelyet váltanom, így újra saját magam tudom rendezni a hitelt – mondja, és nem hisz a kormány otthonvéd akciójában. – Nem gondolom, hogy azok az emberek, akik teljesen elhasaltak a jelen körülmények miatt, négy év múlva majd képesek lesznek akkorát változtatni a sorsukon, hogy újra fizetni tudják az aktuális hitelt, plusz az addig »befagyasztottat« is. Én biztosan nem fogok élni ezzel a lehetséggel” – érzékelteti Judit, hogy meggyzdése szerint átlát a szitán.

Norbi hétlakásos társasház lakója egy új építésŐ lakóparkban. Mint mondja, két szomszédját leszámítva, mindenhol drámák veszik körül mióta a válság a fváros agglomerációjához tartozó települést is elérte. Az egyik család már el is hagyta otthonát, mert a bank rátette a kezét az ingatlanra. A másiknál „csak” a férj lépett le, magára hagyva munkanélküli feleségét a két gyerekkel. A harmadik és a negyedik otthonban már a villanyt és a gázt is kikapcsolták, de a magyar lelemény dróton szállított kölcsönáramot biztosít nekik a szomszédból (ha tudnak, majd fizetnek érte), illetve a vaskályha sem olyan büdös, ha kivezetik a csövét a falra ütött lyukon. Még szerencse, hogy nyáron késbb sötétedik és fŐteni sem kell. Az egyik családnál a vizet a szülk kölcsöne mentette meg, így legalább az unokák le tudnak fürdeni a gyertyafényben. Norbi elmondása szerint a családok így is napról napra élnek, hogy nem fizetik a törlesztket, és a nélkülözés, valamint a hajléktalanság réme alaposan megmérgezi az emberi kapcsolatokat. (Mester Ivett)

Olvasson tovább: