Kereső toggle

Új reformkorszak tavaszodik

A piacoknak tetszik az irány, de a népnek nem biztos

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Matolcsy György kezében az ország sorsa. Ha februárban a piacok által „szétszedhető” reformokat jelent be, akkor a pénzpiacok bizalma tovább romolhat Magyarország iránt. Mivel a hitelminősítőknél közel vagyunk a bóvli kategóriához, ez akár végzetes is lehet. A gazdasági miniszter megítélése így is ellentmondásos pénzügyi körökben, ezért talán nem is véletlen, hogy a tőkepiacoknak Orbán Viktor jelentette be a reformcsomag – amúgy a piacok szerint ígéretes – irányait. Kérdés, hogy a legfőképp az inaktívakat sújtó átalakítások mekkora társadalmi konfliktussal járnak majd.

Orbán Viktor tagadhatatlanul katalizál – először fülkeforradalommal egybekötött választást, másodszor nemzeti együttműködést, aztán nyugdíjrendszer-államosítást és multiadóztatást, negyedszer sajtószabadságot, végül pedig Európai Uniót. Katalizátori szerepét senki nem vitathatja, hiszen a szó elsődleges jelentése alapján valóban gyorsította a folyamatokat, minden területen. Az már más lapra tartozik, hogy hova futnak ki ezek a folyamatok. Ugyanis sajnálatos módon Orbán szintén a gyurcsányi utat látszik járni, kommunikációban és cselekvésben egyaránt. Ahogy egykori szocialista elődjénél, úgy a jelenlegi miniszterelnök esetében is azt mondogatja a párt – egyelőre valószínűleg meggyőződésből –, hogy a termék jó, csak a kommunikáció sántít.
Akad azonban egy ennél lényegibb hasonlóság: a rátakarás technikájának alkalmazása. Magyarán, ha a kormányzat bejelent valamit, ami vagy nem indul el, vagy nem a kívánt eredményt hozza, akkor nyomban jön egy újabb hangzatos program. Gyurcsánynál például volt 100 lépés, majd lett 48 pontos program, Orbán pedig már túl van a második gazdasági akcióterven, bekurblizta a gazdaság motorját, az Új Széchenyi Tervet, és mindjárt bekopog a konvergenciaprogram is, különböző közellátó rendszerek reformjával karöltve.

Csak lyuktömés

Az tagadhatatlan, hogy az államkasszába dől a pénz: 2011-ben az állam nem utalja át a magánnyugdíj-pénztári számlákra az évente 360 milliárd forintra rúgó járulékrészt, 161 milliárdot fizet különadó formájában a távközlési és az energiaszektor, valamint a kereskedelmi láncok sora, illetve itt van a magánnyugdíjpénztárak mintegy 3000 milliárdos vagyona, amiből a visszalépők a várakozások szerint legalább 2500 milliárdot visszapumpálnak az állami nyugdíjrendszerbe. Ennek ellenére a Commerzbank elemzése szerint komoly kérdés, hogy az Európai Bizottság a 2011-es költségvetést a maastrichti kritériumok teljesüléseként értékeli-e, ugyanis a pénzintézet szerint hiába teljesül a hiánycél, ha a kormány egyszeri, gyakorlatilag rekvirált pénzekkel tömi be a lyukakat. Hogy hogyan tovább magyar gazdaság, illetve miképp alakul az unió és Magyarország viszonya, az gyakorlatilag jövő tavaszra dől el. Az új uniós szabályozás értelmében ugyanis 26 tagállamot – köztük hazánkat – egyfajta pénzügyi felügyelet, azaz szigorúbb ellenőrzés alá („európai szemeszter”) veszi az Európai Bizottság.

Bóvliland

E grémium pedig nem viccel: már idén tavaszra egy konvergencia- és egy reformprogramot vár, e kettő alapján megfogalmazza ajánlásait, melyek – legalábbis hivatalosan – zsinórmértékül szolgálnak a nemzeti költségvetések előkészületeihez. Hogy mi foglaltatik majd a két programban pontosan, azt egyelőre Orbán Viktoron kívül senki nem tudja. Annyi biztos, hogyha nem sikerül hiteles gazdasági és államháztartási pályát felskiccelni, a hitelminősítő intézetek és a pénzpiac közgazdászai atomjaira szedik Magyarországot. Emlékeztetőül: a Fitch, illetve a Moody’s már így is a befektetésre érdemes kategória legalsó sávjába sorolta az országot, még egy szakszerűtlen kormányzati lépés, és menthetetlenül bóvliországnak bélyegzik hazánkat a nagy minősítők. A reformprogramot készítő Matolcsy „termékétől” függ, hogy forintválságot hoz a tavasz, vagy a bizalom visszaszerzését.

Irányelv az szent

Ráadásul a Fidesz vezette Magyarországnak – hiába az Unió soros elnöke – brutális európai ellenszélben kell reformokat végrehajtania, és sikeres növekedési politikát menedzselnie. Megszorítás a hivatalos kommunikáció szerint még mindig nincs, és nem is lesz, ám az áttételes sarcok egyre durvábbak. A banki különadó és a válságadó egyes európai vélemények szerint nem más, mint áttételes adóztatás – azaz a cégek szedik be a pluszbevételeket a néptől az állam helyett. Ezt támasztja alá, hogy a válságadó miatt Brüsszelhez forduló 13 – nagyobb részt német – cég nemcsak azt nehezményezi, hogy a válságadó magyar és külhoni cégek között tesz különbséget, de azt is, hogy a magyar kormány csak azokat a multikat sarcolja, akik nagyon kiterjedt infrastruktúrával vannak jelen az országban. Míg azokat a multikat, amelyek pillanatok alatt gyártóbázist bontanának és másik országba települnének, a kabinet nem vegzálja extraadókkal. És a multiknak tagadhatatlanul kapóra jött az össznemzeti felháborodás, amit a médiatörvény váltott ki, ugyanis így azt lehet kommunikálni: Magyarország egyszerre két irányelvet sértett meg, a sajtóregula esetében az audiovizuális kommunikációról szólót, a válságadók esetében az egyenlő bánásmódról rendelkezőt.

Bruttó nyugdíj

Szóval Magyarország a jégen táncol, úgyhogy megszorít, és bizony nem csak a különadóval. Miután a Fidesz december végére 700 ezer támogatót vesztett, és a lemorzsolódó devizahiteleseket, értelmiségieket, fiatalokat nyugdíjasokkal igyekszik pótolni, nem véletlen, hogy a magánnyugdíjpénztárak államosítását úgy kommunikálja: a párt megmentette a jelen nyugdíjasainak járandóságát. De a jövő nyugdíjasai a jelek szerint hoppon maradhatnak. A szocialista múltat eltörölni igyekvő Orbán-kormány ugyanis nem nyúlt hozzá az 1997-ben született nyugdíjtörvényhez, ami gyakorlatilag „bruttó nyugdíjakkal” számol. 2013-tól a nyugdíjszámítás feledi a nettó jövedelmet, és ezentúl az időskori ellátás alapja a bruttó kereset lesz. A bruttó kereset jelentősen több, mint a nettó – legalábbis elvben. Ám az 1997-es jogszabály túl sok bizonytalanságot hagy a törvényben. Az egyik ilyen, hogy mit is jelent a bruttó.  Ugyanis a törvény azt mondja, hogy a bruttó kereset az, amelyik a személyi jövedelemadó összegét is tartalmazza. Ám a jogszabály a járadékokról külön nem ejt szót. Ha nem is számol a járulékokkal, az azt jelenti, hogy egy bruttó 200 ezer forintos kereset esetében nem 200 ezer, hanem csak 170-180 ezer forint számít bele a „nyugdíjalapba”. Igaz, a bruttó még ebben az esetben is jócskán meghaladja a nettó értéket, ám a jogszabály markánsan lecsökkentette a kulcsokat is.

Nettó veszteség

Míg eddig 20 év robot után a nettó 53 százaléka illette meg a dolgozót, addig 2013 után a bruttó bér 33 százalékával kalkulálhat. Magyarán a számítási kulcs több mint egyharmadával csökkenhet. Az, aki pedig 40 dolgos évet tudhat a háta mögött, a bruttó fizetés 63 százalékára szerezhet jogosultságot (ugyanis az új rendszerben minden év 1,65 százaléknyi kulcsnövekedést jelent), míg korábban a nettó fizetés esetében 80 százalék volt a nyugdíjszámítási kulcs. Ebből az következik, hogy az alacsony szolgálati idővel nyugdíjba menők mindenképpen kevesebb induló járandóságot kapnak a jelenlegi indulónyugdíjaknál, még akkor is, ha a számítás alapjául szolgáló bruttóba az említett járulékokat is belefoglalják. Azok viszont, akik sok éven át szorgoskodtak, akár jobban is járhatnának egy picivel, de itt lép be a másik bizonytalansági tényező.
Ugyanis bruttó alapján számított nyugdíjakról beszél a törvény, így az összes adószakértő és több kormányzati tanulmány automatizmusnak tekinti, hogy a nyugdíj adózik, hiszen ökölszabály szerint a bruttó mindig fizet. Csakhogy a törvényt átböngészve kiderül, hogy szelleméből ugyan következhet, de nem mondja ki, hogy a nyugdíjak 2013-tól adókötelesek lesznek. Ám ha a kabinet komolyan veszi Orbán Viktor kijelentését, miszerint nyugdíjat csak a nyugdíjjárulékokból lehet finanszírozni, akkor (persze ez csak “konspiratív” feltételezés) lehet, hogy adóztatnak a nyugdíj után. Már csak azért is, mivel 2013-ra fogy el a magánnyugdíjpénztárakból megszerzett summa.

Csak az ígéret

És így egy szép összeg is befolyna, nagyjából évi 200-300 milliárd, és ez nullszaldóssá tehetné a nyugdíjrendszert. 100 milliárdot nyeshet vissza a kormány a gyógyszerár-támogatási rendszer (ez a kassza most 345 milliárdos) megreformálásával, de itt ugyancsak a bújtatott adózás köszön vissza, hiszen ehhez vagy a támogatott medicinák körét kellene szűkíteni, vagy a különböző dotációk összegét kellene lenyesni. (És persze ezeket a cégeket is lehet válságadóval sújtani.) Mindenesetre a másik nagy reformág a tömegközlekedés, aminek egyelőre nincs konkrét racionalizálási terve, csupán annyit lehet tudni, hogy mintegy 100 milliárd forint kicsengetéséért átengedné a BKV felét az államnak. 
Ami a pontos elképzeléseket illeti, az ország évente 250 milliárd forintból működő nagy emberfuvarozó cégei szívesen beszüntetnék a 65 év felett és 6 év alatt járó ingyenességet, illetve ráemelnének a kedvezményes jegyekre, béreltekre, így évente mintegy 50-80 milliárdot spórolhatnának meg. Majdnem a harmadát  annak a 600-800 milliárdnak, amit összesen meg akar takarítani a  kormány a következő három évben.

Olvasson tovább: