Kereső toggle

Szuperjogok a szuperhatóságnak

Szerkesztőségekben razziázhat a médiahatóság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kormány elképzelései szerint a központosítás révén magyar BBC-vé válik a hazai közmédiumrendszer. Az ellenzék viszont úgy látja, hogy a sajtószabadságot sárba tipró, magát Aczél Györgyöt megidéző médiatörvényt akar keresztülnyomni a T. Házon a Fidesz–KDNP kétharmados többsége. Két hetilap, az Élet és Irodalom, illetve a Magyar  Narancs tiltakozásul üres címlappal jelenik meg.

„Egy a tábor, egy a hír” – szúrta oda a kormánypárti képviselőknek a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában Mandur László. Az MSZP vezérszónoka ezzel érzékeltette, hogy szerinte mi a Fidesz és a KDNP egyik fő célja a hazai közmédiarendszer átalakításával. A médiatörvény tervezetének egyik – de korántsem utolsó – vitát generáló passzusa értelmében ugyanis a jövőben a Magyar Távirati Iroda gyártja majd a közmédiumok (MTV, Duna TV, Magyar Rádió) számára a hírműsorokat, illetve azok internetes szolgáltatásait is működtetni fogja.
A tervezetet jegyző fideszes politikusok – Cser-Palkovics András, Rogán Antal és Menczer Erzsébet – már többször hangsúlyozták: ők csupán a pazarló párhuzamosságokat kívánják megszüntetni, és nem céljuk azonos arculatot kényszeríteni a közmédiumokra. Menczer egyenesen arról beszélt, hogy egy közép-európai BBC-t szeretnének építeni, amely a régió legfontosabb hírügynöksége lenne.
Mandur László szerint viszont ezzel a Fidesz révbe ér médiafronton: az exfideszes Szalai Annamária által vezetett Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), a szintén a Fidesz delegáltjaiból álló Médiatanács és a kormánypárti többséggel működő Közszolgálati Közalapítvány után a közmédiumokat is „pártirányítás” alá helyezik, miután vezetőiket pályáztatás nélkül „importálták” a Fidesz „médiavilágából”.
A vita hevében egyébként valóságos kommunikációs gyöngyszemeket is produkáltak a képviselők. A fideszes L. Simon László vezérszónoklatába például Nyakó István szocialista honatya kiabált bele, Aczél Györgyöt emlegetve, mire a szónok az MSZP pártállami múltjára tett utalást. Pálffy István exhíradós kereszténydemokrata képviselőként „áldásnak” nevezte a törvénytervezetet. A pálmát viszont egy közlemény viszi, amelyben a kizárólag fideszes tagokkal feltöltött Médiatanács nevében maga a Fidesz-frakció (!) nyilatkozta, hogy a testület „visszautasítja a kizárólag fideszes testület” bélyeget is, hiszen „valamennyi tagját a parlament választotta kétharmados többséggel”.
Nincs elragadtatva a közmédiumok tervezett centralizációjától Polyák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem kommunikációs tanszékének oktatója, korábbi ORTT-elnökjelölt sem, aki szerint ez a lépés beleillik a Fidesz eddigi médiapolitikájába. „Ha valóban a spórolás a cél, akkor ezt számokkal kellett volna alátámasztani. Vagy például fel kellett volna vetni, hogy nem kellene külön igazgatóság a közmédiumok élére” – jegyezte meg a szakértő, aki szerint megalapozottnak tekinthető az a gyanú, hogy a Fidesz inkább azt akarta elkerülni, hogy „több helyre kelljen leszólni”. Polyák szerint az átalakítás vesztesei lehetnek a kiválóan működő, függetlenségre törekvő közszolgálati műhelyek, mint például a Magyar Rádió szerkesztősége.
A tervezet másik nagy vitát kiváltó pontja szerint az úgynevezett médiaigazgatási szabályok megsértőire a médiahatóság súlyos bírságokat róhat. A jelentős befolyással bíró szolgáltatókat (praktikusan: TV2, RTL Klub) 200 millió, a kisebbeket 50 millió, az országos napilapokat és internetes sajtótermékeket (bizonyos esetekben a blogokat is) 25 millió, az országos hetilapokat és folyóiratokat pedig 10 millió forintig büntethetnék. Az ellenzők szerint az egyik fő probléma az, hogy a szóban forgó rendelkezések „gumijogszabályok”, vagyis a hatóság így is láthatja az adott esetet és úgy is. Nehezen értelmezhető például a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége, és meglehetősen életidegen elvárás az is, hogy a médiaszolgáltató „politikai tájékoztatást nyújtó műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársai bármely médiaszolgáltató által közzétett műsorszámban szereplő politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot – kivéve a hírmagyarázatot – nem fűzhetnek”.
A sajtónak továbbá meg kell felelnie – egyebek mellett – a közerkölcsnek, és tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot és a kiskorúak egészséges fejlődését. (Bár hozzá kell tenni: a televízióknál hatéves korhatár bevezetése, illetve a pornográf és erőszakos tartalmak korlátozása üdvözlendő cél, mint ahogy a családi értékek hangsúlyozása is.)
A hatóság határozatát ugyan az adott szolgáltató a bíróságon megtámadhatja, de ennek a lépésnek nincs halasztó hatálya: vagyis mire jogerős ítélet születik, akár csődbe is mehet az adott médiacég. Vagyis – érvelnek a tervezet ellenzői – a kormány öncenzúrára kényszeríti a szerkesztőségeket, és ezzel szájkosarat ad a szabad sajtóra.
Az LMP-s Karácsony Gergely szerint ráadásul aggasztó, hogy a NMHH jövő évi költségvetésében több mint 150 millió forint bírsággal számol a kormány. Mint mondta, ha ezt mind újságokra szabnák ki, „felszámolható lenne a politikai lapok piaca”. Hozzátette: a médiahatóság egy helyszíni razzia keretében lemásolhatja azokat a törvény által védett titkokat is magukban foglaló dokumentumokat, melyekről azt gondolja, hogy az eljárás szempontjából fontosak lehetnek. A sajtótermékek pedig a javaslat szerint arra is kötelezhetőek, hogy kiadják informátoraikat. Karácsony szerint a médiatörvény megszavazása mélyütés lenne a sajtószabadságnak, Magyarország pedig fapados demokráciává válhat.
Polyák Gábor nem érti, hogy a kormány a kemény hatósági felügyelettel miért adott „támadási
felületet” az ellenzéknek, hiszen jogsértés eddig sem maradt megtorlatlanul, a bíróságokhoz lehetett fordulni. (A jogsértő, de nem lokalizálható – külföldi szerverekről működő  – internetes tartalmak ismeretlen szerzőit pedig a szuperhatóság sem tudja megrendszabályozni.) „Az európai gondolkodásba ez aligha fér bele, ráadásul a médiahatósági apparátusra is óriási terhet ró mindez. Azt gondolom, hogy egész egyszerűen a Fidesz hatalmi mohóságának a tanúi lehetünk” – fogalmazott a szakértő.

Olvasson tovább: