Kereső toggle

Magától lop az MSZP

Stílusuk, érdemi mondanivalójuk tükörképe a nyolc évvel ezelőttinek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba – bölcselkedett a görög Hérakleitosz az időszámításunk előtti 6. században, de tévedett. Igaz, hogy csak pártokra szűkítve, de a szocialistáknak sikerült cáfolniuk az antik filozófust, és 2010-ben gyakorlatilag ugyanabban a folyóban álldogálnak, mint 2002-ben. Tagadhatatlan, hogy a népszerűség vize most csak a bokájukat nyaldossa, és nem Medgyessy Péter áll horgászcsizmában a kampányfolyam közepén, de stílusuk, érdemi mondanivalójuk, belső szövetségi rendszerük szinte tükörképe a nyolc évvel ezelőttinek.

Ahogy 2002-ben, úgy most is a szakértelem és a társadalmi béke jelszava alatt kommunikálnak a szocialisták, igaz, hogy akkor a két fogalom egy személyben, Medgyessy Péterben, a higgadt úriemberben sűrűsödött, most viszont különválik: a szakértelem címerfigurája Bajnai Gordon, a békegalamb pedig a balos miniszterelnök-jelölt, Mesterházy Attila. Aki deklaráltan sikeres nemzeti modernizációt, azaz felemelkedést sürget, amit csak a közmegegyezés, azaz a béke politikája hozhat el.

Karófa és olajfa

A jelenlegi és a 2006-os kampány az erő téma körül pörög, pörgött. A Fidesz szlogenjei szerint 2010-ben csak a legnagyobb ellenzéki párt képes változtatni, ahogy a 2006-os miniszterelnöki vitában Orbánt a kampánytelevénybe taposó Gyurcsány is azt kívánta bizonyítani, hogy az MSZP-ben van elegendő erő a változásra. A 2002-es miniszterelnöki vitában viszont Medgyessy hiába mondott olyan mondatokat, hogy „akkor hadd mondjam el azt, amit mondani akarok", mégis verte Orbánt, mert szakszerűbbnek, békésebbnek, emberközelibbnek tűnt (például tudta, hogy a kórházakban szivárognak a csövek, és mállik a vakolat).

Lekerekített szoci nyelv

Nem véletlen, hogy a szocialisták átírták kampányszótárukat, és a viszonylag békés „közmegegyezésen alapuló nemzeti modernizáció" lett a vezető ideológiai szókapcsolat.

(A Gyurcsány-féle reform és patrióta progresszió szavakat időközben ki is radírozták az MSZP kortesszótárából. Sőt, átalakult az előző kormány kommunikációjában gyakran felbukkanó ország és nemzet is, a társadalom szinonimájaként a meghittebb, közösségibb magyarság szót vetik be a szocialisták.)

Pénz beszél

És visszaállt a 2002-es vizionálási rend is: míg a 2006-os kampányban a Fidesz, okulva a 2002-es tapasztalatokból, a nemzeti populizmust gazdasági populizmusra cserélte (rosszabbul élünk, mint négy éve), Gyurcsány pedig mert nagyot álmodni a reformokról (azért biztos, ami biztos, áfacsökkentéssel csinált kedvet hozzájuk), addig 2010-ben ismét a Fidesz lebegtet nemzeti felemelkedést, az MSZP pedig a nyögvenyelősen induló, szolid gyarapodás jelszavával próbál szavazatot maximálni.

Mesterházy Attila hétvégi kampánynyitó beszédében egyetlen balos társadalompolitikai mondat akadt, miszerint: „egyszerre van szükség a törvények maradéktalan betartására és betartatására, valamint a jelenleg élő roma generációk és gyermekeik számára az aktív munkával és tanulással kialakítható stabil életkörülmények közösségi erőfeszítést is igénylő megteremtésére".

Osztogatni azért lehetne
De az alaptétel ismét az, hogy a kasszakulcs a szocialisták tenyerében lapul, ugyanis csak akkor számíthat itt bárki reálbér-növekedésre, ha a Bajnai-kormány által kitaposott válságkezelési ösvényen halad tovább. Ez az út ugyanis, hirdeti a szocialista kommunikáció, évi mintegy 4 százalékos gazdasági növekedéshez vezet, ami az államnak körülbelül 2000 milliárd pluszbevételt jelent - ebből pedig futja az adó- és járulékterhek megkurtítására, azaz jelentős reálbérnövelésre. A jelenlegi társadalmi és gazdasági krízishelyzetben az MSZP nyilvánvalóan nem ígérhet egy újabb „jóléti rendszerváltozást", ahogy Medgyessy Péter tette. 2002-ben a 100 napos program 50 százalékkal tornázta feljebb számos közalkalmazotti szakma bérét, a nyugdíjasok egyszeri 19 ezer forintos támogatást kaptak, eltörölték a tévé-előfizetési díjat, megemelték 30 százalékkal a főiskolai és egyetemi ösztöndíjakat, adómentessé tették a minimálbért, az iskolakezdés előtt minden családnak kéthavi családi pótlékot adtak, és meg is emelték az összegét.

Az 50 napos program

Összességében az utóbbi nyolc évben mintegy 40 százalékkal emelkedtek a nettó keresetek. És ebben az emberek számára leginkább kézzelfogható ügyben a szocialisták a válság ellenére sem vállalnak kevesebbet. Azt ígérik, hogy ha ők kormányoznak, 25 százalékkal emelkednek az új ciklusban a nettó keresetek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a reálkeresetek is ennyivel nőnek, azok a szocialista tervek szerint 12,5 százalékkal érnének többet 2014-re. Az MSZP-s kalkulációk szerint ez úgy jön össze, hogy a bruttó keresetek 20 százalékkal emelkedhetnek, de a személyi jövedelemadóra rakódó terheket megkönnyítik, így a nettó keresetek 25 százalékkal ugranak, az éves infláció pedig 2,5-3 százalék körül alakul.

A munkavállalók járulékterhe pedig 2011-ben és 2012-ben 1-1 százalékkal, 2013-ban pedig 2 százalékkal mérséklődne. (Balos elemként a szocialisták adóemelést és új sarcokat terveznek: az évi 15 millió forintnál nagyobb jövedelműek adókulcsa 50 százalék lenne, illetve külön adót vetnének ki az állami támogatásban részesülő pénzintézetek vezetőinek prémiumára. Szintén vámolnák a pénzügyi termékekkel történő kereskedést, az erre kirótt, úgynevezett Tobin-adó az ügylet értékének 0,05 százaléka lenne.)

Ki mivel szakít?

Szóval,  ami a jövedelmeket illeti, az MSZP, ha nem is egy újabb 100 napos, de 50 napos programot vizionál, pedig Mesterházy kampánynyitó beszédében arról beszélt, hogy szakítani kell a múlt hibáival. Ezt többen úgy értelmezték, hogy a Medgyessy-féle politizálással, ami az utóbbi évek baloldali retorikája szerint gazdasági lejtőre lökte az országot. Az azért megemlítendő, hogy Medgyessy a 100 napos program végrehajtása után is 3,5 százalékos államháztartási hiánnyal számolt 2005-re. Ami aztán 2006-ra 10 százalékosra hízott. Így aztán Mesterházy kitételét többen a Gyurcsány-korszakkal való szakításként értelmezték. (Persze nem lehetetlen, hogy a 3,5 százalék csak a hivatalos kommunikáció része volt, és már Medgyessy is titkolta az adatokat, nevezetesen az őt 2004-ben váltó Gyurcsány elől is.)

A Medgyessy-team

A múlttal való szakítást a személyi politika kapcsán is próbálták értelmezni az MSZP-ben. Az egyik álláspont szintén a Gyurcsánytól való elhatárolódásról szól, a másik viszont úgy találta: a régi funkcionáriusoktól való távolodásról beszélt a miniszterelnök-jelölt. Hogy mire gondolt Mesterházy, azt tőle kellene megkérdezni, de annyi bizonyos: az MSZP mostani vezetése ugyanúgy fest, mint Medgyessy kampányában. A prímet továbbra is Lendvai Ildikó pártelnök, illetve Kiss Péter viszi a háttérben, akárcsak 2002-ben, illetve ahogy Medgyessy, úgy Mesterházy is szinte az összes fiatalt beemelte a kampányba.

Újra kitört az euróláz

Egyre-másra kifolyik az uniós pénz a magyar kezekből. Ha a Medgyessy Péter miniszterelnök által 2003 júliusában megjelölt eurócsatlakozási céldátum valósággá vált volna, már két éve a közös európai pénz csörögne a zsebünkben.
Miközben a magyar pártok választási ígéretként kezelik az uniós valuta bevezetésének időpontját (legutóbb a miniszterelnök tűzte ki a 2014-et a nemzetiszín dartstáblára), hazánknak meg kell birkóznia az ERM-2-nek nevezett pénzügyi rendszerbe való belépéssel, ahol még két évet kell ácsorognunk az eurósorompó fölhúzása előtt. Ebben az árfolyamrendszerben már teljesítenünk kell az úgynevezett maastrichti kritériumokat – a költségvetési hiánynak a GDP 3 százaléka alá szorítása, árfolyam- és árstabilitás, a bruttó államadósságot a GDP 60 százaléka alá kell tornásznunk –, de még nincs misztikus közös pénzünk.
A Magyar Nemzeti Bank már 2006-ra magas prioritású feladatként határozta meg az euróbevezetéshez kapcsolódó gyakorlati teendők kijelölését, tervezték is egy Nemzeti Euróbizottság felállítását. 2004 májusában Draskovics Tibor pénzügyminiszter 2010-re tartotta reálisnak hazánk csatlakozását, 2005 szeptemberében viszont Járai Zsigmond, az MNB elnöke már arról beszélt, hogy lehetetlen Magyarország 2010-es csatlakozása. Járaival szemben Veres János még 2005 novemberében is valósnak tartotta ezt a lehetőséget. 2006 júniusában Gyurcsány Ferenc úgy nyilatkozott, hogy 2008-ra készen kell állni a bevezetésre, annak ellenére, hogy ekkor már minden külföldi elemző a hivatalos céldátum elhalasztását javasolta.
Ugyan az elfogadott, az uniónak készült „konvergenciaprogramban” nem szerepelt céldátum, ekkor már a 2011-es bevezetést tartották valószínűsíthetőnek. Tavaly februárban a miniszterelnök a Reutersnek adott nyilatkozatában azt mondta, hogy bár az euró bevezetésére 2012 előtt nem kerül sor, de nem lát okot arra, hogy azt 2014 utánra kelljen halasztani. Gyurcsány márciusban szeptemberre tette a bevezetési dátum kitűzését – a kormányt viszont (a céldátummal egyetemben) elsodorta a gazdasági válság. A dátumháború közepette az elemzők próbálják borogatni a politikusokat, mondván, hogy legyen előbb stabil a gazdaság, jó a gazdaságpolitika, biztos a forint, s aztán elegendő lesz az egyébként igen költséges euróbevezetéssel bajlódni. De választási évben semmi nem hűt eléggé. (Braun Anna)

Olvasson tovább: