Kereső toggle

Cigi, pia, szex

Ezzel tudnak kitűnni a magyar középiskolások?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar tinédzserek az átlagnál jobban szeretnek iskolába járni, ugyanakkor többet isznak, dohányoznak, és jobban fenyegeti őket a kamaszkori teherbe esés veszélye, mint sok európai és tengerentúli kortársukat - derül ki a gyermekek jólétét vizsgáló legfrissebb OECD-jelentésből.

A 30 országban elvégzett tanulmány többféle aspektusból vizsgálta a gyermekek jólétének kérdését: anyagi források, egészségügy, oktatás, az „iskolai élet minősége", valamint a kockázati magatartások, melyek az ivást, a dohányzást és a kamaszkori teherbe esések valószínűségét foglalják magukba.

A legtöbbet Norvégiában és Dániában költenek a gyermekekre. Magyarország e téren a 20. helyen áll, de még mindig jobb a helyzet nálunk, mint mondjuk Lengyelországban, Törökországban vagy akár Mexikóban. A gyermekszegénységet összevető adatsor alapján az OECD-országokban minden nyolcadik gyerek szegény. Az Egyesült Államokban minden negyedik, míg Magyarországon - a vizsgálat adatai alapján - minden tizenegyedik.

Érdekes eredmény született a gyerekek egészségügyi ellátását és biztonságát vizsgáló kategóriában, ahol Szlovákia bizonyult a legjobbnak. ők fektetik a legnagyobb hangsúlyt arra, hogy a hatévesnél idősebb gyerekek rendszeresen mozogjanak. Magyarország itt sincs az első tízben. Még szerencse, hogy a védőoltási programokban mi bizonyultunk a legjobbnak.

Az iskolai élet minősége kapcsán azt vizsgálták, hogy hogyan érzik magukat a gyermekek az oktatási intézményekben, milyen a közérzetük, valamint azt, hogy milyenek az oktatási eredmények, és mekkora az iskolai kimaradások aránya. Magyarországon a tanulók 27,6 százaléka mondja azt, hogy szeret iskolába járni, míg a finn gyerekek mindössze 16, a csehek alig 12 százaléka. A már említett iskolai kimaradások mutatója Törökországban, Mexikóban és Olaszországban a legmagasabb, de Nagy-Britannia is rosszul szerepelt. Magyarországon a 15-19 éves korosztály 6 százaléka nem jár iskolába.

A legrosszabb átlagot sajnos a kockázati magatartások tekintetében értük el, harmincból a 25. helyen végeztünk. A korai alkoholfogyasztás, a dohányzás és a kamaszkori teherbe esések száma Mexikóban, Törökországban és Nagy-Britanniában a legmagasabb, itt szerencsére nem vagyunk tehát dobogósok, de a vizsgált országok közül Magyarországon a negyedik legrosszabb a dohányzó fiatalok aránya. A 15 éves gyerekek 21 százaléka gyújt rá legalább hetente egyszer. És bár a tinédzserterhességek vonatkozásában is jobbak a mutatóink, az USA-val együtt még így is az OECD-átlag - 15 terhesség ezer 15-19 éves lányra - fölött állunk. Nálunk mintegy 21 terhesség jut ezer lányra, míg ez a szám az Egyesült Államokban 50.

Alkoholfogyasztásban Magyarország a hatodik legrosszabb helyen végzett. A 13 és 15 éves korosztály összesített adatai szerint nálunk a gyerekek 23 százaléka volt már részeg legalább kétszer életében. Az OECD-átlag 19 százalék, a legrosszabbul teljesítő Nagy-Britanniában a gyerekek 33, Dániában 31, Finnországban 28 százaléka rúgott már be.

Összefogás nélkül nem megy

Interjú dr. Halász Gáborral, a neveléstudományok professzorával

Miért jelennek meg egyre fiatalabb korosztályokban a deviáns viselkedésformák?
– Ez a folyamat már az ötvenes-hatvanas években elkezdődött, de az ifjúság mint társadalmi tényező szerepének növekedése még korábbi időpontra nyúlik vissza. Az olyan diktatórikus rezsimek, mint a náci Németország vagy az egykori Szovjetunió ugyanis már tudatosan használták fel az ifjúságot a saját céljaikra. A mostani fejlett, nyitott nyugati társadalmakban fogyasztói célcsoportként tekintenek rájuk, és ez befolyásolja a viselkedéskultúrájukat.
Miért hajlamosabbak a magyar fiatalok a devianciákra?
– Ez nem nemzetspecifikus, kivétel nélkül minden emberrel megtörténhet, hogy deviánssá válik. Fontosabb kérdés, hogy mi az oka annak, amikor egy-egy időszakban a deviáns viselkedések jobban elterjednek. Ez már az anómia (törvénytelenség) fogalmához köthető. Ha egy társadalomban olyan változások történnek, melyeknek köszönhetően az emberek létbizonytalanságba kerülnek, elvesztik a kapaszkodóikat, és az új kapaszkodók még nem körvonalazódnak, akkor nagymértékben nőhet a deviánssá válás lehetősége. Feltételezésem szerint egyébként az ifjúkori deviancia nem nagyobb, mint a felnőtt társadalom körében.
Az egyik internetes portálon egy iskolaigazgató nyilatkozata szerint az lenne a megoldás, ha az iskola minél többet átvenne a szülői szerepből. Önnek mi a véleménye erről?
– Ez teljes mértékben a figyelem elterelése. A fiatalok szocializációjáért való felelősség megoszlása az iskolák és a családok között egy bonyolult, dinamikus folyamat, ami nagy figyelmet követel, de ennél magasabb szinten kell kezelni. Nem átvenni kell a szerepet, hanem együttműködni, és időnként minden iskolában fel kellene vetni azt a kérdést, hogy ki mit tud tenni a fiatalok megmentéséért, kinek milyen eszközök vannak a kezében.

Olvasson tovább: