Vízváron 672 lélek lakik. Potony faluban 204. A horvát határ melletti, somogyi kistelepülések álmos világában a népesség kis száma ellenére – vagy épp ezért – bombaként robbant a szenzációs hír: a Dunántúl utóbbi harminc évének legnagyobb szénhidrogén-felfedezésének lehetnek szereplői.
A Dráva-vidék az utóbbi években a sikeres zalátai kutatás miatt került a helyiek figyelmének középpontjába: a horvát oldalra is átnyúló új földgázmező 2007-es felfedezése óta a Mol és a horvát olajipari vállalat, az INA szakemberei a környéket térképezik fel. Mint a Somogy Online-nak Sőreg Viktor, a Mol eurázsiai kutatási igazgatója elmondta: szakembereik Zalátán sikeres kutatófúrást hajtottak végre, és immár bizonyított, hogy a több mint háromezer méter mélyen lévő három rétegből kettő már termel gázt. A siker után a szakemberek sorra kezdték meg a vizsgálódást a már említett kistelepülések térségében, és fúrásokba kezdtek a horvát oldalon is.
„A falubeliek úgy gondolkodnak, még jó is kisülhet ebből” – avatta be a Heteket a falubeli várakozásokba Kozma László, Vízvár polgármestere. A település határában is kutat fúrtak, és épp ezek eredményének kiértékelése zajlik, de a falu első emberének egyelőre nincsenek rózsaszín elképzelései: arra a kérdésre, hogy beállhat-e valamiféle robbanás a helyiek életszínvonalában, Kozma józanul csak annyit felel: „Szakembereket mi nem tudunk adni a kutatásokhoz, de éjjeli őrre még szükség lehet. Ha már egy új munkahelyet teremt, az egész megérte.”
Az „egész” pedig ebben az esetben leegyszerűsítve ezt jelenti: a Mol a horvát céggel együttműködve a kutatási engedély birtokában helyszíni méréseket végez, majd ezek alapján eldöntik, hol fúrnak. Az újabb, kitermelési engedélyek megszerzése után az egy-két hektáros területen a földet 60-70 cm mélységben eltakarítják, és betontáblákat helyeznek le a földbe. Később ezeken végzik a szükséges, fúrással kapcsolatos műveleteket. Mint Reiz Tamás, Potony polgármestere beszámolt róla, a szomszéd településen Kastélyosdombón volt már fúrás egy évvel ezelőtt, de utóbb kiderült, hiába: a szakemberek rosszul mérték fel a föld alatt lévő gázmező kiterjedését. Azóta ott csak egy „vascsőszerű” kútfej áll ki a földből, és most Potony közigazgatási határában munkálkodnak a szakemberek, hogy aztán az év második felében 4000 méter mély kutat fúrhassanak. „Különösebben nem mozdult rá a falu, érdeklődnek az emberek, de szkeptikusak is. Majd hiszik, ha látják” – jellemezte a hangulatot kérdésünkre a polgármester.
A kutatáshoz használt egy-két hektáros területek általában magánterületek, nem önkormányzati tulajdonúak. Magától értetődő lenne, hogy egy szenzációs felfedezés – még ha évekig is tart, míg eredmények keletkeznek – maga után húzza a helyi lakosság életszínvonalát is, ám ez korántsem egyértelmű. A polgármesterek tapasztalata szerint alig van szükség ilyen kutatásoknál egy-két munkásra, ezen kívül pedig csak az iparűzési adó marad, ami bevételhez juttathatja a településeket. Ugyancsak ezt a két lehetséges forrást sorolta fel a Hetek kérdésére Felkai György, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal munkatársa, hozzátéve, hogy a társaságok által befizetendő bányajáradék az állami kasszába vándorol, így – elméletileg és közvetve – ebből a szóban forgó települések is részesednek.
Még az első tesztek alapján a Mol „hazai viszonylatban jelentős mennyiségűnek” titulálta a zalátai eredményeket, ám szakembereik figyelmeztetnek: egyelőre semmi sem biztos, még nem tudni, mekkora kiterjedésű és mennyiségű gázmezőről, illetve gázról van szó. Az mindenesetre biztató jel, hogy a további kutatások megindulását eredményező zalátai lelőhelyen az alsó rétegből a Mol adatai szerint napi 62 ezer köbméter gázt termeltek a felszínre, kevés kondenzátum kíséretében; a középső pedig napi 337 ezer köbméter gázt eredményezett.
A teljes gázmező feltérképezése – mint arról Sőreg Viktor a megyei lapnak beszámolt – várhatóan 2009 augusztusában kezdődik meg, és az időjárástól függően két-három hónapot vesz igénybe. „A talajszinten keltett mesterséges rezgéshullámok felszín alatti terjedéséből tudnak majd a kutatók a földtani viszonyokról következtetéseket levonni” – részletezte a szakember. A további kutatások pénzügyi hátterével kapcsolatban a Mol a következőt nyilatkozta: „A két cég a közös kutatási programot fele-fele arányban finanszírozza, a kutatás irányításával kapcsolatos valamennyi döntést együtt hozzák meg, és a bevételeket is egyenlő arányban osztják meg egymás között.”
Milliárdos fúrások
Magyarországon az elmúlt 70 évben 8500 kutatófúrást végeztek, és az ország 80 százalékát már felmérték szénhidrogén-lelőhelyek után kutatva. A Mol szakemberei szerint itthon annyi kutatófúrást végeztek már, hogy az országot lyukas sajthoz lehet hasonlítani. A legtöbb kutatást az 1950-es és 1970-es évek között végezték Magyarországon, és ebben az időszakban volt olyan év is, amikor összesen 500 kilométert fúrtak. Mostanában viszont 30-80 kilométer az összes éves fúrási mennyiség. Ez egyébként nem is véletlen, hiszen a kutatási eszközök közül a fúrás a legdrágább tevékenység. Amíg ugyanis egy felszíni mérés néhány 10 millió forintba kerül, addig egy többdimenziós szeizmikus mérés már 500 millió, de akár 1 milliárd forint is lehet. A fúrás szinte minden esetben legalább kétszer olyan drága, mint a legdrágább szeizmikus mérés, és legalább 1 milliárd forintba kerül. (origo)
2009. 06. 26. (XIII/26)
