Kereső toggle

Adóbuhera

Senki nem akarja megdönteni Gyurcsányt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jövő héten jelenti be a miniszterelnök a parlamentben azt az új csomagot, mely a Magyarországra begyűrűző válság negatív hatását kívánja kivédeni. A kiszivárgott elképzeléseket sem a piacok, sem a közgazdászok nem fogadták eufóriával. Általános vélemény, hogy két évvel ezelőtt még progresszívnak számított volna ez a pakk, ma inkább elkésettnek tekinthető. Baloldalon – talán nem is véletlenül – „kriptahangulat” uralkodik, a Fideszben pedig 2010-re készülnek.

A magyar gazdaság alapproblémájának tartják, hogy az elmúlt években, leginkább a magas adóknak (így a 2006-os, első Gyurcsány-csomagnak) köszönhetően, lecsökkent a növekedési képessége. Mindez megspékelve egy nemzetközi válsággal oda vezetett, hogy az elmúlt hetekben a magyar gazdaság minden adata jóval rosszabb lett a korábbi várakozásoknál. Legutóbb az ipari termelés visszaesése (mínusz 23,3 százalék) borzolta a kedélyeket, mivel utoljára 1989-ben, a KGST szétesésekor voltak hasonló adatok. A legtöbb elemző 2009-ben a GDP négy százalékos csökkenésére számít. A gazdaság teljesítményének a visszaesése viszont kihatással van a költségvetés bevételeire, ami azt jelenti, hogy az állam egyre nehezebben képes fedezni a még mindig nagyvonalúnak számító jóléti és szociális kiadásait.
Az adócsökkentést szorgalmazók szerint, ha csökkennének a munkát terhelő adók, akkor versenyképesebb lenne a magyar gazdaság, hiszen olcsóbban tudna termelni, másrészt talán több munkahelyet teremtenének a cégek is. A kormány végül is – a kiszivárgott elképzelések szerint – úgy tesz ennek az igénynek eleget, hogy ugyan érdemben nem csökken az újraosztás mértéke, de jelentős átcsoportosítások történnek az adónemek és adófajták között.
Így lejjebb szállítják a cégeket sújtó járulékok mértékét, a tervek szerint a 29 százalékos munkáltatói tb-járulék általánosságban 25 százalékosra csökken, míg a munkaadói járulék 3-ról 1 százalékra zsugorodna. Mindkét esetben a csökkenés a minimálbér kétszereséig lenne érvényes július 1-jétől. Mindent összevetve 6 százalékkal könnyítené a cégek terheit a kabinet.
A személyi jövedelemadózásban elmozdulnak az egykulcsos rendszer irányába. Bár az alsó szja-kulcsot a mai 18-ról felviszik 19-re, a felsőt 36-ról 38 százalékra, a sávhatárok mégis kitolódnának. Úgy tudjuk, hogy 2009-ben évi 2,2 millió,  2010-től évi 3 millió forintos jövedelem a „gazdagsági” határ, ők már tehetőseknek számítanának, így a magasabb adókulcs „hatálya” alá kerülnek. Kormányzati forrásaink szerint az adófizetők 80 százaléka az első kulcs alapján adózna, tehát majdnem egykulcsos adózás lépne érvénybe, mint Szlovákiában.   
Az előbb vázolt adócsökkentés ellenoldalát az emelések képezik. Az általános áfa-kulcs 20-ról 23 százalékra növekedhet, míg 5 százalékkal nő az üzemanyagok, cigarettatermékek és alkohol jövedéki adója. Emellett a családi pótlékot is felbruttósítva bevonnák az adórendszerbe.
A kormányzati forrásaink szerint a középosztály terhe csökkenne, ami esetükben a havi 130 és 230 ezer forint közötti bruttó bérből élőket takarja. ők több pénzt vihetnének haza. A 100 ezer forint alatt keresők nem sok mindent vennének észre a változásokból. „A lényeg, hogy a szegényeket sikerült megvédenünk, tőlük nem veszünk el” – vélekedett a Heteknek egy kormányzati szakember.
Egyes kritikák szerint az új Gyurcsány-csomagnak az az egyik hibája, hogy a minimálbér közeli mezőben nincs érdemi változás, ami azt jelenti, hogy a segélyből élőket nehéz lesz bevezetni az alacsonyabb keresetű munkahelyekre, mert számukra nem jelent lényegesen nagyobb (akár 10-20 ezer forinttal magasabb bevételi) előnyt a legális foglalkoztatás. 
A csomag másik hibája, hogy nem látható belőle a magyar gazdaság növekedési potenciálja. Gyakorlatilag az „aktív” társadalmi rétegekre és a cégekre nehezedő terhek összességében megmaradnak, csak a belső arányai változnak meg, igaz, a korábbiakhoz képest valóban foglalkoztatás barát verzióban. 
A kormány nem nyúl hozzá a jóléti és szociális kiadásokhoz. A tervek szerint – mi legalábbis így tudjuk – a GDP 2 százalékának megfelelő mértékben faragnak ezeken a kiadásokon, de csak jövő évtől, és akkor is évekre szétterítve. Például jövőre a 13. havi nyugdíj beépül a jelenlegi nyugdíjasok ellátásába, az akkortól belépőknek pedig már nem járna ez a juttatás. Idén a költségvetésben a működési kiadások területén lehet számítani 200 milliárdnyi elvonásra, fűnyírószerűen. A Fideszben evidenciaként kezelik, hogy azért nem akarnak változtatni a szociális és jóléti kiadásokon, mert az MSZP maradék szavazótábora a nyugdíjasok és a rokkantellátásban részesülők, illetve a szociálisan nehéz helyzetben levők és a közszféra dolgozói között található. A fiatalok és a „piaci” munkahelyeken dolgozók, a baloldali mércével mért „felső középosztály” túlnyomó többsége ma jobboldali szimpatizáns. őket már az MSZP nem tudja „elveszíteni”, megnyerni pedig nincs miből.  
Az MSZP-ben egyébként nehéz olyan politikussal találkozni, aki ne lenne elégedetlen a politikájuk irányával és eredményeivel, de ennek ellenére senki sem szervezkedik a miniszterelnök-pártelnök megdöntésére. Több olyan politikussal is beszéltünk, akik szerint „vége az MSZP-nek”, a válsággal nem tudnak mit kezdeni, a túlélésen túl nincs érdemi mondanivalója a pártnak. Leginkább azon dolgozik mindenki, hogy a közelgő tisztújításon a saját pozícióját a párton belül megőrizze. Emellett aggodalommal tölt el mindenkit a baloldalon, hogy – mint fogalmaztak – „a veszprémi sportológyilkosság miatt súlyos és véres etnikai konfliktusok réme fenyegeti az országot.”

Gyurcsány helyett jött volna Surányi

Az SZDSZ az európai parlamenti választásokra készül, és a kampányuk lényegét nyilvánosságra is hozták: 200 ezer plusz 1 szavazat. A nem túl ambiciózus cél ugyanis az, hogy biztosan elérjék az 5 százalékos küszöböt. Az arculati és kampánytervek készen állnak, de a politikusok érdemben még egy kapavágást sem tettek az ügy érdekében. Fodor Gábor az elmúlt napokban az ATV Egyenes Beszéd című műsorában úgy nyilatkozott, hogy nem támogatják a parlament feloszlatását. A pártelnök megszólalásából úgy tűnt, hogy szerintük a miniszterelnök 2010-ig kihúzza, és az SZDSZ politikáját ehhez a „tényhez” igazítják. Fodor nyilatkozata azért volt különös, mert elismerte, hogy Gyurcsány Ferencet tavaly ősszel szándékukban állt „lecserélni” Surányi György egykori jegybankelnökre.     
A miniszterelnök lemondását hivatalosan egyedül a Fidesz óhajtja, de fideszes forrásunkból úgy értesültünk, hogy egyáltalán nem fáj számukra – ahogy mondták –, „ha a gyurcsányi lemondás elmarad, de kormánypárt népszerűsége a jelenlegi vergődéstől 2010-ig tovább kopik. Ezt a helyzetet ők (értsd MSZP) teremtették, így egyék is meg, amit főztek!”

Olvasson tovább: