Kereső toggle

Kakasviadal az MSZP-ben

Kik lesznek a vesztesek a közelgő tisztújításon?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ahogy közeledik az MSZP tisztújító kongresszusa, úgy növekszik a feszültség a kormánypárt sorai között. Az aggódók szerint egyre inkább a zárt ajtók mögötti paktumok és erőcsoportok közötti alkuk határozzák meg a várható eredményt. Közben a legfrissebb felmérések szerint a Fidesz népszerűségi indexe 68 százalékra ugrott, míg az MSZP-é 21 százalékra zuhant.

Az MSZP belső működéséhez ismerni kell a párton belüli tisztségviselő-választás szabályait. A kongresszuson a párttagságot a megyei küldöttek képviselik, de az, hogy egy megye mennyi küldöttel van jelen a tisztújításon, az attól függ, hogy mekkora ott a párttagság. A szavazás kimenetelét tekintve ezért kulcsszerepe van Budapest, Baranya, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Borsod-Abaúj-Zemplén megye szocialistáinak, mivel ők lényegesen több küldöttet delegálhatnak, mint a kisebb tagsággal rendelkező megyék, példának okáért Tolna vagy Vas. A megyei vezetők személyi „javaslatai” nagyban meghatározzák, hogy küldötteik hogyan szavaznak.

A szocialisták – legalábbis eddig – arra voltak büszkék, hogy a többi párthoz képest leginkább demokratikus a választási szisztémájuk, mivel a jelentős tagságnak köszönhetően nem volt kiszámítható, hogy kik lehetnek a befutók a pártvezetői tisztségekre. A rendszerváltás óta az MSZP vezérkara cserélődött le legtöbbször, és a legváratlanabb vezetői fordulatokat is e párt tudta produkálni.

A legutóbbi tisztújító kongresszuson az MSZP életében először fordult elő, hogy a fontosabb tisztségekért semmilyen verseny nem alakult ki, mivel a pártvezetés a konfliktuskerülés érdekében (majdnem hasonlóan tette egyébként a Fidesz is) annyira bővítette az elnökhelyettesi és az alelnöki posztok számát, amennyi jelentkező volt rá. Idén azonban már most annyian jelentkeztek be, hogy képtelenség lenne a titulusok számát bővíteni, ezért újra verseny lesz az MSZP-ben.

Jelen állás szerint a két elnökhelyettesi posztra hárman, Juhász Ferenc, Szekeres Imre, és Lamperth Mónika aspirálnak, de jelölést kapott Ujhelyi István és Mesterházy Attila is. Úgy tudjuk, hogy egyes szocialista erőcsoportok vezetőinek a fejében az is megfordult, hogy mi lenne, ha valamelyikük lenne a befutó. A három alelnöki helyre „rástartol” a három eddigi alelnök: Kiss Péter, Ujhelyi István és Hiller István, de vetélytársat kaptak Mesterházy Attila és – ha nem lesz elnökhelyettes, akkor – Lamperth Mónika személyében is.

Bár a külső szemlélőnek jelentéktelennek tűnhet ez a „kakasviadal”, egy ilyen tisztújítás azonban eldönti, hogy a magyar baloldalnak a jövőben kik lesznek a vezetői. Egyes politikusok „alászállása” kezdődhet meg, míg másoknak a „felemelkedése”, ezért a baloldali szalonokban az esélyektől függően erős a rettegés, vagy éppen a bizakodás.

Több szocialista politikussal való beszélgetésből úgy tűnik, hogy a legtöbb bizonytalanság Hiller István alelnök és Juhász Ferenc elnökhelyettes körül fogalmazódik meg, bár az is előfordulhat, hogy mindez egy ellenük zajló belső negatív kampány következménye. Tény, hogy az elmúlt hónapokban kommunikációs szempontból több politikus is ellépett Gyurcsány Ferenc mellől, hogy – úgymond – ne kapcsolódjon össze a nevük a népszerűtlen miniszterelnökkel, vagy ahogy belső körökben mondják: „ne égjenek” rá arra, hogy egyetértenek a gyurcsányi politikával. Ez kevesebb közszereplésben és leginkább periférikusabb szakmapolitizálásban öltött testet. A kritikusok ezzel főleg Hillert, Juhászt és Ujhelyit vádolják – bár az utóbbi politikus az elmúlt hetekben újra sokat szerepel.

Azon kívül, hogy melyik politikusról milyen hírek terjednek el, és milyen hangulat alakul ki körülötte, az is számít, hogy milyen erőcsoportok fognak össze egymással prominens képviselőik támogatása érdekében. Több forrásból úgy értesültünk, hogy megkerülhetetlennek tűnik egy olyan koalíció, amelyet Szekeres Imre elnökhelyettes, Hagyó Miklós budapesti elnök és a fiatal szocialista politikusokat tömörítő Mozaik Klub vezetői kötöttek. Bár – miként azt egy ehhez a csoporthoz tartozó politikustól tudjuk – nem végleges, hogy kivel és milyen pozíciókat céloznak meg. Az biztos, hogy Budapest–Szolnok–Hajdú-Bihar–Fejér–Zala megyei tengely alakult ki egymás érdekeinek támogatására.

Egy másik jelentős „tengely” a Kiss Péter kancelláriaminiszter vezette Baloldali Tömörülés köré csoportosulva jött létre az MSZP-ben, melyhez többek között Borsod, Szabolcs, Vas és más megyék szocialistáit sorolják. Számos vezető politikust, így a hírek szerint például Lendvai Ildikó frakcióvezetőt vagy Gráf József agrárminisztert is ennek a párton belül egyébként markáns baloldali ideológiát is megjelenítő csoportnak a támogatójaként tartják számon.

Jelenleg egyedül az nem világos, hogy a pártelnök, Gyurcsány Ferenc kiket támogat az alatta elhelyezkedő posztok megszerzésében. Egy biztos: neki a legelőnyösebb, ha minden politikustársa körül bizonytalanság alakul ki, hiszen ezzel az ő posztja erősödik.

Zavarban a két kis párt

Az MDF-et már régóta gyötri a belső megosztottság, mivel úgy tudjuk, hogy Hock Zoltán volt elnökhelyettes és köre (Katona Kálmán és Csáky András) egyre rosszabbul tűrik az általuk álellenzékinek tartott, részben Gyurcsány Ferenc érdekeit kiszolgáló politikai irányvonalat. A héten nyílttá vált a konfliktus, azáltal, hogy Dávid Ibolya arra tett javaslatot, hogy a Horn-kormány egykori miniszterét, a reformer Bokros Lajost kérjék fel a párt EP-listavezetőjének. Dávid és tanácsadói köre ugyanis a válságkezelés, reformok köré szeretné építeni a párt EP-kampányát. Bokros Lajos jelölése teljesen ellentétes az MDF eddigi programjával, a középosztály érdekeivel és az ellenzéki magatartással – támadta meg nyíltan a pártelnökét az MDF korábbi választmányi elnöke, Katona Kálmán, aki azt is hozzátette, hogy szerinte kiszámíthatatlan Dávid Ibolya pártelnök politikája.
Mivel Fodor Gábor pártelnök és Kóka János frakcióvezető a nyílt színen újabban nem kakaskodik egymással, kivételesen egységesnek látszik az SZDSZ, bár – tudomásunk szerint – a „régi öregek” fogják a fejüket a párt politikája és az EP választási kampány miatt. A SZDSZ-frakció ugyanis Kóka győzködésére úgy döntött, hogy a Reformszövetség programját támogatják, noha az a kormányénál jóval nagyobb áfaemelést javasolna. A probléma csak az, hogy Kóka az elmúlt hetekben folyton azt emlegette, hogy nem támogatják az adóemelések egyetlen formáját sem.
Bár a jelenlegi pártvezetés elégedett az EP-kampányával, ugyancsak gúnyos mosolyt csaltak „öreg” politikusaik szájára. Az SZDSZ ugyanis abból az elgondolásból, hogy a reformok, válság és modernizáció témakörét a két nagy párt „elszívta” előlük, egy úgynevezett liberális imázskampányt rendeltek meg. Ezért a célközönségnek a melegcsoportokat, a fővárosi, lágydrogfogyasztó liberális fiatalokat, a romákat és a városi humánértelmiséget célozták meg. „Mivel az EP-szavazáson alacsonyabb a részvétel, valójában nem is a szavazó képes korúak 5 százaléka, hanem inkább a 3-3,5 százaléka a küszöbérték, ezért így tűnt biztosabbnak a bejutáshoz szükséges szavazók „összeszedése” – vélekedett lapunknak az SZDSZ egyik vezetője, aki azóta már elbizonytalanodott, hogy eredményes lehet-e ez a taktika.

Olvasson tovább: