Kereső toggle

Mámoros magyarok

Szeszfogyasztásban listavezetők vagyunk az EU-ban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ünnepek idején különösen megnő a magyarok amúgy is tetemes szeszfogyasztása. Így volt ez most szilveszterkor is: az emberek ládaszámra emelték be a sört, bort, pálinkát a csomagtartóikba mint a kötelező jókedv kellékeit. A vélhetően döbbenetes mértékű hazai alkoholizmusról egyszerűen nincs megbízható statisztika, mint ahogy nem létezik alkoholellenes nemzeti stratégia sem Magyarországon, holott az egyik legsúlyosabb társadalmi problémáról van szó.

„A szilveszter és az alkoholizmus között semmilyen összefüggés nincs, hiszen egy alkoholistának édes mindegy, hogy milyen nap van ma” – fejtette ki érdeklődésünkre Zacher Gábor (kis képünkön), a Péterfy Sándor utcai Kórház Toxikológiai Osztályának főorvosa. Elmondta: a szilveszter annyiban más, mint a többi nap, hogy akkor mindenkinek kötelező jól éreznie magát, ehhez viszont a népakarat szerint muszáj inni. Amúgy pedig az alkohol- vagy a drogfogyasztás már önálló szabadidős elfoglaltsággá vált, amihez mindig lehet keresni apropót.

A toxikológus beszámolója szerint évről évre hasonló a szilveszterkor kezelésre szorulók száma. Az idén kórházba került 44 személy többsége alkoholmérgezés miatt szorult orvosi ellátásra, ami duplája az átlagos betegforgalomnak. „Magyarul úgy be voltak rúgva, mint az atom – magyarázza a doktor. – Páran a drogtól lettek rosszul, míg a társaság egynegyedét a két szer együttes hatása ütötte ki.” A szilveszterkor bekerülők többsége tizenéves és lány, olyanok, akik kevésbé bírják a szereket. Egy masszív alkoholista elsősorban májcirrózis miatt hal meg, vagy sajnos megfagy az utcán: vélhetően emiatt halt meg az utcán két hajléktalan is szilveszter éjszaka Budapesten.

„Szilveszter éjszaka az átlagosnál több súlyos esethez kellett mentőt hívni a mínusz 6-8 fokos hideg miatt, hiszen már egy 10 perces földön fekvés is kihűlést okozhatott” – nyilatkozta Győrfi Pál, az OMSZ szóvivője. Emellett a szilveszterrel össze nem függő rosszullétek száma is meghaladta az átlagot. Aznap feltűnően sok közlekedési baleset is történt, köztük több halálos kimenetelű. Átlagos napokon 300 vonulásuk van a mentősöknek, most szilveszterkor összesen 600 riasztásra mentek ki, ebből 400 volt éjszaka.

A kórházi statisztika nem jelenti azt, hogy a fiatal fiúk vagy a férfiak nagyobb önkontrollal innának, csak azt, hogy ők nem kerülnek kórházba. A mérgezéses betegek jelentős része orvosi beavatkozás nélkül gyógyul meg, az alkoholfüggő nők többsége pedig zugivó, mindez erősen közrejátszik abban, hogy óriási a láthatatlanság az alkoholizmus terén – véli Zacher Gábor, aki a hazai alkoholisták számát illetően a 800 ezres becsléssel ért egyet. Hozzá kell tenni: függő alatt azt a „szélsőségest” érti, aki egyetlen napot sem bír meglenni piálás nélkül, mert ez súlyos elvonási tüneteket produkálna. A fiatalabbakra ez a fokozat nem jellemző, később viszont egyre veszélyeztetettebbek a függőség kialakulásában, mivel alacsonyabb életkorban kezdik a drog- és különösen a szeszfogyasztást – Zacher szerint már 10-11 éves korban megjelenik a szerhasználat.

Összességében az ezredforduló óta azért stagnál nálunk a drogfogyasztás, mert fiatal honfitársaink is jobban kedvelik az önpusztítás hagyományos módjait: kábítószerek terén európai viszonylatban az alsó középmezőnyhöz tartozunk, ám a mértéktelen alkoholfogyasztás, dohányzás, gyógyszerezés terén az elsők között vagyunk. „A nők a patikába, a férfiak a kocsmába járnak – idézi a mondást a főorvos, hozzátéve: – hiába papolunk a drogveszélyről, ha közben tocsogunk az alkoholban és a dohányfüstben, az ellátórendszerünk fejletlen, és még mindig a büntetőjogi eszközök mindenhatóságában bízunk.”
Kérdésünkre a KSH egyik illetékese is megerősítette: a hazai alkoholistáknak csak kis hányada kerül a különféle intézmények látószögébe. Sajnos a nyilvántartott alkoholisták száma – amely a hivatalos adatok szerint az utóbbi évtizedben közel felére, 50 ezer főről 26 ezerre csökkent – közel sem tükrözi a tényleges létszámot, tekintve, hogy igen esetleges, hány alkoholbeteg jut orvosi kezeléshez. A KSH eddigi adatai az Országos Addiktológiai Intézet nyilvántartásán alapultak. Mint az tudvalevő, az addiktológiai intézet – az alkoholizmus elleni küzdelem egyetlen hazai bázisa – 2008 tavaszán megszűnt, így végképp elveszíthetjük a fonalat az alkoholisták számával kapcsolatban. Lapunk úgy tudja, hogy bár az egyik legnagyobb társadalmi problémáról van szó – ellentétben a dohányzás vagy kábítószer-fogyasztás elleni küzdelemmel –, jelenleg nem létezik alkoholellenes nemzeti stratégia Magyarországon. Az „első számú közellenség” leküzdését az alkoholforgalmazásból származó tetemes adóbevételek is minden bizonnyal hátráltatják.
A hazai alkoholisták becsült száma a hivatalos közlések szerint az elmúlt évtizedben ugyancsak meglepően alakult: 800 ezerről 500 ezerre csökkent. A szakértő elmondása alapján a hivatalos becslés elsősorban a halálozási adatok, pontosabban a májzsugorban meghaltak számának felszorzásával történik, ami szintén nem teljesen megbízható kiindulópont, hiszen egyrészt erősen függ az orvosi diagnosztikától, másrészt nem minden alkoholista kezelésre szoruló májbeteg. Ugyanígy a hazai alkoholfogyasztás mértékét sem lehet pontosan tudni, mivel átláthatatlan, mennyi szesz jön be vagy megy ki az országból az illegális kereskedelem vagy a házi szeszfőzés következtében. Mindenesetre tény, hogy még a hivatalos adatok szerint is nálunk fogy a legtöbb alkohol az Európai Unióban: fejenként – azaz a csecsemőket is beleértve – évi 30 liter bort, 75 liter sört, valamint 7 liter töményet gurítunk le a torkunkon.

Olvasson tovább: