Kereső toggle

A leggyengébb láncszem: SZDSZ

Gyurcsány lemondott, majd fordított?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az élet megcáfolta a múlt heti címlapunkat, melyen Fodor Gábort, az SZDSZ
elnökét mint lehetséges királycsinálót ábrázoltuk. Az elmúlt napok eseményei
ugyanis azt bizonyították, hogy esetében az is nagy teljesítmény lesz, ha
sikerül elhárítania a pártszakadást. Pedig egy hete úgy tűnt, hogy Fodor jön ki
győztesen a politikai csetepatékból, mivel sikerül elérnie, hogy Gyurcsány
Ferenc lemondjon. A miniszterelnök ugyanis az MSZP elnökségi ülésén így tett, de
aztán pár nap alatt megfordította a helyzetet. Tehát marad, igaz, azt senki sem
tudja, hogy meddig.



Fotó: Vörös Szilárd

Fodor Gábornak sikerült elérnie azt, amit korábban a Fidesznek sohasem:
lemondást sikerült kicsikarnia Gyurcsány Ferenctől. Az SZDSZ elnöke a nyár végi
keménykedésével kikényszerítette, hogy a miniszterelnök írjon egy politikai
cselekvési tervet, aminek alapján majd az SZDSZ eldönti, hogy támogatja-e a
kormány költségvetését. Gyurcsány „Megegyezés” címet viselő esszéjét (amit
Draskovics Tiborral és Bajnai Gordonnal találtak ki) azonban az SZDSZ ügyvivő
testülete (e grémiumban többségben vannak a Fodor- párti liberálisok) rövid úton
tárgyalásra képtelen dolgozatnak minősítette.

A skandalumot a pártelnök annyival is megtoldotta, hogy interjúiban Gyurcsány
hiteltelenségéről értekezett, illetve arról, hogy a Gyurcsány-kormányba nincs
visszamenetele az SZDSZ-nek. Szóval: Gyurcsányak menni kell.

A miniszterelnök először úgy védekezett, hogy az MSZP vezérkarát kérte, hogy
hűségnyilatkozatokat adjanak ki mellette, majd miután nem voltak teljesen
egyértelműek, az MSZP megyei elnökeinek kellett azt bizonygatniuk, hogy a
szocialisták szerint a helyzet az alábbi: Gyurcsány vagy senki sem! A dologba
annyi hiba csúszott, hogy csak a megyei vezetők fele adott ki ilyen közleményt,
tehát az állítás legitimitása kérdőjeleződött meg. A miniszterelnök
szempontjából félő lehetett, hogy egy MSZP–SZDSZ-tárgyalássorozat
melléktermékeként, Gyurcsány érdemeinek elismerése mellett sor kerülhet a
miniszterelnök-cserére mint a költségvetés megszavazásának, a kormány
hitelessége helyreállításának egyik szabad demokrata feltétele.

A miniszterelnök ekkor meglepetésszerű húzásra szánta el magát, hogy bebetonozza
a pozícióját, ami majdnem a vesztét is okozta. Az MSZP parlamenti frakcióülésén
váratlanul bejelentette: kongresszust hív össze, hogy a szocialista tagságot
megkérdezzék, mi a teendő ebben a helyzetben. A kérdéssort azonban úgy állította
össze, hogy csak egyetlen választ lehetett arra adni: Gyurcsány Ferenc személye
és a „Megegyezés” programja nélkül semmit sem tehet az MSZP. Ötletét előtte
egyetlen befolyásos szocialista vezetőnek sem mondta el, s miközben a frakcióban
még tartott a bejelentésről a vita, addig a miniszterelnöki kommunikációs
gépezet győzelmi jelentésként kiadta a sajtónak, hogy egy kongresszus erősíti
meg a miniszterelnököt pozíciójában. A frakcióülésen levő képviselők a
mobiltelefonjukra sms-ben meg is kapták a hírt erről, ami aztán nagy felzúdulást
váltott ki. Veres János pénzügyminiszter – aki már korábban sérelmezte, hogy
észérveit kihagyták a cselekvési programból – szóvá is tette az ülésen, hogy ha
ilyen híreket adnak ki a sajtónak, akkor nincs is miről tárgyalni. A
szocialisták szerint egy amerikai párbajra kezdett hasonlítani az
MSZP–SZDSZ-párharc: Fodor azt hajtogatta, hogy Gyurcsánynak mennie kell, míg a
miniszterelnök azt üzente, hogy bármi is történik, ő marad. A helyzet kockázatai
ellenére mindketten még jobban a gázra léptek.

Ilyen előzmények után került sor múlt héten kedden az MSZP elnökségének ülésére,
ahol kongresszusi javaslatával a miniszterelnök kisebbségben maradt, mindössze
ketten – Vadai Ágnes honvédelmi államtitkár és Varga László, a Fiatal Baloldal
elnöke – támogatták az eredeti ötletét. (Ha mindenki jelen van, akkor 20 tagú az
elnökség. Tudomásunk szerint 13-14-en lehettek jelen.)

A párt vezetői, Lendvai Ildikótól Veres Jánosig mind számon kérték Gyurcsány
Ferencet arról, hogy ha ilyen fafejűen mennek a dolgok, akkor arra nemcsak a
kormányzás, hanem az MSZP is rámehet. A szocialisták szeme előtt ugyanis a
lengyel baloldal rémképe lebeg, amely a váltópárti, kormányzóképes pozícióból
verekedte le magát egy kispárti, mellékszereplős helyzetbe. Úgy tudni, hogy az
éles kritikák miatti vita hevében Gyurcsány Ferenc a lemondását is felajánlotta.
Azt nem tudni, hogy elfogadta-e az elnökség, de annyi biztos, hogy „konstruktív
magatartásban” maradtak, azaz abban, hogy az ország és az MSZP érdekében el kell
kerülni az előrehozott választásokat, azaz Orbán Viktor hatalomra jutását). Az
is a megállapodás része volt, hogy ha a következő napokban az jelenik meg a
sajtóban, hogy megint Gyurcsány győzött a dilettáns elnökségi tagok felett,
akkor együttesen kiállnak a miniszterelnök mögül.

Egy szocialista politikus megfogalmazásában: ekkor egy fabatkát sem tett volna
Gyurcsány túlélésére. A miniszterelnök azonban már egy másnapi ülésen
előrevetítette, hogy valami fordulat készül, utalt arra, hogy napokon belül
megjelenik Kis Jánosnak, az SZDSZ alapítójának írása, ami megmondja a tutit. A
filozófus cikke a Népszabadságban jelent meg, és – bár többen többféle módon
értelmezik – Fodor Gábort valamelyest óvatosságra intette.

Az SZDSZ éppen e napokon, csütörtökön és pénteken kezdett frakcióértekezletet
Velencén. Az ülésről ellentmondó hírek láttak napvilágot, az azonban több
ellenőrzött információból úgy tűnik, hogy Fodort a párt régi vezetői, Kuncze
Gábor és Magyar Bálint stratégiájának módosítására kényszerítette. Arra vették
rá, hogy óvatosabban fogalmazzon, és ne élezze a helyzetet. A pártelnök
gyengülését jelzi, hogy fel sem merült, hogy ellenlábasa, Kóka János helyett más
legyen a frakcióvezető, pedig a nyáron még ennek a szükségességét kommunikálták
a „fodoristák”. (A tervek szerint Gusztos Péter „verte” volna meg Kókát, de
végül paktum köttetett Kókával a maradása és a béke érdekében.)

A „fodorista” körökben nem értékelték vereségnek a két napot, mert korábban
attól tartottak, hogy a régi pártelnökök, Magyar, Kuncze és Pető nyíltan
szembefordulhatnak Fodorral, ami a frakció működése szempontjából végzetes lett
volna. Úgy látták, hogy még konszenzust is sikerült teremteni arról, hogy a
„Megegyezés” program nem vitaképes. Tehát politikájuk tartalmi lényege nem
változott. Az azonban világos a Fodor-stábban, hogy Kóka János „összejátszik”
Gyurcsány Ferenccel. A legpesszimistább liberálisok szerint az is előfordulhat,
hogy „felsőbb szinteken” döntés született arról, hogy az SZDSZ-t
„megsemmisítsék”: 1-2 százalékra „lenyomják” a pártot, és szimpatizánsait
„átszippantja” az MSZP.

Mindenesetre tény: az ülést követően megsokszorozódtak Fodor Gáborék bajai,
hiszen hétfőn Gegesy Ferenc országgyűlési képviselő mondott le parlamenti
mandátumáról, másnap pedig Csécsei Béla józsefvárosi polgármester támadt
Fodorra. Mindketten élesen bírálták a pártelnök politikáját.

Bár Fodor Gábor parlamenti felszólalásai és nyilatkozatai azt jelzik, hogy a
politikus tartalmi üzenete (Gyurcsánynak mennie kell…) nem változott, de most
úgy tűnik, hogy a pártelnöknek egymagában nem lesz ereje arra, hogy a
stratégiáját véghez vigye, mert félő, hogy szétesik a frakciója és a pártja.
Lapzártánkkor úgy tűnt, hogy az amerikai párbajban Fodornak kell elrántania a
kormányt, és Gyurcsány kerül ki újfent győztesen a kiélezett helyzetből. Bár a
végső győzelem Orbán Viktornak áll.

Olvasson tovább: