Kereső toggle

Interjú Járai Zsigmonddal

Kemény reformokhoz erős kormány kell

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ön a Fidesz elnökének megbízásából azt próbálja felmérni, milyen
elvárásaik vannak a külföldi befektetőknek a magyar kormány felé. Mit
tapasztalt?

–Általában nagy a kiábrándultság az üzleti körökön belül. A fő kifogásuk az,
hogy nem elég vállalkozó-barát a környezet Magyarországon, ezért ennek
megteremtését kérik a mindenkori kormánytól. Ehhez alacsonyabb adókra, kisebb
bürokráciára, kisebb korrupcióra, karcsúbb államra, hatékonyabb államigazgatásra
van szükség; szolgáltatóra, amelyik elintézi az ügyeket, nem pedig komplikálja.
Többen azt is felvetették, hogy az oktatási rendszeren is változtatni kell, hogy
jobb legyen a képzés színvonala, a képzés szerkezete jobban illeszkedjen a
gazdaság igényeihez. És a szociális rendszeren is változtatni kellene, hogy ne
munkakerülésre, hanem munkára ösztönözze az embereket.

Elhangzott a megbeszéléseken, hogy mikorra várják a Fidesz hatalomra
kerülését? Számolnak előrehozott választással, vagy úgy vélik, hogy 2010-ig
helyén marad ez a kormány?

–Nem az üzleti körök, hanem Orbán Viktor hozta szóba a kérdést – többek
között tegnap is – a kereskedelmi kamarában: azt mondta, szerinte előrehozott
választások lesznek. De ez általános nézet, ugyanis a befektetők szerint is
komoly reformokra van szükség Magyarországon. Mivel a mai kormány ezt nem nagyon
tudja végrehajtani, jobb volna talán az országnak, ha minél hamarabb tiszta
helyzet alakulna ki, tehát nem kisebbségi kormány, hanem többségi irányítaná.
Egy olyan társadalmi támogatottsággal rendelkező kormány, amely végig tudja
vinni a szükséges kemény reformokat.

A Fidesz programjáról nem sokat lehet tudni. Azok a részletek, melyek a
színművészeti egyetemi beszélgetésről szivárogtak ki, nagyjából azt
tartalmazzák, hogy Orbán Viktor reálértéken befagyasztaná a nyugdíjakat, az
állami juttatásokat, és bizonyos beruházásokat felülvizsgálna. Ez nem túl
eredeti gazdasági program. Vagy Ön szerint az?

–A Fidesznek van egy programja, amit nem akarnak részletekbe menően
kidolgozni a választások előtt, mert nem arról akarnak vitatkozni. Úgy
gondolják, hogy egy széles körű társadalmi-gazdasági megállapodáson kellene majd
elindulnia az új kormány programjának, amit az új kabinet megköt a társadalom
szereplőivel, s abban lehet választ adni arra, hogy mit kell megváltoztatni az
egészségügyi rendszerben, az oktatásban, a közigazgatásban.

Én azért vagyok nehéz helyzetben, mert nem én készítettem a Fidesz programját.
Csak a pálya széléről bekiabáló ember vagyok, aki el tudja mondani, hogy mit
kellene tenni. De azt, hogy a Fidesz mit fog tenni kormányon, majd ők eldöntik.
Amit én meg tudok erősíteni, hogy – s ezt Orbán Viktor mondta – a Fidesz
programja alapjában nem megszorításokra vagy visszafogásokra épül, hanem a
gazdasági növekedés gyorsítására, s ezt elsősorban munkahelyteremtéssel akarják
elérni.

Ehhez pedig az adózás és az oktatási rendszer változtatására van szükség. Úgy
tudom, a nyugdíjakkal kapcsolatos kérdésre azt mondta, nem akarják visszafogni a
nyugdíjakat. A beruházásokkal kapcsolatban valóban úgy fogalmazott, hogy lopnak
a beruházásokból. De szerintem azzal mindenki egyetért, hogy kemény
korrupcióellenes törvény kellene, hogy az állami pénzek elköltésének
átláthatósága növekedjen, és így talán csökkenteni lehetne az állami beruházások
bekerülési költségét is.

Az adócsökkentés nem rögtön, hanem két-három év múlva érezteti a jótékony
hatását. Ezt az időszakot hogyan hidalnák át?

–Az adócsökkentés kulcskérdés. Nagyon magas az adóteher a magyar gazdaságon,
ez fogja vissza a gazdasági növekedést. Nemcsak a magas adókkal, hanem a
bonyolult adórendszerrel is probléma van. Az adórendszer átalakításának két
alapvető eleme van szerintem. Az egyik a kulcsok csökkentése és az adófizetők
bázisának szélesítése, ami azt jelenti, hogy kisebb és kevesebb adókulccsal, de
többen fizessenek adót. A második elem pedig az egyszerűsítés: egyszerűbb,
átláthatóbb adórendszer kellene. Ez könnyebben ellenőrizhető és jobban
betartatható. Tehát szigorításra is szükség van, és szigorítani akkor lehet a
behajtást, ha egyszerűbb a rendszer, ezért nehezebb alóla kibújni. De a magasabb
adóbevétel önmagában nem megoldás. Az is lényeges, hogy csökkenjen az állami
kiadás.

Hol kellene csökkenteni a kiadásokat?

–Évente 2-300 milliárd forinttal többet költünk az államigazgatásra, az
állam fenntartására, mint az optimális. Durván fogalmazva: ennek egy része az,
amit ellopnak. Magyarországon a közbeszerzések átlagosan 25 százalékkal többe
kerülnek a korrupció miatt, mint amennyi a normál ár lenne. Ez önmagában több
százmilliárd egyébként, és most csak a közbeszerzéseket néztük.

De takarékoskodnia kellene az államnak is: például a kormányzati negyed építése
– ez egy kicsit populista példa, de legalább mindenki érti – teljesen
felesleges. És nagyon sok állami hivatal van, amelynek a működését felül kell
vizsgálni: kevesebb hivatal kell, vagy kevesebb alkalmazottal kell működtetni.
És szerintem kevesebb minisztérium kell, mondjuk fele annyi, mint jelenleg.

Mi a helyzet az önkormányzatokkal? Többek szerint irreálisan magas a számuk,
viszont túlnyomó részben fideszes vezetésűek. Itt kellene karcsúsítani?

–Az önkormányzatokat meg lehet tartani, de talán nem kell ennyi hivatal.
Amit én itt, az új munkahelyemen, a biztosítónál megtanultam: az elektronikus
ügyintézést kellene erőltetni a lakossági ügyek intézésében is. És ezt sokkal
kevesebb – központosított – hivatallal el lehet intézni. Most voltam Romániában,
és saját szememmel olvastam, hogy két óra alatt kell kiadni Romániában a
jogosítványt, az útlevelet.

Azt gondolom, valójában az állam feladata az, hogy a bürokrácia csökkentésével
és egyszerűsítésével élhetővé tegye az országot, segítse az ügyintézést. Sokan
azt hiszik, hogy abból áll a kormányzás, hogy bejárnak a parlamentbe, és
üléseket tartanak. A kormányzás arról szól, hogy az említett folyamatokat kell
úgy megszervezni, hogy az polgárbarát, befektetőbarát és vállalkozóbarát legyen.
Az én erkölcsi bizonyítványomat például három hét alatt állította ki a magyar
rendőrség. A kollégám Szlovákiában háromnegyed négykor bement, négykor pedig
kijött az erkölcsi bizonyítványával.

Angliában a nyolcvanas évek végén Thatcher asszony a magánszektorból behozott
egy szupermenedzsert, akinek az volt a dolga, hogy 25 százalékkal lefaragja a
bürokráciát. Szerintem ezt nálunk is nyugodtan meg lehetne tenni.

Említette a korrupciót. Nem csak a baloldal jellemezhető korrupcióval, hanem a
jobboldal is. Hogyan tudná a Fidesz végigvinni a közélet megtisztítását,
miközben az önkormányzatokban jellemzően ő van jelen?

–Nem tudom, de valahogy ott is meg kell oldani.

Mert az nem meglepő, ha mondjuk a kormányváltás után egyes MSZP-seket utolér a
hatóság, de mi lesz a korrupt fideszesekkel?

–Nem hinném, hogy helyes volna a pártokra vadászó gondolkodás. Ezt már ismerjük
a Keller-minta alapján. Azt gondolom, hogy egy erős korrupcióellenes
törvénycsomag kellene, ami átláthatóvá tenné egyrészt az állami pénzek
elköltését, az ügyintézést, és nagyon keményen büntetné az ezzel kapcsolatos
korrupciót. Romániában csináltak egy korrupcióellenes ügyészséget, az első nagy
ügy talán éppen a Nastase-ügy volt.

Egyébként szomorúan tapasztalom, hogy mi egyre lejjebb kerülünk a korrupció
tekintetében, míg mások, akik azonos vagy rosszabb helyzetben voltak, például
Románia, Szlovákia, egyre jobb helyzetbe kerülnek.

Visszatérve az egészségügyre, 2006-ban született egy CEMI- tanulmány, amely
azt is tartalmazta, hogy szükség van vizitdíjra. Ön a tanulmányt készítő csoport
tanácsadó testületének volt a tagja.

–Valóban, benne voltam én is, benne volt Chikán Attila, Simor András és
mások is. De ez nem azt jelenti, hogy mi mindenben egyetértettünk, annak
ellenére, hogy ma is úgy gondolom, az egy nagyon jó tanulmány.

Ön akkor egyetértett a vizitdíjjal?

–El tudok képzelni vizitdíjat és vizitdíj nélküli rendszert is. Egyet nem
tudok elképzelni: hogy magas az adó, és még plusz hozzájárulást is fizetünk. Ez
a kettő együtt biztosan nem jó. De hasonló a problémám a tandíjjal is: el tudok
képzelni egy olyan oktatási rendszert, ahol az igénybevevőknek valamiféle
hozzájárulást kell fizetniük, de akkor világossá kell tenni, hogy ez a pénz az
egyébként adóból fenntartott rendszereket váltja ki.

Az a probléma, hogy úgy akarnak plusz hozzájárulást fizettetni velünk, hogy
eközben a legmagasabb adókat fizetjük Európában. De egyébként ezeket én
részletkérdésnek tekintem, és ebbe nem mernék beleszólni.

Az egyébként bevett gyakorlat, hogy egy párt, amely nagyon esélyes arra, hogy
akár hónapokon belül kormányra jut, de 2010-ben szinte biztosan, nem áll ki a
saját programjával, hanem azt mondja, előbb válasszatok meg, és aztán 6-8 hónap
alatt mindenkivel megbeszélem, hogy ki mit javasol, ki mit szeretne, és majd
megvalósítjuk. Ez máshol is így van?

–Ezt tőlük kellene megkérdezni.

Stumpf István nyilatkozta, hogy Orbán Viktor esetleg szakértői kormányt állít
össze, ő pedig államfő lehetne. Ön vállalna szerepet egy ilyen szakértői
kormányban?

–Megmondom őszintén, nekem nincs erre különösebb ingerenciám. De attól függ,
hogy mi a program. Például, ha egy olyan program lenne, ami kemény állami
pénzügyeket, kiegyensúlyozott államháztartást, csökkenő államadósságot akar
elérni, tehát ha egybeesne az én elvárásaimmal, akkor nyilván vállalnék szerepet
– társadalmi felelősségből. De ha nem ilyen, akkor nekem nem kell már semmit
felmutatnom, jól érzem magamat itt, a magánszférában.

A jegybank 8,5 százalékra növelte az alapkamatot, s ezt mind a két nagy párt
élesen támadta. Ön ezt hogyan értékeli?

–Nem ismerem pontosan ennek az utolsó emelésnek a hátterét. Amikor
kikerültem a Nemzeti Bankból, akkor jöttem rá, mennyire más információja van az
embernek, mikor ott van. Kívülről nehéz ezt megítélni. De alapvetően úgy látom,
hogy azt azért tudomásul kell venni, hogy a kamat nagysága: a gazdaságpolitika
ára. Ha rossz a gazdaságpolitika, akkor magas a kamat, ha jó, akkor viszont
alacsony. Ma sajnos rossz irányba halad a gazdaságpolitika, bár vannak benne jó
jelek, de igazából vissza kell szerezni a befektetők bizalmát. És ha ezt jó
gazdaságpolitikával nem tudjuk megszerezni, akkor magas kamattal kell őket
ideláncolni – s körülbelül most itt tartunk.

500-600 milliárdot lehetne kétéves távlatban megtakarítani – csak a
kamatkiadással! De ehhez nem valamiféle nemzeti bankos elitnek a kicserélése
kell, hanem jó gazdaságpolitika. Ez az egyetlen feltétele annak, hogy bízzanak
bennünk a befektetők, hogy az ország jó irányba halad, gyorsan fog növekedni,
hamar be fogja vezetni az eurót, és érdemes idejönni Magyarországra befektetni.


Említette, hogy vannak jó jelek is a magyar gazdaságban. Melyek ezek?

–Például a költségvetés konszolidációja. Ezt a befektetők kétségtelenül jó
jelnek tekintik. De ők egy kicsit más cipőben járnak, mint mi, nekik például a
magas kamat kifejezetten előnyös. De az kétségtelen, hogy azt a magas
költségvetési deficitet, amely 2002-ben és 2006-ban volt, vissza kellett vágni,
s ezekben lényeges eredményeket ért el a Gyurcsány-kormány. Az, hogy ezt hogyan
érte el a kormány, nekünk érdekes, illetve a magyar vállalkozóknak. A társadalom
véleménye pedig ismert: soha nem látott mélypontra süllyedt a kormány
támogatottsága.

Olvasson tovább: