Kereső toggle

Csendőr szabadlábon

Az újvidéki megemlékezés aktualitásai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar csendőrség és hadsereg egységei által 1942 januárjában elkövetett
tömeggyilkosság évfordulóján tartott újvidéki megemlékezés ismét ráirányította a
figyelmet a hazánkban két jogerős ítélet ellenére is még mindig szabadlábon lévő
kilencvenhárom éves Képíró Sándor egykori csendőr százados ügyének
„elsumákolására”.

„Szomorú, hogy miközben sok szép beszédet hallunk a világ jobbá tételéről, a
konkrét cselekedetek elmaradnak” – fogalmazott dr. Efraim Zuroff, a Simon
Wiesenthal Központ munkatársa (fenti képen) az állami megemlékezésen. Indokolt
volt a „nácivadász” meghívása, mivel tavaly augusztusban éppen ők azonosították
Képíró Sándor csendőr századost, aki igazoltató egységet irányított a hatvanöt
évvel ezelőtt több mint 3200 ember halálát követelő újvidéki vérengzés során. A
ma kilencvenhárom éves Képírót 1944-ben és 1946-ban is elítélték, egyszer tíz,
másodszor tizennégy évre, ám ő az ítélet elől külföldre menekült. Hazatérése óta
az ügy több ízben is előkerült, láthatóan komoly vívódást okozva a magyar
hatóságoknak és magának Képírónak is. Mi történt azóta?

Miután Zuroff átadta a rendelkezésére álló dokumentumokat a Katonai
Ügyészségnek, a nyomozás során iratbetekintési kérelemmel fordultak az
Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságához. A Legfőbb Ügyészség részéről dr.
Fekete István ügyész megállapította a Simicskó István (KDNP) vezette bizottság
előtt, hogy Képíró szerepel a háborús bűnösök listáján, majd kijelentette, hogy
ha nem létezne vele szemben jogerős ítélet, akkor a büntetőeljárást nekik kell
majd ellene lefolytatni. Az ügyészség még októberben átadta az ügyet a Fővárosi
Bíróságnak. Novemberben Vuk Draskovics Szerbia-Montenegró külügyminisztereként
tett látogatást Izraelben, ahol a Wiesenthal Központ igazgatója elétárta a
folyamatban lévő ügyet. Draskovics akkor ígéretet tett arra, hogy amennyiben a
magyar hatóságok nem hajtják végre a Képíró Sándor elleni ítéletet, országa a
kiadatását fogja kezdeményezni. Decemberben a Magyar Nemzetben jelent meg
egyoldalas interjú, amelyben az érintett és ügyvédje, dr. Zétényi Zsolt,
valamint Kádár Éva joghallgató kifejtették ellenérveiket az eljárás jogosságát
illetően. Zétényi egyébként a Nemzeti Jogvédő Alapítvány munkatársa is, aki
nemrég a Ságvári Endrét lelövő csendőrtiszt, Kristóf László rehabilitációját
kérelmező rokonok védelmét látta el – óriási nemzetközi visszhang kíséretében –
sikerrel. Január első hetében, a szerbia-montenegrói választási kampány
finisében Vuk Draskovics Újvidéken járt, ahol beszédében utalást tett:
„Tarthatatlan állapot, hogy az 1942-es vérengzés végrehajtóinak egyike szabadon
jár-kel Budapesten.”



Az 1942-es újvidéki mészárlás

„Képíró Sándor meghallgatása nem történt meg, mert a bíróság nem tartotta
szükségesnek” – mondta el lapunknak Zétényi Zsolt ügyvéd, aki „becstelennek”
nevezi Zuroff eljárását, és állítása szerint a kilencvenhárom éves volt
csendőrtiszt ellen semmilyen ítélet nem született, továbbá az ügyészséggel
szemben úgy tudja, hogy Képíró „semmiféle háborúsbűnös-listán nem szerepel”.
„Szerencsétlen dolognak tartom, hogy ott, ahol a kommunisták elítélése az
Alkotmánybíróság által hozott döntés következtében lehetetlen, belenyúltak egy
elévülési históriába. Ez nem segíti elő a társadalmi békét, alapja lehet egy
hisztérikus rohamnak, hogy miért nem az ÁVO-sokat veszik elő, miért csak a
holokauszttal kapcsolatos bűntényekről esik szó. Zuroff úr egy idegen kultúrából
betérő ember, és mint ilyen terjeszti ezt a históriát. Ez a magyarországi
zsidóságnak sem tesz jót!” – összegezte az üggyel kapcsolatos álláspontját az
ügyvéd.

A Fővárosi Bíróság szakkollégiumának vezetője a következő nyilatkozatot adta
közre január 25-én: „A magyar bíróságnak a jelenleg ismert adatok alapján nincs
tudomása arról az 1946-ban hozott ítéletről, amelynek alapján a Simon Wiesenthal
Központ jeruzsálemi irodájának vezetője szerint elítélhetnék az általuk háborús
bűnökkel vádolt Képíró Sándort. Az ügy kapcsán a nemzetközi bűnügyi
jogsegélyegyezmény keretében a belgrádi levéltárat is megkeresték annak közlése
végett, hogy az eljárással kapcsolatos valamennyi iratot küldjék meg a magyar
igazságügyi hatóságnak, de még nem kaptak választ. Amennyiben nem évült el az
ügy, intézkedhetnek az 1944-ben hozott ítélet végrehajtásáról.”

Efraim Zuroff úgy tájékoztatta lapunkat, hogy február 2-án múlt éppen hat
hónapja, hogy a magyar hatóságok tudomására hozták Képíró kilétét, tartózkodási
helyét és az ellene felhozott vádakat. A „nácivadász” azt is leszögezi, hogy a
csendőr százados beosztásából fakadóan egyértelműen felelős az áldozatok egy
részének a haláláért, még akkor is, ha egyetlenegyszer sem húzta meg a ravaszt.
Mivel Képírót ismeretei szerint két esetben már elítélték, nem tartja
véletlennek, hogy az Argentínából hazatelepülni vágyó idős ember szándéka
egybeesett az irat eltűnésével.

A Fővárosi Bíróság és Zétényi szerint nem is létező 1946-os ítéletről a Jad
Vasem levéltárában található dokumentumok alapján tudunk, ezeket Zuroff tavaly
augusztusban adta át a magyar Katonai Ügyészségnek. „Innentől kezdve a kérdés a
továbbiakban nem jogi, hanem politikai jellegű, és a döntés a magyar hatóságok
kezében van” – vallja a Wiesenthal Központ munkatársa.

Olvasson tovább: