Kereső toggle

Felperzselt idegek

Forradalmi fájdalomcsillapító Szegedről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Túlzás nélkül szenzációsnak nevezhető Oláh Zoltán szegedi biológus kutató
felfedezése, aki egy marokkói növény nedvéből fejlesztett ki újfajta, „harmadik
generációs” fájdalomcsillapítót. Ezzel – forradalmi újításként – helyettesíteni
lehetne a súlyos mellékhatásokat okozó ópiátokat. A vegyület törzskönyvezéséhez
egymilliárd forintra, illetve három évre lenne szükség – a magyar K+F
forrásokból azonban ez a projekt mindeddig nem részesült.



Oláh Zoltán

Fotó: S. I.

A gyógyszerészek másfél évszázada kísérleteznek azzal, hogy „megszelídítsék”
a fájdalomcsillapítóként alkalmazott ópiátokat. Ezeknek ugyanis súlyos
mellékhatásaik vannak. A hosszan tartó, kínzó fájdalmak megszüntetésére használt
morfin például hányást, hallucinációkat, nagy dózisban pedig kómaszerű,
öntudatlan állapotot okoz. Sőt, a szervezet előbb-utóbb hozzá is szokik.

Az Oláh Zoltán által kifejlesztett vegyületnek merőben új hatásmechanizmusa van,
akár a „megszelídíthetetlennek” bizonyult ópiátokhoz, akár az aszpirinfélékhez
hasonlítjuk. Lényege, hogy a fájdalmat ott szünteti meg, ahol az keletkezik, és
nem az agyban.

A marrokói kutyatejféle váladékából nyert resiniferatoxin (RTX) az idegsejtekben
lévő „fájdalomérző” molekulákra hat. Ugyanolyan módon aktiválja azokat, mint a
szervezet saját fájdalomkeltő vegyülete, csak éppen sokkal erőteljesebben.
Tulajdonképpen az RTX több centiméter hoszszan „felperzseli” ezeket az
idegvégződéseket, így az inger egész egyszerűen „mechanikailag” nem tud eljutni
az agyba.

Mivel a szer csak a gyulladásos fájdalmakat érzékelő receptorokra hat, az
érintett testfelület nem válik érzéketlenné. A hatás több hétig is tarthat,
ugyanis a „felperzselt” idegvégződések ennyi idő alatt regenerálódnak. A
mellékhatások kialakulásának esélye pedig azért csekély, mert a „célba vett”
molekula kizárólag ezekben az idegsejtekben fordul elő az emberi szervezetben.

Az RTX gyógyszerként – injekció formájában – forradalmian új módon hozna
enyhülést a mozgásszervi, daganatos és idegrendszeri betegségekkel járó kínzó
fájdalmakra. Oláh Zoltán szerint a szer alkalmazható lenne az egyes műtétek után
fellépő, úgynevezett posztoperációs fájdalmak megszüntetésére is. Ezek ugyanis
esetenként olyan hevesek, hogy felborítják a szervezet normális működését, ez
pedig a beteg halálát is okozhatja. Az utolsó stádiumos rákos betegeket szintén
meg lehetne kímélni attól, hogy szörnyű kínok között vagy a morfintól öntudatlan
állapotban töltsék utolsó óráikat. A szegedi kutatót már most is számos
daganatos betegségtől szenvedő személy keresi meg, miután hallottak
kutatásairól. Az RTX klinikai tesztjei azonban az USA-ban kezdődnek meg, a
tervek szerint idén decemberben. „Első körben” tizennyolc rákos betegen
próbálják ki a szert – az ő fájdalmaikat már a morfin sem enyhíti.

Oláh Zoltán a több évig tartó alapkutatást a tengerentúlon végezte el. Ő maga
tizenhat évig élt az Államokban, időközben amerikai állampolgárságot is
szerzett. Két éve tért haza, és hozta magával az egyébként a National Institute
of Drug Abuse (az ópiátok használata ellen küzdő állami intézmény) által
támogatott projektjét. „Nem vagyok egy emigráns típus, Magyarországon érzem
otthon magam. Ráadásul a klinikai teszteknek csak az első két fázisát
finanszírozzák az amerikaiak, a további vizsgálatok súlyos dollármilliókba
kerülnének. Itthon a nyugatival kompatibilis az engedélyeztetési eljárás, ám
jóval olcsóbban kivitelezhető” – magyarázza a kutató.

A törzskönyvezéshez közel egymilliárd forintra, valamint három évre lenne
szükség. Oláh Zoltán tudomása szerint egyetlen magyar fejlesztésű vegyület nincs
ilyen közel ahhoz, hogy gyógyszerként „Szegedtől San Diegóig” alkalmazzák. Ennek
tudatában pályáztak a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal Teller Ede
Programjára. Habár hivatalos értesítőt ez idáig még nem kaptak, nem hivatalos
források szerint az RTX tözskönyveztetésével nyerhető gazdasági és társadalmi
haszon ellenére a pályázatukat elutasították.

„Még tanulnom kell a magyarországi viszonyokat” – mondja ironikus mosollyal a
kutató „retro stílusú”, 1970-es évek óta változatlan állapotban lévő irodájában.
Bár „sorban állnak” az ajtaja előtt, az évi kétmilliárd dolláros forgalommal
kecsegtető gyógyszerprojektjét nem hajlandó multinacionális cégeknek eladni, az
engedélyeztetési eljárást saját csapatával vinné végig. Nagy ívű terveik szerint
a „zászlóshajóként” szolgáló RTX révén megtermelt profitot egy saját
gyógyszerfejlesztő központ létrehozására fordítanák.

Olvasson tovább: