Kereső toggle

Édes élet, savanyú jöv 337

Új helyzet a kabai cukorgyár bezárása után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha az unió támogatja az Eastern Sugar Csoportnak az Európai Unióhoz
benyújtott kérését, jövőre beszünteti a termelést a kabai cukorgyár, s rajta
kívül még négy másik, a környező országokban dolgozó üzem. A cég azzal indokolja
döntését, hogy az unió július elsején életbe lépett cukorrendelete után már nem
kifizetődő a magyarországi termelés, ezért a következő harminc napban
tárgyalásokat kezd partnereivel és a beszállító gazdákkal.

A környéken az elmúlt hetekben kezdték meg a cukorrépa betakarítását.

A répát 12 ezer hektárról kell felszedni, már csak ennyi a gyár feldolgozási
lehetősége. A gyárkapunál traktorok várnak a mázsálásra. Amikor híre megy, hogy
itt egy „firkász”, csak legyintenek, hiszen mi változik attól, hogy írnak róluk
a lapok. A gyárnak vége, nincs tovább. Aztán lassan megindul a nyelvük, jönnek a
panaszok, a félelmek és a magyarázatok. Az Európai Unió a tavaly érvényes
garantált felvásárlási árat idén kétharmadára csökkentette. Így a tonnánkénti 12
ezer forint helyett most 8200 forintot kapnak a termelők. Ezzel is magyarázható,
hogy a vetésterület a megyében idén 15 százalékkal csökkent a korábbiakhoz
képest. „De nemcsak a felvásárlási árat, hanem az uniós cukortermelési kvótát is
csökkentették, mégpedig évi 4 millió tonnával” – magyarázza az egyik érintett,
akinek közel 200 hektárnyi répavetése volt az idén. A gazdák között elterjedt
nézet, hogy az ország uniós csatlakozása okozta az ágazat csődjét itthon. „Az
uniós nagytőke diktál, mi meg beledöglünk” – mondja indulatosan Csőke János, aki
szerint az agrárium növénytermesztési ága hamar az állattenyésztés sorsára
juthat, azaz a teljes csődbe. „Ezt beszélte meg a »Gyurcsi« Brüsszelbe’, mikor a
csatlakozásról tárgyalt olyan soká” – toldja meg Pista bá’, aki meg van róla
győződve, hogy a kormány majd csak akkor veszi komolyan a parasztot, ha „nem
lesz mit enni Pesten. Ha kell, megyünk a Parlamenthez, mint tavasszal, csak
szóljon a Jakab Pityu” – rögzíti álláspontját az idős ember, szinte ordítva.

De nyílik a kapu, haladni kell a sornak, nincs idő tovább politizálni. „A
paraszt csak akkor szeret politizálni, ha ráér” – mondják búcsúzóul, azzal a
toldalékkal, hogy majd mondjam el a szocialista nagy embereknek, hogy értsék meg
végre a paraszti gondolkodást: ha ellehetetlenül az agrárium sorsa, nincs
értelme dolgozni, akkor nagy baj lesz vidéken.



Dékány András

A kabai gyárbezárásról hivatalos értesítést még nem kapott az agrártárca –
mondja lapunknak Dékány András, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium (FVM) sajtófőnöke. A minisztérium nagyon nehezen tud a cukorgyárak
jövőjét illetően érdemben lépni, mert azok magánkézben vannak, ahol a
menedzsment dönt, és ők csak „futnak” az események után – elemzi a helyzetet a
szóvivő. Fontos leszögezni viszont, hogy a hazai cukorgyártás nem szűnik meg
teljesen, az is igaz ugyanakkor, hogy csak azok tudnak megmaradni a piacon, akik
gazdaságos áron tudják termelni a cukorrépát. Az unióban cukor-túltermelési
válság van, millió és millió tonnányi cukor áll hegyekben a raktárakban. Az EU
pedig ezt az állapotot akarja felszámolni, ezért nyújt jelentős támogatást azon
vállalatoknak, melyek más termékstruktúrára állítják át cégüket – magyarázza
Dékány, és fel is tárja, hogy a bioetanol-üzemekre gondol.

A most kivonuló Eastern Sugar egyébként tizenegy éve van jelen a hazai piacon,
és már rutinja van a cukorgyárak bezárásában, hiszen a már több éve bezárt
mezőhegyesi, majd sarkadi gyárak is a cég tulajdonában voltak. A mezőhegyesi
cukorgyár száz éven át működött, a helybeliek generációkon át keresték meg itt a
kenyerüket. A környék fő mezőgazdasági terméke a cukorrépa volt – meséli az
egyik gazos major szélén Laci bácsi, aki valamikor segédként kezdte, majd
minőségellenőrként vonult nyugdíjba a gyárból. Az üzem 1997-ben zárt be, a
gépsorokat elvitték, lehetetlen újra beindítani a termelést. A helyiek egyre
csak várták az új befektetőt, aztán hogy semmi sem történt, a gyár szakemberei
lassan elköltöztek a településről. „Mostanság egy szegedi vállalkozó vette meg a
telep egy részét, bioetanolt akar gyártani kukoricából, ez az új ötlet” – osztja
meg híreit Laci bácsi. Az agrártárca egyik helyi illetékese szerint azonban a
legtöbb ilyen elképzelés mögött nincs meg a biztos megtérülés ígérete, így a
bankok nem finanszírozzák a próbálkozásokat.

A cukorgyár bezárásakor több mint 300 munkahely szűnt meg egyik napról a
másikra. Margit néni a fia miatt reménykedik a gyár újraindításában. „Talán még
az ivást is abbahagyja, ha lesz neki munkája – mondja, miközben a főutcán
sétálgatunk, és a rend kedvéért kiegészíti a történetet. – A felesége itthagyta,
az unokáim ritkán látom, és mindez akkor kezdődött, mikor a gyerek az utcára
került a gyárból.”

Olvasson tovább: