Kereső toggle

Mi a bűne a főnyomozónak?

Negyvenöt évig titokban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt héten gyanúsítottként hallgatta ki az ügyészségi nyomozóhivatal Molnár Csaba alezredest, az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága pénzmosás elleni osztályának vezetőjét, a K&H-ügy nyomozásának egyik irányítóját. A gyanú szerint az alezredes meg nem engedett kapcsolatot tartott fenn szír pénzváltókkal. A vonatkozó jogszabályok fényében Molnár valóban követhetett el szabálytalanságokat, azonban erről a közeljövőben kevés konkrétum fog napvilágot látni: az ügyet ugyanis
negyvenöt évre titkosították. 



Molnár Csaba. Ő már ismeri, hogy mivel vádolják Fotó: MTI

Molnár Csaba ellen az ORFK-n belül még tavaly december elején indult belső vizsgálat, azt követően, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal hazánkban élő arab vállalkozók megfigyelése közben fényt derített arra, hogy a nyomozó a megengedettnél szorosabb kapcsolatot tart fenn azokkal. A vizsgálat nem talált "megdönthetetlen bizonyítékokat" Molnár bűnösségére vonatkozóan, azonban az NBH feljelentése nyomán az Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal eljárást indított az ügyben, kezdetben ismeretlen tettes ellen pénzmosás, jogosulatlan kiegészítő pénzügyi tevékenység és hivatali visszaélés gyanújával. Már ekkoriban is felmerült, hogy Molnár a gyanúsítottak között lehet, már csak azért is, mert az ügyészségi nyomozóhivatal abban az esetben jár el, amikor rendvédelmi szervek tagjaival kapcsolatban merül fel bűncselekmény gyanúja. Múlt héten végül is Molnárt gyanúsítottként hallgatták ki az ügyészségi nyomozók. Az ügy lezárásáig más beosztásba helyezett alezredessel szemben hivatalos személy által elkövetett vesztegetés, hivatali visszaélés és államtitoksértés a gyanú. A kihallgatást követően Molnár újságírók előtt kijelentette: "én végeztem a munkámat, és amiről kellett, jelentést írtam". Hogy mi történt valójában, az vélhetően akkor sem fog nyilvánosságra kerülni, ha a nyomozás során fény derül rá, ugyanis az ügyet 45 évre titkosították. Sajtóértesülések szerint egyébként Molnár kisebb ajándékokat, márkás italt fogadott el az NBH által megfigyelt szíriai pénzváltóktól. Szintén egyes lapinformációk szerint a szírek saját, legális vállalkozásuk mellett strómanokkal alapított vállalkozásokon keresztül illegálisan milliárdos pénzösszegeket váltottak, és az ebből származó mintegy 380 millió forintnyi nyereséget saját cégeiken keresztül mosták tisztára. A napokban a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal az ügyben gyanúsítottként kihallgatta Bassam T. szíriai állampolgárt, illetve D. Zoltánt, akiket más bűncselekmények gyanúja miatt már korábban előzetes letartóztatásba helyeztek. A két férfit hivatali vesztegetéssel gyanúsítják. Az MTI információi szerint az ügyészségi nyomozók úgy vélik, Bassam T. vesztegette meg Molnár Csabát. Nem tudni azonban, hogy az alezredes tett-e bármiféle ellenszolgáltatást ezért, és ha igen, akkor az mi volt. 

Önmagában a pénzváltókkal való kapcsolattartás miatt Molnár nem vonható felelősségre, hiszen a rendőri munka során a nyomozóknak elemi érdekük, hogy bizonyos, a munkájukat segítő információkhoz hozzájussanak. Ennek egyik módja az informátor "alkalmazása" (ezt tette Molnár is), ami ugyan nem kötött bírói engedélyhez, viszont több törvény és jogszabály is szigorúan szabályozza. Mint Krőzsel Károly ezredes, az ORFK Fegyelmi Főosztályának vezetője lapunknak elmondta, az informátor semmilyen formában nem kaphat ellenszolgáltatást a munkájáért (ellentétben az úgynevezett "bizalmi személy"-lyel, aki pénzért, vagy más segítség fejében "beszél"). A kapcsolattartó, vagyis a nyomozó pedig semmilyen formában nem fogadhat el ajándékot – ez egyébként az összes rendőrre vonatkozik, kivéve, ha valaki fedett nyomozóként tevékenykedik, vagyis kvázi korrupt zsaruként tűnik fel az alvilági szereplők szemében, és így jut információkhoz. (Ezért Molnár védekezése, miszerint mindenről beszámolt feletteseinek, nem lehet meggyőző érv.) Krőzsel ezredes szerint – aki a konkrét esettel kapcsolatban nem nyilatkozott – a jogszabályi keretek igen szűk mozgásteret engednek az informátort alkalmazó nyomozóknak, ami egyben védelmet is jelent a számukra – már amennyiben tartják magukat az előírásokhoz. (Ha viszont ennyire egyértelműek a keretek, akkor ellentmondásnak tűnik, hogy bár az ORFK belső vizsgálata nem talált semmi terhelőt Molnár ellen, az ügyészségi nyomozóhivatal mégis eljárást indított vele szemben.) 

A másik érdekes kérdés, hogy miért titkosították az ügyet 45 évre. A Fővárosi Főügyészség sajtóreferense, Dobos Gabriella a titkosítást azzal indokolta, hogy részben már maga a feljelentés is tartalmaz államtitoknak minősülő adatokat, másrészt az ORFK is titkos
információnak minősített több, Molnár Csaba munkájával összefüggő adatot. Ugyanakkor Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman lapunknak nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy az úgynevezett titoktörvény szerint csupán adatokat lehet titkosítani, és nem egész eljárásokat. "Egy adott ügyben külön kell választani a valóban államtitkot képező információkat, illetőleg azokat, amelyek nem tartoznak ezek közé, és az utóbbiakat megismerhetővé kell tenni. Ettől csak abban az esetben lehet eltekinteni, ha a szelektálás aránytalanul sok munkával járna, illetve technikailag nem lenne kivitelezhető." – magyarázta Péterfalvi. Elmondta, hogy a Molnár-üggyel kapcsolatban nem érkezett hozzá beadvány, így azt nem vizsgálta, ám a titokminősítéssel kapcsolatos vizsgálatainak többsége során komoly problémákat szokott megállapítani, vagyis olyan adatok is titkossá válnak, amelyeket elvileg a nyilvánosságnak joga lenne megismerni. Az ombudsmannak egyébként a titokfelügyeletet illetően erős jogosítványai vannak, így ha egy konkrét ügyben panasz érkezik hozzá, akkor azt megvizsgálva akár fel is oldhatja a minősítését. Ebben az esetben a titokminősítő a bíróságon támadhatja meg a döntést.

Átalakítás

"A rendőrséget presztízsveszteség érte" – nyilatkozta Lamperth Mónika belügyminiszter Molnár Csaba kihallgatását követően, majd arra kérte Salgó László országos rendőrfőkapitányt, hogy tegyen javaslatot szervezeti átalakításra és személyzeti intézkedésre. A belügyminiszter ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az intézkedést nem a főnyomozó meggyanúsítása generálta, hanem az új büntetőeljárási törvény miatt van szükség a szervezeti és személyi reformra. "A nyomozások sikere érdekében meg kell szüntetni az átfedéseket 

a rendőri munkában" – mondta. Az ORFK kommunikációs igazgatója, Garamvölgyi László egyúttal cáfolta Bolcsik Zoltánnak, az ORFK főigazgatójának menesztéséről szóló hírt.

Olvasson tovább: