Kereső toggle

Az oktatási miniszter nehéz napjai

Magyarok háza

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Ma az állam irreálisan magas összeggel támogatja a magas jövedelműeket. Egy 60 millió forintos luxuslakáshoz felvett 30 millió forintos hitel havi törlesztő részletéhez jelenleg 172 ezer forinttal járul hozzá a költségvetés" – magyarázta a lakosságnak Gál J. Zoltán szóvivő, miért is csökkenti a kormány 30 millió forintról 15 millióra a jelzáloglevéllel finanszírozott hitelek felső határát. "Ekkora ajándékot talán nem célszer? erre a célra adni" – erősítette meg a fentieket Csabai
Lászlóné lakásügyi kormánybiztos, és innentől kezdve kérdéses, hogy miként értelmezhető Magyar Bálint "éppen időben" felvett 30 milliós kedvezményes hitele. Azonban sem a miniszterelnök, sem a kormánypártok nem tartják etikátlannak a miniszter hitelfelvételét, sőt, az ellenzék "aljas lejárató kampánya" közben teljes mellszélességgel kiállnak mellette.

Valójában nem házügy van, hanem alantas eszközökkel folytatott hecckampány zajlik, javarészt a Magyar Nemzet által – nyilatkozta a tv2-nek Magyar miniszter öt héttel a napilap első házvásárlásával kapcsolatos cikkét követően. A polgári napilap május 9-én tudatta a Magyar házvásárlásával kapcsolatos tényt, majd május 24-ig további írásokban tudatosan adagolta a részleteket: kiderült, hogy a miniszter feleségével, Hodosán Rózával együtt házat vásárolt Budapest II. kerületében a korábbi, 159 négyzetméteres lakásuk helyett. A kiemelt zöldövezeti ingatlanért 93 és fél millió forintot kell kifizetniük, amihez harmincmilliós hitelt vettek fel. A botrány május 21-én kezdett körvonalazódni, amikor is a kormány a lakáshitelezés állami támogatásának szigorításáról döntött: a korábbi 30 millióról – június 16-ai hatállyal – 15 millióra mérsékelte az adófizetők pénzéből támogatott lakáshitelek maximális mértékét. A két hírt egymás mellé rakva eléggé egyértelműnek tűnt: Magyar Bálint még időben lépett, és ennek következtében élvezheti a 172 ezer forint állami támogatást. Húsz éven át, havonta. 

A Magyar Nemzet házvásárlási sorozata május 24-től június 11-ig szünetelt, igaz csak azért, mert a Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztériummal kapcsolatos botrányok önmagukban is elegendő muníciót szolgáltattak az ellenzék számára. (Május 24-én Orbán Viktor még megszólalt a házügyben: "Nem látok abban kivetnivalót, ha egy miniszter él a törvények által nyújtott lehetőséggel" – jelentette ki. Az, hogy ezzel a pártja álláspontjával szöges ellentétbe álló mondatával megdőlt a "vád", miszerint a Fideszben nem ajánlatos eltérni Orbán véleményétől, csak másodlagos jelentőségű.) 

Visszatérve Magyarék házához, a cikksorozat június 11-én folytatódott: kiderült, hogy az új ház vételárát részben fedező korábbi lakásán Magyar Bálint közel 55 millió forintot keresett. Az önkormányzati ingatlanért ugyanis a vádak szerint – amelyet előzetesen 16 millió forintra becsültek – a házaspár a vételár tíz százalékát tette le egy összegben, a fennmaradó részt meghitelezte nekik az SZDSZ-es Póta Gyula vezette önkormányzat. Az oktatási miniszter és felesége végül összesen 3,3 millió forintot fizetett ki azért a 159 négyzetméteres, ötszobás lakásért, amit nemrégiben saját bevallása szerint 58 millióért adott el.

Ezt a tényt a miniszter úgy kommentálta, hogy az önkormányzati lakás megvételével, majd jelentős haszonnal történt eladásával több százezer honfitársához hasonlóan járt el. A hazai jövedelemviszonyokat figyelembe véve meglehetősen szerencsétlen nyilatkozat a Magyar Hírlapban jelent meg június 13-án, és ekképpen folytatódott: "Az, hogy az eljárás milyen általános volt, mutatja Orbán Viktor V. kerületi Haris közi lakása, amelyet a volt kormányfő tavaly, a választások után értékesített. Orbán a fideszes vezetés? kerületi önkormányzattól 1994-ben vette meg a 135 négyzetméteres, közel hatmillió forintra értékelt négyszobás lakást mindössze 563 ezer forint készpénzért. Az ingatlant tavaly 111-szeres áron, 63 millió forintért adta el."

Az érthető segítő szándék ellenére azonban érdemes figyelembe venni, hogy az Orbán-kormány választási vereségéhez nagyon is hozzájárultak az efféle korrupciógyanús és korrupciós ügyek, az SZDSZ egyik kampányeleme ugyanakkor az emlékezetes Lop-STOP akció volt. A SZDSZ hétvégi országos tanácsának ülésén a testület tagjainak többsége kiállt Magyar mellett, de sajtóinformációk szerint több kritikus felszólalás is elhangzott, melyben az SZDSZ erkölcsi tőkéjének elvesztésétől tartottak, és megfontolandónak tartották Magyar távozását. Lapunk napokon keresztül igyekezett a "renitenseknek" nevezett politikusokat elérni, de többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült.

Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese: "Etikátlannak tartom ezt az eljárást, ezért javasoltuk a parlamentben, hogy vizsgálat induljon, visszaélt-e Magyar Bálint kormánytagként szerzett információival. Neki sokkal közvetlenebb információi lehettek a hitelváltozásról, mint bármely más átlag állampolgárnak. Ez év január óta szellőzteti a sajtó, hogy változni fog az állami kamattámogatású hitelek felső határa. Az összeférhetetlenségi eljárás során tisztázhatja magát Magyar Bálint, valósak-e az általunk felhozott érvek. Az azonban már felettébb elgondolkodtató, hogy miután élt ezzel a lehetőséggel, saját szavazatával járult hozzá, hogy a kormány másoknak korlátozza a felvehető hitel összegét. Ez azonban már erkölcsi aggályokat is felvet Magyar Bálinttal szemben."

Horn Gábor államtitkár, SZDSZ-es ügyvivő: "Az SZDSZ abszolút mértékben kiáll Magyar Bálint mellett, mint ahogy ezt többször el is mondtuk. Ha valaki ebben az országban tisztességes politikus, akkor Magyar Bálint mind személyében, mind életútjában az. Összességében egy nemtelen és elfogadhatatlan politikai hecckampány folyik Magyar Bálint ellen, meg persze az SZDSZ ellen is. Sem okunk, sem morális lehetőség nincs arra, hogy azt kezdeményezzük, hogy Magyar Bálint váljon meg a miniszterségtől. Abszolút bírja a párt nagy többségének támogatását. Nevetségesnek és szomorúnak tartom, hogy idáig jutott a Fidesz, hogy egy olyan lakásvásárlást misztifikál, amely minden magyar állampolgár számára elérhető. Két rózsadombi lakást, amely az ő tulajdonában volt, elcserélt egy, a város peremén lévő családi házra, ezzel a lépéssel élete végéig el is adósodott. Az ország nyilvánossága előtt minden egyes fillérről elszámolt, amit ebben az ügyletben felhasznált. Bárcsak minden politikus így tenne hasonló ügyekben." 


Lakásprobléma: tömegek gondja

A hatvanas évektől kezdve egyre nagyobb gond lett Magyarországon a lakáshoz jutás, hiszen a faluról tömegével költöztek az emberek a városokba. Míg 1930-ban az ország lakosságának 54 százaléka élt mezőgazdaságból, 1970-re ez az arány 22 százalékra csökkent. Az ingázók száma elérte az egymilliót. A Kádár-rendszer 1960 és 1975 között másfél millió lakás felépítését irányozta elő, hiszen a rendkívül rossz lakáshelyzet az 1956 utáni nemzedék égető gondját jelentette. Az építőipar fokozatosan ráállt a házgyári technológiával építendő lakások, a panellakások építésére. Ezek rövid távú előnye az volt, hogy gyorsan, egyszerűen és olcsón lehetett nagyszámú lakást felhúzni, ám hosszú távon szinte kizárólag csak hátrányai voltak: három-négy évtizedes élettartam, gyenge minőség.

A másfél milliós ígéret nem valósult meg, sőt a szocializmus "egyenlőség eszméje" szerint mindenkinek egyenlő eséllyel kellett volna rendelkezni a lakáshoz jutáshoz, de ez is a gyakorlatban maszlag maradt. Mint az Konrád György és Szelényi Iván a hatvanas években négy vidéki város lakáshelyzetéről készített tanulmányából kiderült, gyakorlatilag az "eszmével" ellentétes módon történt a lakások elosztása. A lakásügyi előadók "hatalmáról" minden városban legendák keringtek. Így a legtöbb fiatalnak azzal kellett megalkudnia, hogy sokáig – sok esetben középkorúvá válásáig – szüleivel kellett élnie. Mindez hozzájárult a házasságok válságához. 

Ráadásul 1975 után az állam fokozatosan vonult ki a lakásépítésből, és a családok egyre inkább saját erejükből kényszerültek megoldani lakhatási gondjaikat. A rendszerváltás után a lakáshitelek piaci kamatozásúvá váltak, így például a kilencvenes évek elején 30, sőt majdnem 40 százalékos kamattal lehetett hitelhez jutni. Fiatal házasok tízezreire várt az albérletezés évekig tartó sora, és hárult a lakásszerzés olykor meg-oldhatatlannak tűnő feladata.

Olvasson tovább: