Kereső toggle

A millenniumi expedíció kudarca

Álomból rémálom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 7000-8000 méter közötti magasság a legveszélyesebb, mivel itt a legkevesebb az oxigén. Az ember ítélőképessége jelentősen csökken. Ebben a magasságban tartózkodtak a magyar expedíció tagjai is. A hegycsúcsról már minden csapat lejött az időjárás romlása előtt, csak a magyarok nem. Bizonyítani akartak. Sajnos, tragédia lett a vége.



Dr. Gárdos Sándor, a szerencsétlenül járt hegymászó Fotó: MTI

Magáról a balesetről anynyit, hogy 7000-7800 méter magasságban nem mindig az ember az úr. Ez kiderült, mikor Gárdos Sándor és Keresztesi Koppány, az expedíció tagjai úgymond előre mentek nyomot taposni, hogy az utánuk jövő, célra törő csapat könnyebben elérje a csúcsot. Mindketten magasabban töltötték az éjszakát, mint társaik, saját kezük által alkotott "jégágyban". Reggel kiderült, hogy az idő nem akar a magyar hegymászóknak kedvezni, így a két élen járó úttörő visszaindult társaikhoz 7000 méterre. A csapatot kísérő orvos, aki tapasztalatokban nem szenvedett hiányt, az ítéletidőben visszafordult társától, és nem lefelé, hanem fölfelé folytatta útját. Az alacsonyabban fekvő táborba már csak Koppány érkezett meg. A rossz időjárási körülmények miatt csak másnap tudtak Gárdos doktor keresésére indulni társai. Először orvosi felszerelését találták meg, majd magát az orvost, aki majd 1000 métert zuhanhatott. 

"Nem akarta tudomásul venni a csapat, hogy most a hegy az erősebb" – magyarázta a Heteknek a tragédia humán okait a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség elnöke. Nagy Sándor – aki eredetileg maga is tagja volt a millenniumi expedíciónak, de az utolsó pillanatban lemondta a részvételt – elmondta: a monszun, és ezzel együtt az ítéletidő a vártnál két héttel korábban érkezett a térségbe, de a fiatal hegymászókból álló csapat a rossz idő ellenére is úgy döntött: mindenáron feljutnak a csúcsra – ez okozta végül is a tragédiát. "Ilyen körülmények között meg lehet ugyan próbálni a mászást, de az ember élete ebben a helyzetben egyedül a szerencsén múlik. Nem véletlen, hogy minden csapat lejött a hegyről, senki nem próbálkozott, csak mi, magyarok" – mondja Nagy Sándor, aki szerint ezzel a döntéssel a csapat az egész expedíciót a "szerencsére hegyezte ki", amit józan, megfontolt hegymászó soha nem tesz meg. Nagy Sándor azt is furcsának találja, hogy két magyar csoport indult neki a Mount Everest meghódításának, ugyanakkor "a hazai alpinisták szakmai felkészültségét tekintve jó, ha egy csapatot ki tudtunk volna állítani erre a feladatra". Az Ifjúsági és Sportminisztérium egyébként mindkét csapatot támogatta, anélkül, hogy a szakmai kérdésekben leginkább kompetens Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség véleményét kikérte volna.

Olvasson tovább: