Kereső toggle

Az idei költségvetés mellőzi az 56-os Intézetet

Pályázat a pályázhatatlanra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Költségvetési támogatás helyett mindössze jó tanácsot kapott az \'56-os Intézet
a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától (NKÖM) az év elején. A tavaly
szeptemberben beterjesztett 2000. évi költségvetés egy árva forint támogatást sem
adott volna a tudományos műhelynek, annak dacára, hogy a kutatóintézet 1999-ben öt történelmi
témájú könyvet, egy hasonló tartalmú CD-ROMot adott ki, és a rendszerváltásról háromnapos
országos konferenciát rendezett.

1998-ban még 60 millió forint állami támogatást kapott az intézet, ez az összeg
1999-ben már csak 6 millió volt. A 2000-re előirányzott 0, azaz nulla forintos költségvetési
"tehervállalás" rémhírének hallatán Rainer M. János, az \'56-os Intézet
igazgatója levélben fordult Rockenbauer Zoltánhoz, az NKÖM vezetőjéhez a valószínűtlennek
tűnő "összeg" módosítása végett.

A minisztérium politikai államtitkárától később telefonon megnyugtató visszajelzést
kapott arról, hogy Mádi László fideszes honatya költségvetési módosító indítványában
az \'56-os Intézet is szerepel 10 millió forintra felterjesztve, sőt javaslatát a
kormány is támogatja. Tekintettel azonban arra, hogy a Pénzügyminisztérium valamilyen
máig vitatott oknál fogva (néhányan adminisztrációs hibát emlegetnek) kifelejtette
Mádi indítványát a támogatások módosításának listájáról, arról a parlament
nem szavazott. Így maradt pénz nélkül az állami jóváhagyással megalapított és támogatott
történelmi kutatóintézet.

A "bakit" hamar észrevették "odafönt", ezért az anyagiakat nem hivatalosan az
NKÖM vállalta magára, mondván: a kulturális tárca költségvetéséből biztosan
telik majd az intézetre is. Az immár hivatalosnak számító válaszlevél nem sokkal
ezután érkezett meg Várhegyi Attilától, az NKÖM politikai államtitkárától: pályázzák
meg azt a bizonyos 10 milliót a Közép- és Kelet-európai Történelem- és Társadalomkutatásért
Közalapítványnál. Az ötlettel nem is lett volna baj, ha nem derül ki időközben,
hogy a fenti alapítvány nem is írt ki semmiféle pályázatot. Kiírt viszont az általa
működtetett és Schmidt Mária miniszterelnöki tanácsadó vezette XX. Század Kutató
Intézet, erre azonban csak magánszemélyek pályázhatnak, intézmények nem. Lapunk kérdésére
a fenti intézet képviselője úgy nyilatkozott: "Valóban csak magánszemélyek pályázhatnak,
de ha az 56-os Intézetnek van olyan dolgozója, aki ehhez kedvet érez, előtte nyitva áll
az ajtó."

Rainer M. János nem is érti, miért pályázna egy állami pénzből élő közalapítvány
egy másik közalapítványhoz, amikor annak nemcsak formai, hanem tartalmi akadályai is
vannak. Az \'56-os Intézet igazgatója elmondta lapunknak, hogy a negligálást eddigi
munkájuk értékelésének is tekinti, és ez a tény rendkívül fájó számára. Mint
mondta: "pénz nélkül nem csak dolgozni, hanem tervezni is nehéz, márpedig a történelemkutatás
években, évtizedekben mérhető tudományos beruházás". Az intézmény vezetője
hangsúlyozta, hogy külföldi segítségre nem számíthatnak, hiszen az 56-os külföldi
magyarok közül mindeddig egyetlen ember volt, aki tanári fizetéséből támogatta a
hazai kutatásokat inkább csak gesztusértékűnek nevezhető összeggel.

Az igazgató úgy látja, az ügyben nem lehet nem észrevenni a politikai szándékot és
érdekérvényesítést, ami azért is szomorú, mert a történelemkutatásnak – véli
a szakember – mindig is meg kell maradnia a politikai felhangok nélküli tényeknél.
"Mindenesetre mi valamennyi lehetséges támogatásra pályázni fogunk – mondja
Rainer –, megpróbálunk mecénásokat találni, és tovább dolgozunk, ha kell, akkor
állami segítség nélkül". Az elmúlt hónapok eseményeit értékelve az intézményvezető
fanyar optimizmussal úgy fogalmazott: "Devalválódásunk üteme csökkenő értéket
mutat, hiszen míg tavaly 60-ról 6 millióra 54 milliót zuhantunk, addig idén 6 millióról
nullára csak 6 milliót".

Olvasson tovább: