Kereső toggle

A királynő nem bírta egyedül

Aretha Franklin öröksége

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár minden idők legnagyobb példányszámban eladott gospel-albuma is a nevéhez fűződik, életműve kapcsán leginkább a zenei műfajokra gyakorolt hatását, illetve a polgárjogi és a feminista mozgalomban játszott szerepét emelik ki. Aretha Franklin, a Soul Királynője 76 éves korában hunyt el.

„Olyan egyszerűen és meggyőzően tanúskodik a valóságról, hogy az aligha lehet hamisítvány” – írta 1968-ban a Time a „soul hangjaként” címlapon méltatott Aretha Franklinről, aki akkoriban adta ki Aretha Now című albumát. Ez már a sokadik lemeze volt azóta, hogy 1956-ban, mindössze 14 évesen felénekelte a debütáló Hit dalait (Songs of Faith). Az evangéliumi alapokon álló gospel szenvedélyességét, őszinteségét, zenei stílusát a modern popzenébe átvezető Franklin előadásmódja a lehető leg-egyszerűbb volt, erőteljes hangja – vagy éppen kiváló zongorajátéka – mégis mélyen megérintett feketéket és fehéreket egyaránt. Ekkoriban már befutott énekesnő volt, aki 1967-ben két Grammy-díjat is nyert (ezt további 16 követte a későbbi évtizedekben), ám a magánélete nem volt felhőtlen. „Készítek egy gospelalbumot, és elmondom Jézusnak, hogy nem bírom egyedül hordozni ezeket a terheket” – idézte egy ismerősének mondott szavait a Time cikke. Márpedig terhekből nem volt kevés: gyerekkorától hordozott traumái betetőzéseként akkoriban volt kénytelen elköltözni férjétől, Ted White-tól, aki rendszeresen verte, előfordult, hogy nyilvánosan is megütötte. Az akkor már évek óta szinte csak szekuláris dalokat éneklő sztár nem sokkal később valóban visszanyúlt nemcsak a zenei, de a hitbeli gyökerekhez is: 1972-ben adták ki az élőben rögzített Amazing Grace című albumot, amelyből csak az Egyesült Államokban több mint kétmillió példány kelt el. A lemez nem csupán Aretha Franklin több mint fél évszázados karrierjének legsikeresebbje lett, de a mai napig minden idők legnagyobb számban eladott gospelalbuma is egyben.

Millió dolláros hangok

„Ha egy dal olyan valamiről szól, amit megtapasztaltam vagy átéltem, az jó. De ha idegen a számomra, akkor nem tudok beleadni semmit” – nyilatkozta egy ízben Franklin a soul műfaj lényegéről, és ez akár mottónak is tekinthető a részéről, hiszen leginkább dalain keresztül osztotta meg mindazt, amit érez és gondol. A magánéletét érintő kérdések elől rendszerint határozottan kitérő énekesnő zárkózottsága némiképp érthető, hiszen a sikerek ellenére élete tele volt fájdalommal és ellentmondással.

A Clarence L. Franklin baptista prédikátor és Barbara Siggers Franklin zongorista-énekesnő lányaként született Aretha gyermekkora nem mondható harmonikusnak. Apjának és anyjának is már a második házassága volt ez, és bár négy gyermekük született, állandóak voltak a viszályok, elsősorban a családfő nőügyei miatt. Egy ízben az általa vezetett memphisi gyülekezetben egy 12 éves kislányt rontott meg, az afférból pedig gyermeke is született. Mindezek ellenére kedvelt prédikátor és egyben polgárjogi aktivista volt, Martin Luther King barátja és támogatója. Országszerte szónokolt, alkalmanként több ezer dolláros tiszteletdíjért, prédikációiból hanganyagok is készültek – és mindez olyan jól jövedelmezett, hogy a lelkészt csak úgy emlegették: „a férfi, millió dolláros hanggal”.  Az egyre népszerűbb Franklin családjával együtt előbb New York államba költözött, majd 1946-ban elvállalta a detroiti New Bethel baptista gyülekezet vezetését. Felesége azonban már nem bírta tovább: két évvel később külön költözött a családtól előző házasságából született fiával – majd 1952-ben szívroham következtében elhunyt.

A Franklin családnál rendszeresen vendégeskedtek híres közéleti személyiségek és zenészek, utóbbiak alkalmanként összeálltak egy kis „jammelésre” is, ami nagy hatást gyakorolt Arethára, aki nyolcévesen hallás után tanult meg zongorázni. Tízévesen lépett fel először szólóban a New Bethel gyülekezetben, és akkora sikert aratott, hogy apja rendszeresen magával vitte gospelkörútjaira, és menedzselte első albuma kiadását is. Bár Aretha egész életében azt vallotta, hogy megőrizte a hitét, apja „gyengeségeit” nem tudta meghaladni: első gyermekével 12 évesen lett terhes egy iskolatársától, második gyermekét pedig 15 évesen szülte – a két fiút nagymamája és nővére nevelte, amíg ő énekesi karrierjét építette (később még két gyermeke született).  

„Élénken emlékszem, hogy egy délután, mikor a házuk lépcsőjén üldögéltünk, Aretha ezt mondta nekem: eljön a nap, mikor a nevem hallatán mindenki tudni fogja majd az egész világon, hogy kiről is van szó” – idézte fel később egy gyerekkori barátnője, aki szerint „Aretha nem volt érzelmileg felkészülve az előadóművészi életre”. (Legyőzte a siker – Aretha Franklin az évszázad énekese. Hetek, 2008. december 19.)

A szekuláris zene felé forduló tehetséges énekesnő hamar bekerült a rivaldafénybe: 18 évesen már aláírt egy szerződést a Columbia lemezkiadónál. Itt azonban nem érezte jól magát, mert rhythm and blues énekesként kezelték, és a stílusváltás nem hozta meg a várt eredményt. Aretha később így vallott erről az időszakról: „Rettentően féltem, sokszor a padlónak énekeltem. Ez a stílus nem igazán én voltam.” Az első nagy sikereket a hatvanas évek hozták meg számára, végre azt énekelhette, amihez nála jobban talán senki sem értett: soult. A Muscle Shoals Rhythm Section elnevezésű zenekar olyan hátteret biztosított az ifjú énekes hangjának, amely kiemelte érzelmekkel fűtött, szenvedélyes előadásmódját. Ebben az időszakban bárhol bármit énekelt, mindig hatalmas sikert aratott, nemcsak a közönség, de a kritikusok körében is. 1967-ben mindössze tizennyolc hónap leforgása alatt tizenegy dala került fel a slágerlisták élére. (Lásd a fent idézett Hetek cikkben.)

Respect

Mi több, Aretha Franklin az amerikai polgárjogi mozgalom és a feminizmus egyik meghatározó alakjává emelkedett, Respect című dalát mindkettő a zászlajára tűzte. Amíg az eredeti szövegben egy férfi követel magának tiszteletet, amiért gondoskodik a családjáról, addig a Franklin által írt változatban egy magabiztos nő énekli, hogy nála van minden, amit egy férfi akarhat, ezért jár neki a tisztelet.

A szakmai és közéleti sikerek ellenére az énekesnő a magánéletében soha nem ért igazán révbe. Miután elvált a már említett Ted White-tól, 1978-ban hozzáment a színész Glynn Turmanhoz, ám ez a frigy is csak néhány évig tartott. Következő párjával, Willie Wilkersonnal kétszer is eljegyezték egymást, ám soha nem házasodtak össze, Franklin pedig 2012-ben felbontotta a nyolcvanas évektől tartó kapcsolatot.

Anyja elvesztése után Aretha apjától is kénytelen volt búcsút venni: C. L. Franklint 1979-ben detroiti otthonában egy merénylő kétszer meglőtte, a lelkész kómába esett, majd 1984-ben elhunyt. Öt évvel később három nővére közül kettőt szintén elveszített.

Pályafutása alatt az énekesnő folyamatos érzelmi problémákkal és fizikai betegségekkel küzdött. Ismerősei szerint leginkább a színpadon érezte jól magát, azon kívül gyakran volt lehangolt, és bár a társasági életet szerette, nem mindig jött ki legközelebbi barátaival sem. Küzdött az alkohollal és a láncdohányzással – utóbbit ugyan sikerült legyőznie, de ennek nyomán súlyosan elhízott. Pedig az egészségkárosító túlsúlyától addig sem tudott huzamosabb időre megszabadulni.

2010-ben sorozatosan mondta le koncertjeit: mint kiderült, súlyos betegséget állapítottak meg nála – a hírek szerint hasnyálmirigyrákot, ám ezt az énekesnő tagadta. „Ha koncertet mondasz le, aggódnak miattad. De minden ima hasznos, úgyhogy imádkozzatok értem, amíg százszázalékos nem lesz a gyógyulásom, nem csak 85, és visszatérhetek a színpadra” – nyilatkozta később Franklin, aki azt is kifejezte, hogy hisz Istenben mint Gyógyítóban, és állapotának javulását csodának tekinti.

A következő években adott még ugyan néhány koncertet, ám 2017-ben újra le kellett mondania a fellépéseit. Hosszú betegeskedés után múlt héten családja körében hunyt el – halálának oka hasnyálmirigyrák volt.

Aretha Franklint azóta zenészek és közéleti személyiségek sora méltatta – egyedül Madonnának sikerült megemlékező beszédében saját magáról szónokolnia, kisebbfajta botrányt okozva. A legtöbben a soul királynőjének kiválóságát, a popkultúrára gyakorolt hatását, vagy éppen a polgárjogi és nőjogi mozgalmakban vállalt szerepét emelték ki. Nem véletlenül: Aretha Franklin már 1979-ben csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, majd 1987-ben az első női előadó volt, akit beválasztottak a Rock and Roll Hírességek Csarnokába (majd 2012-ben a Gospel Zenei Hírességek Csarnokába is), 2010-ben pedig a Rolling Stone magazin minden idők legnagyobb énekesének választotta. Ő maga és mások is Isten ajándékának tekintették a tehetségét – nagy kérdés, hogy milyen pályát futott volna be, ha nemcsak az ajándékot, de az Ajándékozót is teljes szívvel követi egész életében.

Olvasson tovább: