Kereső toggle

Az ötletgyáros

A magyar ipartörténet világhírű nagyágyúja: Mechwart András

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A német állampolgárságú, ám magyar nemzetiségű Mechwart András 1834 telén, december 6-án Schweinfurtban született szegény család gyermekeként. A népiskola befejezését követően lakatosnak tanult. Később Augsburgban műszaki tanulmányokat folytatott, ahol szorgalmával és kitartásával kitűnt kortársai közül. Szegényes diákéveit követően 1855-ben mérnöki oklevelet szerzett. Ezután Nürnbergben, egy gyárban vállalt munkát, ahol malomipari gépek, hídelemek és vasúti kocsik gyártásában szerzett szakmai tapasztalatot.

25 évesen Magyarországra látogatott augsburgi barátjához, Eichleiter Antalhoz, aki Ganz Ábrahám üzemében kereste a kenyerét. Ganz és Eichleiter invitálására gyors döntést hozott, és ő is – barátját követve – az elsősorban vasúti kocsikerekek öntésében érdekelt budai vasöntő műhelyben vállalt munkát. Csatlakozásakor csaknem 150 fővel dolgozott együtt. Mechwart érkezésével a gyár folyamatos növekedésen ment át, és hazánk vezető gépgyárává fejlődött. Ganz Ábrahám 1867-es halálát követően a vállalat részvénytársasággá alakult, majd Mechwart műszaki igazgató lett, 1874-től 24 éven át pedig vezérigazgatója volt a társaságnak.

1866-ban megházasodott, barátja húgát, Eichleiter Lujzát vette feleségül. Három gyermekük született.

1874-ben a gyár megvásárolta a Wegmann hengerszék elnevezésű gabona-őrlő eszköz szabadalmát. Mechwart ezt több évtizeden át tökéletesítette. A sérülékeny porcelánhengereket lecserélte kopásálló, ferdén rovátkolt őrlőhengerekre, ügyelve a rovátkák számára, alakjára, ferdeségére, ugyanis felismerte, hogy ezek a tényezők határozzák meg az őrlés minőségét. Így tökéletesen használható eszközzé fejlesztette a hengerszéket, mely rövid idő alatt nemzetközi hírnévre tett szert. Közel hatvanféle hengerszéket gyártottak, exportáltak, melyek népszerűségét hűen tükrözi, hogy 1907-ig 30 ezer darabot gyártottak belőle. A gazdasági válságokon ez segítette át a gyárat. Mechwart különlegesen kifinomult vezetői, intuitív képességét tükrözi az is, hogy a gazdasági hullámvölgyek idején ráérzett, hogy mely eszköz és találmány előállításába érdemes időt, energiát fektetni, és e döntések több alkalommal kiutat jelentettek a szorult helyzetekből.

1878-ban villamos részleget hozott létre, felismerve az üzletágban rejlő lehetőségeket. Mechwart invitálására csatlakozott a gyárhoz Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó, akik szakmai hozzáértésükkel Európa elsőszámú villamossági üzemévé tették a Ganzot. Az 1880-as években Déri és Zipernowsky öngerjesztésű váltakozó áramú dinamóját gyártották, majd Bláthyval közösen 1885-ben szabadalmaztatták a transzformátort. Az 1880-as évek végén szántógépekkel is foglalkoztak: Bánki Donát kimagasló munkájával jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a forgóeke közismert, kiemelkedő találmánnyá váljon. Csonka János és Bánki összefogásának eredményeként 1893-ban bemutatták a benzinmotorok levegő-üzemanyag keverékének előállítására szolgáló karburátort, melyet a köznyelvben egyszerűen porlasztónak hívunk.

A Mechwart által vezetett vállalat a magyar műszaki értelmiség gyűjtőhelyévé vált, tervezőasztalukon olyan bámulatos találmányok születtek, melyekkel gyakran megelőzték a világ vezető feltalálóit.

Mechwart András élete mind szakmai, mind emberi szempontból figyelemreméltó. Kimagasló műszaki érzéke nagyfokú empátiával és szociális érzékenységgel párosult. A termelés növelése mellett az alkalmazottak körülményeire is odafigyelt. Tisztességesen megfizette embereit, akkoriban újszerűnek ható nyugdíjalapot, segélypénztárt hozott létre, az inasok felkarolására pedig iskolát létesített, és harmonikus, emberséges kapcsolat kiépítésére törekedett beosztottaival. Alapelve volt, hogy kiváló minőségű, tartós termékeket kell gyártani, mert hosszú távon ez biztosítja a sikert, ezért munkáját a folyamatos fejlesztés, újítás, minőségnövelés jellemezte. Felfogásának az eredményességét igazolja, hogy 65. születésnapján, nyugdíjba vonulásakor csaknem 6000 főt foglalkoztatott a Ganz gyár. A vállalatnál élete végéig számítottak tanácsaira.

A feltaláló számos elismerésben részesült, többek között a Ferenc József-rendet vehette át kimagasló tevékenységéért. 1897-ben ő volt az első, akit Wahrmann Mór-aranyéremmel és oklevéllel jutalmazott a Magyar Tudományos Akadémia „a magyar gépipar felvirágoztatása és a gépészmérnöki kar keletkezése körül szerzett érdemeiért”. 1899-ben Ferenc Józseftől magyar nemesi rangot és „belecskai” előnevet kapott. A Tolna megyei Belecskán birtoka és kis kastélya volt, mely napjainkban szociális intézményként üzemel.

72 évesen, 1907. június 14-én Budapesten fejezte be földi pálya-futását.

Olvasson tovább: