Kereső toggle

Lali bácsi és a villanypásztor

21. századi gulyásélet a Kiskunságban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kacsó Lajos marhapásztor Marosvásárhely mellől érkezett a Kiskunsági Nemzeti Parkba. Úgy érzi, itt jobb élete van, mint otthon. Kiszuperált lakókocsijában napelemek biztosítják az áramellátást és a komfortot, sőt, még a villanypásztorhoz is innen érkezik a 10 ezer voltos feszültség. „Lali bácsit” a városi forgataghoz képest idilli környezetben faggattuk arról, milyen egy 21. századi pásztor élete.

Hogyan került ide, a Kiskunsági Nemzeti Parkba?

– Ismerősöm ismerőse szólt: kell egy ember tehenekhez meg juhokhoz. Azt mondtam: ha csak birka vanvagy ha csak tehén, akkor megyek – de ha mind a kettő, akkor nem megyek.

Miért baj az, ha birkák és marhák együtt legelnek?

– A birkával járni kell, legelőről legelőre, de a tehén egy helyen is jól érzi magát. Végül úgy alakult, hogy a teheneket vállaltam – van hivatalos munkavállalási engedélyem, minden el van rendezve. Marhából most már huszonegy van össze-vissza, ebből 14 szürke, a többi meg magyar tarka és charolais. Ketten őrizzük őket: én meg a villanypásztor.

Szereti, amit csinál?

– Szeretem vagy sem, ha Romániában nem kapok munkát. Asztalos a szakmám, de ha kell, felépítek magának egy házat is komplett, az alapoktól kezdve egészen az átadásig. Még a bútorokat is én készítem el, magának csak annyi feladata marad, hogy a függönyöket felrakja. Otthon azonban nem kellettem, mert közel 30 év munkavégzés után engem nem lehet úgy átejteni, mint a fiatalokat. Egyébként a nyugdíjhoz 40 év munkaviszonyt kell igazolni, de nem tudom, hogy melyik fiatal kap 40 évre munkát manapság.

Inkább bajlódik az állatokkal?

– Az állatot szép beszéddel jobban el lehet vezetni, mint az embert – ez 100 százalék! Otthon van például egy bikám. Egyszer felfogadtam munkásokat, és mondom az egyiknek: „Béla, itt van 500 ezer lej, nem kis pénz. Neked adom, csak menj és csald nekem ide azt a kicsi bikát vagy akármelyik tehenet. Adok rá egy órát.” „Komolyan, Lali bácsi?” „Egészen komolyan.” El is ment, de azok az állatok úgy menekültek tőle, hogy a lábuk sem érte a földet. Akkor én vettem a sárga vedret, amelyhez már szokva voltak, mert abból kaptak enni, egyet kiáltottam, és jött hozzám mind. Kötöttem meg és fejtem őket, mármint a teheneket.

Nem unalmas éjjel-nappal az állatokkal lenni?

– Ehhez az kell, hogy ember szeresse az állatokat. Mert ha nem szereti, akkor hiába áll melléjük – elhiszi? Látja azt a dzsungelt, ahol van az a nagy nyárfa? Na, én azt körbekaszáltam, elő van készítve nekik holnapra. Reggel dobom át a villanypásztort, hogy menjenek arra és egyenek. Nem szeretem, ha az állat éhezik.

Minek kell ehhez körbekaszálni?

– Egyből nem engedhetem oda, mert megmocskolják: letapossák, leverik. Szakaszosan tudom őket oda ereszteni, akkor szépen esznek. Nézze azt a charlois bikát, január 13-án vette a gazda 550 kilóval, most pedig már üti a 950 kg-ot. Nincsen baj velük. Van egy kicsi, amelyik most született két hete, annak is már neve van, mert minden állatnak nevet kell adni. A szürkéknek is adtam, most már összeszoktak velem.

Ha a nevét kiáltja, mi történik?

– Akkor ő tudja, hogy róla van szó, és másképpen mozog. De a szürke az veszélyes, mert hogyha elindul, meg nem áll – ha pedig idegen megy be közéjük, megölik. A magyar tarka vagy a belga hozzá képest lustának minősül. A szürke megöli a medvét is, ha megtámadja, a kutyától pedig meg se rezzen. A szürkemarha olyan szívós, hogy ha télen borjúzik, légyen akármilyen hideg, életben marad, és nem fagy meg a borjúja. Az év elején nekünk például 4 borjúnk született.

És elég nekik a villanypásztor?

– Előfordul, hogy valamelyik marha a szarvával felemeli a villanyvezetéket, és átjön alatta. Ha kibújik, nincs mit tegyek, vissza kell terelnem. Ha pedig ki is törnek néha, én hagyom, hogy egyenek, persze eléjük állok, hogy ne menjenek el. Amikor meg itt van az idő, este fél kilenc után, akkor lezárom itt az utat, kinyitom a kapujukat, és maguktól is bemennek a karámba, ahova meg vannak már szokva.

Fejni is kell a tarkát?

– A charlois hústehén, kevés a teje, a magyar tarkát pedig inkább szaporításra, borjúzásra tartja a gazdám. Van egy tehén, amelyik most borjadzott, és sok a teje, azt viszont muszáj fejni. A tejből aztán sajtot csinálok magamnak, meg küldök a gazdának is.

Mi az a konzervdoboz, kályhacsővel? Ezen főzi a kávét?

– Igen, van benne egy kis furfang, mindig megnézik az idegenek. A lakókocsi tetején azonban van egy napelem, ez vezeti az áramot az akkumulátorba, illetve az átalakítóba, így mindig van 220 voltom is. Fel tudom tölteni a mobiltelefonomat, de még egy kisebb hűtőszekrényt is elbír. Sőt, egy másik átalakító segítségével még a villanypásztort is télen-nyáron erről működtetem. Nincsen baj vele. Előnye, hogy nem kell havonta fizetni a villanyszámlát, csak egyszer kellett megvenni, 150 ezer forintért. Ennyiért kijöttek ide, felszerelték, és 10 év garanciát is adtak rá.

A városhoz képest nagyon más itt minden.

– Csendesség van itt, csendesség. Nem kell járműre szállni, reggel, amikor felkelek, négy órakor már járom körbe a villanypásztort, hogy nem sérült-e meg, mert az őzek, vaddisznók éjjel kárt okozhatnak. El nem szakítják ugyan, csak leverik a pálcát, leesik a zsinór a földre, és ahogy később kiengedem a jószágot és észreveszik, hogy szabad az út, rögtön átmennek.

Anyagilag megéri az állattartás?

– Úgy hallottam, hogy az unió nagy pénzzel támogatja a marhatartást. Nálunk Romániában csak 5 fejőstehénre fizetnek, itt pedig már egyre is adnak támogatást. Hasonlóképpen itt 3 birkától megvan a támogatás, nálunk viszont csak 50-től! Úgy tudom, lovakra is adják.

Mi van ilyenkor a családjával?

– Felnőttek már a gyerekek, és három unokám is született. Mindenki jól van, én már nincs kit támogassak általában. Most azonban az unokám kórházba került, és küldtem haza 100 ezer forintot.

Látom, van kutyája is, ez azonban még nagyon kicsi ahhoz, hogy bármit is segítsen.

– Szotyi még csak két hónapos puli, úgy kaptam egy ismerőstől. Nálunk a pulit úgy híják, hogy juhtérítő. Nekem is van egy otthon, s elég neki ha azt mondom: „Lédi, hol vannak a juhaim?” Ő elmegy, és mindet szépen visszahozza – de ha kell, akkor tehenet és a lovat is. Ezt a kutyust azonban az egyik unokámnak fogom hazavinni, ajándékba.

Olvasson tovább: