Kereső toggle

Bőröndbe csomagolt remény

669 gyermeket mentett a „brit Schindler"

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Május közepén ünnepelte 105. születésnapját Nicholas Winton, az egykori brit bróker, aki a második világháború kitörését megelőzően 669 zsidó gyermek életét mentette meg. Az akkori Csehszlovákiából a hitleri Németországon át Nagy-Britanniába juttatta el a gyermekeket, akik a mai napig Winton-gyermekként emlegetik magukat. Az idők folyamán számuk – családtagjaikkal együtt – hatezerre nőtt. A gyermekek többsége több mint ötven éven keresztül azt sem tudta, kinek köszönheti életét.

Nicholas Winton 1909. május 19-én Wertheimer családnévvel látta meg a napvilágot. Szülei két évvel fiuk születése előtt költöztek Angliába, és az új környezetbe való könnyebb beilleszkedés reményében vették fel a Winton nevet. Nicholast német származású zsidó szülei katolikusnak keresztelték. Tanulmányai után a bankszektorban építette karrierjét: Hamburgban, Berlinben és Párizsban szerzett szakmai tapasztalatot, majd visszatért Londonba, ahol tőzsdeügynökként kezdett dolgozni. Huszonnégy évesen pilótaengedélyt szerzett, azonban a háború küszöbén megtagadta a katonai szolgálatot, és a Vöröskeresztnél vállalt önkéntességet. 1940-ben visszavonta nyilatkozatát, és belépett a brit Királyi Légierőbe, ahol az őrmesteri rangig vitte.

1938 decemberében a huszonkilenc éves Winton svájci síútjára készülődött, mikor barátja, Martin Blake, felhívta a prágai Brit Nagykövetségről, és a segítségét kérte. Winton síelés helyett Prágába utazott, ahol Blake egy zsidó menekültekkel és politikai ellenzékiekkel teli táborba vitte őt. A szívszaggató élményt követően elhatározta, hogy energiát nem kímélve mindent megtesz: megakadályozza a nácikat, hogy „bekebelezzék” a gyerekeket. „A Brit Menekültügyi Bizottság az idősekkel és betegekkel foglalkozott, és többektől hallottam a táborokban, hogy senki nem tesz semmit a gyerekekért” – mesélte később Winton. Háromhetes tartózkodása végére sikerült felállítania egy cseh gyermektranszporttal foglalkozó szervezetet.

A kristályéjszaka során elkövetett erőszakhullám az angol Alsóházat arra sarkallta, hogy hatékonyabban foglalkozzon a menekültek ügyével. 1938 végére lehetővé tették, hogy azok a tizenhét évnél fiatalabb menekültek, akiknek van hol megszállniuk, és rendelkeznek az esetleges hazatérésükhöz szükséges – akkoriban egy kisebb vagyonnak számító – 50 font letéttel beléphetnek az országba. Winton munkájának ez adta meg a jogi kereteit. Eleinte Vencel téri szállodai szobájában, később egy közeli utcában bérelt irodában rendezkedett be. Elkeseredett szülők százai álltak sorban, és bízták rá gyermekeik sorsát. „Reménytelennek tűnt. Mindenki úgy gondolta, hogy az ő ügye a legsürgősebb” – emlékezett vissza.

Miután hazatért Prágából, folytatta munkáját a londoni tőzsdén, esténként és éjszakánként azonban a gyermekmentésnek szentelte idejét. A gyerekek elszállásolásához családok után kutatott, és a fejenként 50 fontra, valamint a transzport költségeire pénzgyűjtésbe kezdett. Újságokban, templomokban és zsinagógákban hirdette kezdeményezését. 1939 márciusától a háború kirobbanásáig összesen nyolc „Winton-vonat” szállította Csehországból a közel hétszáz gyermeket a biztosabb jövő felé. A gyerekek abban a hitben voltak, hogy rövid nyaralásra utaznak csak Angliába. „Azt hittem, nyaralni megyek. Döbbenten láttam, hogy anyám sír, mikor a nyakamba akasztott névtáblával felrak a vonatra” – idézte fel hetven évvel később az egyik túlélő.

A kilencedik vonat, mely a legtöbb gyermeket szállította, szeptember 3-án indult volna Prágából, de miután két nappal korábban Hitler csapatai lerohanták Lengyelországot, Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak, és kitört a háború. Nicholas Wintont mindmáig kísérti az emlék: „A bejelentést követően pár órán belül eltűnt a vonat. A rajta lévő kétszázötven gyermek egyikét sem látták soha újra. A londoni pályaudvaron kétszázötven család várakozott hiába. Ha egy nappal előbb indul a vonat, eléri célját. Egyetlen gyerekről sem hallottak többé, és ez rettenetes érzés” – emlékezett vissza Winton.

A világháború végeztével Nicholas családot alapított. Sosem beszélt feleségének arról, mit tett a háború előtt. Hetvennyolc éves volt, mikor felesége, Greta, a padláson porosodó bőröndben egy régi vázlatfüzetet talált, mely a Csehszlovákiából kimentett gyermekek névsorát és szüleiktől érkezett levelek sokaságát rejtette. A világ előtt 1988-ban tárult fel a titok, amikor a BBC That’s Life! című műsorába meghívták. Több tucat Winton-gyermek társaságában Winton mit sem sejtve ült a nézőközönség soraiban. A műsorvezető bemutatta a jegyzetfüzetet, majd megkérdezte, van-e bárki a közönség soraiban, aki Nicholas Wintonnak köszönheti életét. Körülbelül két tucat ötvenes-hatvanas éveiben járó nő és férfi állt fel a stúdióban, akik megtapsolták a könnyeivel küszködő Wintont. „Aki megment egy életet, egy egész világot ment meg.” – Az egykor Csehszlovákiából kimenekített gyermekek ezt a Talmud-idézetet vésték a Wintonnak ajándékozott gyűrűbe.

A férfi a mai napig szerénységgel fogadja a kitüntetéseket. Sokan a brit Schindlernek nevezik, melyet ő kategorikusan elutasít, mert úgy vallja, ő pusztán látta, mi történik, és segíteni próbált, illetve Oskar Schindlerrel ellentétben ő sosem volt igazi veszélyben. Vera Gissing túlélő így beszélt Wintonról: „A saját, a gyermekeim és az unokáim életével vagyok adósa. Szerencsés vagyok, hogy kijutottam, és volt lehetőségem Nicholas Wintonnak megköszönni ezt. Ez volt életem legnagyobb pillanata.” Azoknak a diákoknak, akik közel százéves korában forgattak róla portréfilmet, ennyit mondott útravalóul: „Ne elégedj meg az életben azzal, hogy nem csinálsz rosszat! Mindennap készülj arra, hogy valami jót teszel!” A Nobel-díjas holokauszt- túlélő, Elie Wiesel így emlékezett meg az angol férfiról: „Abban az időben mindenhol sötétség uralkodott. A mennyben és a Földön mintha elzárták volna a könyörület csapjait. A gyilkos gyilkolt, és a zsidók meghaltak, a külvilágot pedig a cinkosság vagy a közömbösség uralta. Csak keveseknek volt bátorságuk foglalkozni az üggyel…” – Nicholas Winton egy volt közülük.

 

Díjak, kitüntetések

A brit idősekért végzett munkájáért 1983-ban az angol királynő a Brit Birodalom Rendjének tagjává választotta (MBE – Member of the Order of the British Empire). 2002-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte; lovagi nagykereszttel, a rend legmagasabb rangjával tüntette ki gyermekmentésben vállalt szerepéért. Életművéért 2003-ban átvehette a Pride of Britain, azaz Nagy-Britannia Büszkesége elnevezésű elismerést, melyet olyan brit állampolgároknak adományoznak, akik különösen nehéz helyzetekben álltak helyt. 2010-ben a kormány a Holokauszt Brit Hősévé (British Hero of the Holocaust) avatta.
Csehország is több elismerésben részesítette. 1998-ban Václav Havel elnök Masaryk-renddel tüntette ki, valamint Prága díszpolgárává választották. 2008-ban Kunzak városában általános iskolát neveztek el róla, és a cseh kormány Nobel-békedíjra jelölte. 105. születésnapja és lánya, Barbara Winton által írt életrajzi könyvének bemutatója alkalmából a londoni cseh nagykövet a Cseh Köztársaság legmagasabb állami kitüntetésével, a Fehér Oroszlán-díjjal tüntette ki.

 

Gyermekáldozatok

1933-ban hozzávetőlegesen 9 millió zsidó élt Európa azon országaiban, melyeket Hitler katonai kényszerrel hatalma alá hajtott. Az 1945-ös évet csak egyharmaduk érte meg. A zsidókon túl megközelítőleg 500 ezer roma, 250 ezer fogyatékossággal élő személy, és több mint 3 millió szovjet hadifogoly esett a náci népirtás áldozatául. Szociáldemokraták, kommunisták, partizánok, szakszervezeti aktivisták, homoszexuálisok, Jehova tanúi és értelmiségiek egyaránt a gyűlölet és az agresszió áldozataivá váltak. A második világháború gyermekáldozatainak száma pontosan nem ismert; számukat megközelítőleg 1,5 millióra becsülik, 80 százalékuk zsidó származású volt.

Olvasson tovább: