Kereső toggle

50 éves Michelle Obama

„Szeretnék valamit hátrahagyni”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll – tartja a régi bölcsesség. Michelle Obama, az Egyesült Államok 44. elnökének a felesége látszólag alátámasztja ezt az észrevételt, mert bár az elnök teljesítménye sokak által vitatott, Michelle szerepvállalásaiban kevés kivetnivalót találnak.

Michelle LaVaughn Robinson 1964. január 17-én született Chicagóban Fraser Robinson és Marian Shields második gyermekeként. Apja a helyi vízműveknél dolgozott, édesanyja korábban titkárnő volt egy csomagküldő áruháznál, de miután gyermekeik megszülettek, otthon maradt egészen Michelle 14 éves koráig. A metodista család a „szeles város” déli részén, egy bérlakásban élte nyugalmas, (alsó)középosztálybeli életét. A szülők igyekeztek jó oktatást biztosítani Michelle-nek és bátyjának, Craignek, akik mindketten átugrották a 2. osztályt, majd a hugi egy tehetséges gyerekeket tömörítő osztályba került hatodiktól. Ezt követően Chicago első olyan középiskolájába járt, amelynek célja az volt, hogy több iskolai körzetből, a metropolisz több kerületéből is vonzza a jól teljesítő gyermekeket, és ilyen módon is ellene dolgozzon a gyakorlatban még mindig létező szegregációnak. A Robinson gyerekek ezért napi 3 órát utaztak a zsúfolt és szürke nagyvárosban.

A végig kitűnő tanuló és az iskolai közösségi életben is jeleskedő leányzó – mintegy későbbi szerepe előjeleként – 2. legjobbként érettségizett az évfolyamában, és követte bátyját a Princeton egyetemre, ahol szociológia és afrikai-amerikai tanulmányok szakpáron diplomázott. A tanulásból azonban még nem volt elég: a Harvard jogi kara következett – így Michelle lett a Fehér Ház harmadik olyan hölgylakója, aki két diplomával is büszkélkedhet.

Ügyvédnő és közszolga

A jelenlegi First Lady első munkahelye a Sidley Austin ügyvédi iroda volt, ahol emlékei szerint vele együtt csupán két fekete bőrű munkatárs dolgozott, és mivel a másik gyakornok nyárra az ő gondjaira volt bízva, hamar megismerkedtek Barack Obamával. 1992 októberében házasodtak össze, de Michelle ekkor már a chicagói polgármesteri hivatalban dolgozott Valerie Jarrett beosztottjaként, aki jelenleg az elnök egyik bizalmas tanácsadója. Később a Chicagói Egyetemi Kórház közösségi és külső kapcsolataiért felelt igazgatóhelyettesi pozícióban. A házaspár 2006-os adóbevallása szerint ez évi 273 ezer dolláros, azaz kb. havi 4,8 millió forintos bruttó keresetet jelentett az asszony számára, ami közel duplája volt a férje bérének. Az arányt azért némiképp javítják azok a jogdíjak, amelyeket Barack abban az évben megjelent könyvéből tehetett zsebre. Ezt a jól fizető pozíciót Michelle meg is tartotta férje 2008-as előválasztási kampányáig, majd részmunkaidőben teljesítette a feladatait, amíg Amerika első asszonya nem lett.

Férje politikai karrierjét kezdettől fogva támogatta – hiszen kettejüket erősen összeköti a közösségi szerepvállalás és a színes bőrűek teljes társadalmi elfogadásáért vívott harc is. De kezdetben nem volt nagyon lelkes, ami a nyilvános szerepléseket illeti. Egykori kórházi főnöke a New York Timesnak úgy emlékezett vissza, hogy amikor arról faggatta Michelle-t férje 2000-es képviselőházi kampánya során, hogy van-e bármi, ami tetszik neki az egész felhajtásban, azt válaszolta: „Annyi nappalit láttam az elmúlt időben, hogy néhány remek lakberendezési tippre tettem szert.”

Ez az időszak a házasságukat is megpróbálta. Az elnök második könyvében így utal a nehézségekre: „Fáradtak voltunk és stresszesek, nem sok időnk volt beszélgetni, romantikára pedig még kevesebb.” A hullámvölgyet minden bizonnyal sikerült jól kezelniük, hiszen láthatólag megbonthatatlan egységben élnek és dolgoznak együtt azóta, hogy Barack Obama az országos politikai színtérre lépett. Férje elnöki ambícióit azonban egy feltétellel támogatta csupán: hogy ura leszokik a dohányzásról.

Családanya

Obamáék két lányának, Maliának (1998) és Natashának, akit Sashának neveznek (2001) nem kellett sokat nélkülöznie az édesanyját az első, 2008-as kampány idején: Michelle ígéretet tett, hogy mindössze hetente egy éjszakát tölt az otthonuktól távol, és a második nap végén már ő ad esti puszit a lányoknak. A 2012-es kampány idejére azért a gyerekek is nőttek már, így több időt tudott a férjével tölteni. Lányaik ellátásába az édesanyját is bevonja, aki gyakran pótolja a hiányát, és maga is a Fehér Házban lakik.

Amikor 50. születésnapja kapcsán arról kérdezték, hogy most érzi-e magát pályája csúcsán, azt válaszolta, hogy mindig úgy tekintett az életére, mint ami folyamatosan emelkedő pályán van, és mivel a lányai már egyetemen vagy annak közelében lesznek az elnöki ciklus lejártakor, „hát akkor, hű, határ a csillagos ég”.

First Lady

Michelle Obama nem az a First Lady, aki a stábja nélkül elveszett lenne közszereplői pozíciójában. Beszédeit állítólag maga írja, és most már láthatóan lubickol a szívének kedves ügyek pártfogójának szerepében. „Folyamatosan ki kell találnom, hogyan tudok hatást gyakorolni – akár anyaként a lányaimra, akár szakemberként, akár más gyerekek mentoraként” – vallott kihívásairól. Lássuk, milyen témákban kíván maradandó nyomot hagyni.

Legfontosabb projektje a gyerekek elhízása elleni küzdelem, ami az Egyesült Államok kétségtelenül legégetőbb közegészségügyi problémája. E kampány egyik látványos momentuma a Fehér Ház déli gyepén létrehozott veteményeskert és az oda telepített méhkaptárak, amelyek az elnöki rezidencia konyháját gazdagítják. A First Lady az egészséges étkezési szokások és a rendszeres mozgás üzenetével minden lehetséges fórumon előáll, sőt úgy nyilatkozott: „Szeretnék valamit hátrahagyni, amiről azt tudjuk mondani: amiatt, hogy ez a személy ezt az időszakot itt töltötte, valami megváltozott. Remélem, ez a gyermekkori elhízás lesz.”

Főként az első elnöki ciklus alatt tett Michelle Obama nagy hangsúlyt a hadseregben szolgálók családjainak támogatására, illetve olyan programokon képviseltette magát, amelyek a dolgozó nőknek hivatottak segíteni a karrier és a család összeegyeztetésében. Ezenkívül a melegek jogainak kiterjesztése iránt is elkötelezettséget mutatott már 2008 óta. Ennek elvi alapja, hogy a homoszexuális közösség harcát a minden téren való „egyenjogúságukért” a feketék polgárjogi küzdelméhez hasonlítja. Obama elnök környezetében egyértelműen ő és a már korábban említett Valerie Jarrett, Michelle korábbi főnöke azok, akikben a meleglobbi leginkább támogatóra találhat, és akik az elnököt is megerősítik, illetve befolyásolják a homoszexuálisok jogainak kiterjesztése melletti kiállásra.

A feministák viszont csalódtak Amerika első fekete elnökfeleségében: egy tavaly novemberi, a Politico magazinban megjelent kritika szerint Michelle Obama nem használja fel kellően a pozícióját arra, hogy a nők ügyeit előmozdítsa. Eddigi életútja valóban nem egy szélsőséges feminista képét rajzolja elénk, sokkal inkább egy céltudatos, fegyelmezett és csapatjátékra nagyon is képes asszonyét.

Az elnök egyik megjegyzése azért elárulja, hogy családja sokat tanított neki a nők erejéről: „Michelle házastársaként és ezekkel a magas, gyönyörű, erős akaratú lányokkal az otthonomban – sosem becsülhetem alá a nőket.”

A múlt heti, kerek születésnapja alkalmából az elnök felesége természetesen megfogalmazta fő üzenetét a nőknek: hogy legyenek egészségesek. Újságírói kérdésre azt is elmondta, bár most még nem tudja elképzelni, hogy erre az útra lépjen, mivel megtanulta, hogy soha ne mondja, hogy soha: nem zárja ki későbbi plasztikai beavatkozások lehetőségét.

Divatikon

A kérdés természetesen nem volt véletlen: a First Lady köztudottan sokat ad a külsőségekre, és imád öltözködni. Egyéni és bátor döntéseivel stílust teremtett, és sokan máris Jacqueline Kennedyhez hasonlítják, sőt még azt is felróják neki, hogy a belbecs rovására hangsúlyozza a külcsínt. Az elmúlt években számos divat-toplistán ért el „pontszerző” helyet: a Vanity Fair többször is beválogatta a világ 10 legjobban öltözött embere közé, 2008-ban a People magazin listájának élén végzett, és ő volt az első olyan elnökfeleség, aki a Vogue magazin címlapjáig vitte, és nem csupán szerkesztőségi anyagban szerepeltek a fotói.

Néhány ballépése mindenképp volt e téren – egyszer például méregdrága tornacipőben lejtett el egy ételosztásra –, és az is bizonyos, hogy öltözködésében jóval merészebb a Fehér Ház legutóbbi úrnőinél. Míg elődeinek mindenképp a kosztüm volt az alapruhadarabja, és kreativitásukat leginkább ennek a végtelenhez tartó variálásában élhették ki, Obama asszony reggeli első kérdése inkább az lehet, hogy „Melyik ruhám vegyem fel ma?”.

A konzervatívabb ízlésűeket azzal is meghökkentette, hogy a 2008-as ciklus első hivatalos First Lady-fotóján egy ujjatlan fekete ruhát választott, sőt az ujjatlan ruhák és a csónakkivágások nagy barátjának tűnik azóta is. Stylistjainak persze nincs nehéz dolguk a magas, konfekcióalkatú elnökfeleséggel, így számos vezető dizájner és divatház ruhája bizonyított már rajta közvetlenül a kifutón való feltűnése után, sőt van olyan tervező (Jason Wu), aki annak köszönheti pályája felfelé ívelését, hogy a First Lady már több alkalommal is az ő ruháját választotta nagy jelentőségű eseményekre. Ez persze nem jelenti azt, hogy a család minden ruhadarabja egyenesen Milánó vagy New York divatházaiból érkezik, azt viszont sikerült elérni, hogy már az is sajtóhír legyen, ha egyik lánya egy H&M ruhában tűnik fel egy pártrendezvényen.

Néhányan szereptévesztésnek vélik ezt a divatozást, mások épp a szerephez méltónak tartják. Michelle Obama személyével kapcsolatban a valódi kérdés sokkal inkább az, hogy fel kell-e valaha ébrednie az amerikai álomból, amely a dél-chicagói kislányt Washington trónjának jobbjára ültette.

Olvasson tovább: