Kereső toggle

Sir Alex

27 év után távozik a korszakalkotó menedzser

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kisebbfajta sokként hatott a brit közéletben a Manchester United múlt heti bejelentése, amely szerint majd’ 27 év szolgálat után távozik a klub menedzseri pozíciójából, és visszavonul Sir Alex Ferguson. A skót szakember nem csak a sport világában alkotott maradandót: pályafutása a hatékony vezetői karrier mintapéldája.

Az 1878 óta működő angol sportklub bejelentése nyomán a világ szinte valamennyi tekintélyesebb sajtóorgánuma közölte saját szerkesztésű memoárját a 71 esztendős futballedzőről, kezdve a Parisientől egészen a New York Timesig. Angliában a hír jelentőségét jól mutatja, hogy a sportújságként korántsem aposztrofálható The Times több mint 10 oldalt szentelt a skót szakember életútja és hagyatéka bemutatásának. Ez persze nem is csoda.

Sir Alexander Chapman Ferguson nemcsak a sport világában alkotott maradandót: pályafutása valójában sokkal inkább a sikeres vezetői karrierre, a szervezetirányítási problémák megoldására szolgál ékes példaként. Nem véletlenül vont párhuzamot a The Times Ferguson és Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság egykori miniszterelnöke között. A lap szerint a két híres személyiség rendkívül hasonló módon ragadta meg a rábízott intézményrendszert, és „tört és tört előre” folyamatosan. „Mindketten megosztó személyiségek voltak, mind a ketten hittek abban, hogy csak nekik van igazuk, és abban is, hogy azok, akik velük nem értenek egyet, nemcsak tévednek, hanem egyúttal erkölcsileg is hibás állásponton vannak – fogalmaz a lap. A későbbiekben pedig hozzáteszi: – Ahogyan Thatchernek, úgy Fergusonnak is meggyőződése volt, hogy ellenségekkel van körülvéve, ez a meggyőződés pedig pályafutása lételemévé vált.”

Alex Ferguson Skóciában, Glasgow-ban született egy szegény család sarjaként. A család férfitagjai a közeli hajógyárban dolgoztak dokkmunkásként, s úgy tűnt, hogy Ferguson is hasonló pályát járhat majd be. „Valójában sohasem dolgoztam dokkmunkásként – emlékezett vissza később a világhírűvé vált skót futballmenedzser. –Az apám, a bátyám, a nagybátyám igen, de én soha. Egyszer nagyon közel voltam hozzá, már Kanadába készültem éppen, hogy ott dolgozzak egy kikötőben.  Influenzásnak tettettem magam, hogy ne kelljen játszanom a hétvégén a helyi focicsapatban. De aztán értem jöttek, én pedig rúgtam három gólt… Szóval így kezdődött, pedig de jó kis pénzt kaptam volna abban a kikötőben!”

Ferguson futballistaként közepesen sikeres pályát futott be, volt ugyan gólkirály Skóciában, azonban az is előfordult, hogy a vereségek miatt őt hibáztatták. Társainak már ekkor feltűnt, hogy élénken érdeklődik a labdarúgás elméleti oldala iránt. „A régi barátaim mondták, hogy rengetegszer hablatyoltam öntudatlanul is a taktikai tábla előtt még játékosként. Ők pedig hihetetlenül unták…” – emlékezett Ferguson. Labdarúgó-pályafutását követően szinte azonnal edzőként helyezkedett el, környezetének pedig gyorsan feltűntek vezetői képességei. Egykori játékosa úgy emlékezett vissza rá, hogy „bár ő sohasem félt senkitől sem, Ferguson mégis egy ijesztő állat volt”. Szinte a legalulról kezdte az edzői pályát, első csapata mindösszesen 8 játékosból állt, amikor elkezdett velük dolgozni.  Csak emlékeztetőül: a futballt 11-en játszák… Ennek ellenére Skóciában lényegében valamennyi csapatával előrelépett, a hetvenes évek végén, majd a nyolcvanas években az Aberdeennel pedig már nemzetközi szinten is kimagasló sikereket ért el.

Ezt követően, 1986-ban került a Manchester United élére, amely ugyan jelentős múlttal rendelkezett, azonban annál szerényebb jelennel. Fergusont a klub vezetői azzal bízták meg, hogy ne csak egy focicsapatot építsen, hanem egy igazi klubot. Nos, visszatekintve kijelenthető, ez maradéktalanul teljesült.

A tekintélyes Forbes magazin szerint a Manchester United mára a világ egyik legértékesebb szervezetévé nőtte ki magát, több mint 3 milliárd (!) dollárt ér. A sikerhez vezető út azonban rendkívül rögös volt.

Ferguson érkezésekor a játékosok többsége még keményen ivott, éjszakázott, a csapat kieső helyen állt. A skót rendkívül szigorú szabályokat vezetett be futballistái számára, amelyekhez a későbbiek során is mindig ragaszkodott. Még a kilencvenes években is tartotta magát ahhoz, hogy játékosai ne hordjanak túl hosszú hajat, illetlen ruhákat vagy éppen színes futballcipőket. A dorbézolásokat pedig keményen büntette, nem egy esetben a játékosok bérét kurtítva. Jóval később vált ismertté a történet, amikor egyik játékosára a fürdőszobában nyitotta rá az ajtót, amikor az éppen a haját zselézte az éjszakai „kiruccanás” előtt. Vagy éppen az, amikor az angol válogatott hátvéd, Rio Ferdinand kapott súlyos büntetést a kissé „félresikerült” karácsonyi buli megrendezéséért. Gyakran kiemelik lenyűgöző munkamorálját is.

Hihetetlen, de egészen a tavalyi esztendőig 26 év alatt lényegében egyetlen mérkőzésről sem hiányzott (ez több mint 1500 találkozó!) sem betegség, sem egyéb ok miatt. Munkáját legtöbbször hajnali öt órakor kezdte. Rendkívül sok információ volt a birtokában, szinte minden változásról, körülményről tudott. Sőt! Talán legenda csak, hogy munkatársai egy alkalommal azzal próbáltak gúnyt űzni belőle, hogy olyan személyek kilétére kérdeztek rá nála, akit esetleg biztosan nem ismer. Feladták, amikor kiderült, hogy még az alsóbb osztályú kiscsapat szertárosával is jó viszonyban van… „Nem tudok mindenhol ott lenni, nem tudok mindent saját magam intézni, viszont szeretem mindenen rajta tartani a szemem. Egy vezetőnek meg kell tanulnia egyedül lenni, hiszen a felelősség általában nem oszlik meg olyan arányban, mint a feladatok sokasága. Mindig erre törekszem: először kitisztítom a gondolataimat, hogy aztán tisztán tudjak koncentrálni a következő nagyobb feladatra. Ha az ember nem adja meg magának ezt a kis időt a letisztulásra, az egész élete egy soha véget nem érő rohanáshoz fog hasonlítani” – magyarázta munkafilozófiájáról.

Mindezek ellenére az első eredményekre hosszú ideig, egészen 1990-ig kellett várnia a klub szimpatizánsainak. Nem véletlen, hogy a későbbiek során nem egy alkalommal fejtette ki nyilatkozataiban, milyen hihetetlen jelentőséget tulajdonít a bizalomnak és a türelemnek egy férfi pályafutásában. A csapatával az utolsó, a Manchester United híres stadionjában, a „Dreams of Theater”-ben (Álmok Színháza) hétvégén lejátszott mérkőzést követően is bizalomra és türelemre intette a nézőközönséget: „Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy amikor rossz idők jártak rám, akkor a klub mellettem állt, a vezetés, a személyzet mellettem álltak, a játékosok mellettem álltak. Most a ti feladatotok az, hogy az új menedzser mellé álljatok.”

Ferguson állhatatossága páratlan sikereket eredményezett a Manchester United számára a futballpályákon. Talán ennél is jelentősebb az a több száz, illetőleg ma már több ezer fős professzionális szervezetrendszer, ami magát a Manchester Unitedot jelenti, és ami egyértelműen Alex Ferguson érdeme. A skót szervezőzseni nagyszerű érzékkel választotta ki azokat a játékosokat és segédeket, akik a klub építésében még döntő szerepet játszottak. „Némelyekkel már több mint húsz éve együtt dolgozom. Ez egy hihetetlen fontos jelzés feléjük, és rendkívül fontos jel számomra is – magyarázza a szakember, akinek vezetői ars poeticája (látszólag) rendkívül egyszerű: –Egy csapat építésekor az egyensúly a legfontosabb. Hogy a képességek, az erények és a feladatkörök kiegészítsék egymást. Mindig azok a legjobbak, akik egymásért is hajtanak, és nem lehordják, hanem támogatják egymást. Mindezt anélkül, hogy az ember kérné tőlük.” Ferguson, mint jó politikus a klub tulajdonosaival, a Glazer testvérekkel is nagyszerű viszonyt tudott kiépíteni. (A Glazerekhez fűződő viszonya miatt Fergusont támadta is az MU-szurkolók egy csoportja, akik a tulajdonosokat – részben – zsidó származásuk és üzletpolitikájuk miatt kritizálták.)

A bizalom és a hűség ellenére Ferguson következetesen távolságtartó volt pályafutása során. Még legfontosabb játékosaival sem alakított ki igazán bensőséges kapcsolatot, ami vélhetően tudatos magatartás volt a menedzser részéről, és kulcsszerepet játszhatott abban, hogy egyedülálló módon, 26 éven keresztül tudta vezetni a megaklubot. Igaz, a távolságtartás mellett nem egyszer alkalmazott olyan kétes eszközöket is, mint a manipuláció vagy a számára kényelmetlenné váló „delikvensek” eltávolítása. Így került el a klubtól például a többszörös gólkirály, Ruud van Nistelrooy, illetőleg az első igazi futballistaceleb, David Beckham is.

 A olykor kissé rideg, érdekérvényesítő főnöki természet mögül azonban nem egy alkalommal „felragyogott Ferguson, az ember”. Egy alkalommal például így vallott magáról: „Mindig igyekszem kis vákuumokat keresni az életben. Talán ennek is köszönhetem, hogy sok mindent túléltem a szakmában. Ezek olyan periódusok, amikor kicsit mindent elengedek magam mellett. Értik ezt? – tette fel a kérdést Ferguson. Majd így folytatta: – Sokszor a legjobb része a napjaimnak, amikor a munka után egy csendes délután egyedül ülök az irodámban. Csak nézek ki az ablakon és gondolkodom. Szeretek ötletelni, törni a fejem, gondolkodni. Közben pedig mindenki azt hiszi odakint, hogy milyen hihetetlenül elfoglalt vagyok, és legalább egy óráig be sem mer kopogtatni senki sem. Én pedig csak élvezem ezt” – vallotta be.

Hasonlóan meglepetésszerűen hathatott a magánéletéről a visszavonulása bejelentésekor tett utalás is: „Pályafutásomban kiemelkedő szerepet játszott Cathy, a feleségem, aki negyvenhét éven át vezette a családot” – árulta el  a sokak által csak Bossként (a Főnök) becézett szakember. „Köszönetet kell mondanom neki. Nincsenek rá szavak, hogy mit is jelentett a karrieremben! – fejezte ki háláját, majd magyarázattal is szolgált. – Mindig is mondtam, hogy a kiemelkedő karrier és a megfelelő családi élet talán nem is összeegyeztethető. Cathy hihetetlenül sok áldozatot hozott értem. Azok után, hogy a feleségem elveszítette a nővérét, aki egyben barátja is volt, úgy éreztem, döntenem kellett a visszavonulásról”– indokolt Ferguson.

Olvasson tovább: