Kereső toggle

Egy hely, amit látnod kell

Frank Lloyd Wright műve, a Vízesés-ház

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén hetvenöt éve készült el a Vízesés-ház, a világ egyik legkülönlegesebb organikus építménye. A vízesésről Fallingwater névre keresztelt épület az egyik első olyan klasszikus volt, mely már újkorában bejárta a világsajtót. Frank Lloyd Wrightot Amerika minden idők legnagyobb építészeként emlegetik; elismert írót, pedagógust, belsőépítészt és építészmérnököt tisztelhetünk személyében.

Wright építészeti stílusát a szerves építészet jegyei teszik egyedülállóvá. Ez az irányzat a természetes környezet és az épület együttes harmóniájára helyezi a legfőbb hangsúlyt. A célként kitűzött egység mind a felhasznált anyagok, mind az épület mérete, alakja és gondolatisága szempontjából megnyilvánul. Eme irányzat legbecsesebb példája a pennsylvaniai Fallingwater House, a Vízesés-ház.

Ihlet és alkotás

A walesi felmenőktől származó Wright a 19. század második felében Wisconsin államban, hithű unitárius családban született. Gyermekévei alatt sok időt töltött kedvenc építőkockás játékával. A háromdimenziós építményeknek Wright nagy jelentőséget tulajdonított; elmondása alapján ezeknek a gyermekkori gyakorlatoknak köszönhette tervezői készségének korai kialakulását, és számos épülete éppen ezen geometriai tisztaság kisugárzásáról lett nevezetes.

Wright felsőfokú iskoláit 1885-ben kezdte meg a wisconsini egyetem műszaki karán, majd 1887-ben diploma nélkül kilépett, és Chicagóba költözött. 1893-ban saját tervezőirodát nyitott, és a századfordulóig körülbelül 50 épületet tervezett. A Fallingwater mellett másik leghíresebb alkotása a New York-i Guggenheim Múzeum. Az épületnek egyedi a centrális geometriája, és mint egy fehér spirál emelkedik a magasba. Wright szenvedélyét és elkötelezettségét az is szemlélteti, hogy még kilencvenévesen is részt vett a tizenhat éven át tartó építkezés vezetésében.

Hetvenedik életévének közeledtével az elismert építészmérnököt majdnem hogy elfelejtették, nem is sejtve, hogy életművének nagyja még csak ezután jön. A harmincas évek végén folytatott munkájának gyümölcse volt többek között az amerikai kertváros ideális lakóháztípusának, az úgynevezett „Usonian” háznak a megalkotása, a madisoni Jacobs-ház, valamint a híres Fallingwater House megtervezése.

Ez utóbbi megrendelője, Edgar Kaufmann, a sikeres Kaufmann Nagyáruház tulajdonosaként anyagi jólétben élt családjával az akkoriban acélipara miatt füstös városként is emlegetett Pittsburghben. Vállalatuk dolgozói számára a közeli hegyekben lévő Bear Run környékén nyári tábort tartottak fenn. Amikor a harmincas évek gazdasági válsága oly mértéket öltött, hogy a puszta megélhetés forgott kockán, a dolgozók nem engedhették meg maguknak, hogy a nyári táborba látogassanak üdülés céljából. Ennek okán a Kaufmann család úgy határozott, hogy azt saját vidéki birtokává alakíttatja át.

A megrendelés

1934-ben az ifjabb Edgar Kaufmann, aki szintén építésznek készült, Frank Lloyd Wrighthoz látogatott, akit már ekkor is Amerika egyik leghíresebb építészeként emlegettek. Egy évet töltött wisconsini műhelyében, és a hozzá látogatóba érkező szüleit is bemutatta Wrightnak. A Kaufmann házaspár az építész kvalitásairól való teljes meggyőződéssel kérte fel őt arra, hogy tervezze meg a Bear Run környéki családi víkendházat. A helyszínen novemberben látogatást tett építészt legfőképp az erdős környezet, a patak és a vízesést képező méretes szikla érintette meg.

Kilenc hónappal első találkozásukat követően Edgar Kaufmann nem várt látogatást tett Wright otthonában. Ekkor tudta meg, hogy a várakozásokkal ellentétben Wright a házat a patakpartra, a vízesés fölé szándékozik felhúzni, ahelyett hogy azt lejjebb, a patak déli oldalára helyezné, és a vízesés látványát a nappaliból nyíló kilátásba emelné. Wright tisztában volt vele, hogy sokkal kellemesebb összképet eredményez, ha a ház a patak fölé kerül, még annak árán is, ha így a vízesést nem lehet látni az épületből.

Viharos építkezés

A tervezést és az építkezést a megrendelő és a tervező több egyeztetése és összetűzése jellemezte. Miután eldőlt, hogy a nyaraló a víz-esés fölé fog magasodni, nyilvánvalóvá vált, hogy a patak északi partja nem elég széles ahhoz, hogy kellő alátámasztást nyújtson az épületnek. Ezenkívül fény derült arra is, hogy a család vendégeket is fogad majd, így az eredetinél nagyobb alaprajz és tágasabb terek voltak szükségesek. A megoldást a forradalmian új, konzolos alátámasztás jelentette. Az előzetes tervek 1935 októberében, a véglegesek 1936 márciusában készültek el. Az építkezést áprilisban kezdték meg.

A világéletében újító szemléletű, új technikákkal kísérletező Wright a hegyi nyaraló esetében is rendhagyó megoldást tervezett. A 268 négyzetméteres ház vertikális és horizontális tömegek gondosan kiegyensúlyozott és meghatározó kompozíciója. A helyben bányászott kövekkel kívül és belül egyaránt burkolt falak vasbetonból készültek, amelyek konzolosan lebegő teraszokat és lapostetőket támasztanak alá.

Kaufmann szkeptikusan követte nyomon Wright újító munkáját. Ami a tervezőnek megoldható mérnöki feladat volt, a megbízó számára ijesztőnek tűnt. A közismerten higgadt Kaufmann több ízben komoly vitába is keveredett a karakán építésszel. Sorozatos konfliktusaik csúcsa az volt, amikor a megrendelő a tervekről független szakvéleményt készíttetett egy mérnöki irodával. Ez Wrightot annyira felháborította, hogy kétséges volt a munka folytatása is. Az ügyet végül sikerült elsimítani, de az építkezés során apróbb nézeteltérések, bizalmatlanságok újra és újra előkerültek. Például amikor Kaufmann az egyik aggasztóan merész teraszt titokban aláfalaztatta. Wright azonban észrevette a turpisságot, és visszabontatta az ominózus alátámasztást nyújtó falat. Az építész tudta nélkül egyetlen helyre, a leginkább kiugró, első emeleti terasz padlózatának szerkezetébe került be a tervezettnél több vas, ez azonban a kivitelező szándékával ellentétben nem erősítette, hanem gyengítette a szerkezetet.

Újszerű megoldások

A főépületet 1937 októberében adták át, majd két évvel később elkészült a vendégházrész is. Az építkezés összesen 155 ezer dollárba került, melyből Wright a munkájáért 8000 dollárban részesült. Rögtön az építést követően több probléma is jelentkezett: a patak közelsége állandó penészedést okozott, a lapostetők pedig rendszeresen beáztak. A statikai gondokat csak az elmúlt két évtized nagyszabású helyreállításai tudták orvosolni. A bosszúságokat azonban már a kezdetek kezdetén elhomályosította a ház újszerűsége és nagyszerűsége.

A nemzetközi sajtó elsősorban innovatív szerkezetéért, dinamizmusáért és a természettel való páratlan harmóniájáért dicsérte az épületet. Wrightnak a japán építészetért való rajongása szembetűnően tükröződik a Vízesés-ház kialakításában: az ember és a természet közötti összhang hangsúlyozása, a terek kezelése egyedülálló. A ház a legapróbb részletekig gondosan meg van tervezve, mint a betonpárkányok kerekített élei, az enteriőrök letisztult elgondolásai, az első emeletről a patak vizéhez vezető, függesztett lépcsősor, az ablakosztások vagy a belső terekben is alkalmazott természetes sziklaburkolat.

1938 januárjában a Fallingwater a Time magazin címoldalára került. Az újság az építményt Wright legszebb munkájaként üdvözölte. A Smithsonian magazin felvette a „28 hely, amit látnod kell, mielőtt elhagyod ezt a világot” listájára. 1966 óta a Fallingwater elsőrendű műemlék, 1991-ben pedig az Amerikai Építészek Intézetének tagjai minden idők legkiválóbb amerikai épületének választották.

Az ifjabb Edgar Kaufmann 1963-ig használta a Fallingwatert, majd felajánlotta az államnak. Ma múzeumként működik a Nyugat-Pennsylvaniai Erdészeti Felügyelőség (Western Pennsylvania Conservancy) kezelésében. 1964 óta összesen 4,5 millióan látogatták meg a nevezetességet, melyet szavak helyett leginkább képekben lehet igazán dicsérni.

Olvasson tovább: