Kereső toggle

PETRA: Vissza a Kősziklára

Tavaszi retrometál Budapesten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem mai gyerekektől, de nem is középiskolás szinten játszott rockot hallhat ma is a közönség a Petra zenekartól. Pályafutásuk alatt három tucat albumuk jelent meg, lemezeik összesen 10 milliós példányszámban keltek el, és több Grammy-díjat is magáénak tudhat a banda. A majd' negyven év alatt az együttesben megfordult tagokból éppen két focicsapatot lehetne kiállítani; olykor változott a hangzás is, de ami rendületlenül maradt: a név és az üzenet. A Petra annyit tesz, mint Kőszikla; több száz daluk pedig maga a rockkal felszolgált evangélium - május 5-én Budapesten.

A Petra azon ritka rockegyüttesek egyike, amelynek egy inspiratív bibliaiskola vetett alapot, névadásukat is ez ihlette. Ennek örömére történt 1972-ben, hogy a srácok ahelyett, hogy azon nyomban bevágódtak volna egy stúdióba vagy imázstanfolyamra - ma már szinte érthetetlen módon -, egyszerűen csak kiálltak, és zenével szolgáltak: parkban és lakban, kávéházban és fegyházban. Az alig huszonéves fiataloknak nem volt szükségük világmegváltó tervekre, viszont amit átéltek, és amiben hittek: a jó hírt - azt szívesen megosztották a jó néppel.

A szöveg szókimondós volt, a gitár elektromos, így aztán oda is figyeltek rájuk. Majd a „koncertek" végén rendszerint felhívást is intéztek a hallgatóságukhoz, hogy döntsenek Jézus Krisztus mellett.

Eközben konzervatív egyházi körökben fekete bárányok aklának számított a formáció; a hatvanas és a hetvenes évek botrányos rocksztárjait látva sokan túlzott óvatossággal kezeltek mindent, ami „túl hangos" volt. Ekkor még többen azt hangoztatták, hogy a rock „keresztényietlen", mégis a Petra-tagok nem csupán erősebben felvállalták keresztény identitásukat mindkét tábor előtt, hanem ők lettek az egyik első (és legismertebb) banda, amely ráadásul a keményebb hangzás felé bátorkodott fordulni, mint a kortárs keresztény zenei szféra karakteres és korszerű képviselője. Pedig éppen nem a könnyű utat járták: a rockkal meghódított világnak túlságosan keresztények, a keresztény világnak túl rockosak voltak.

A nyolcvanas évekre nyilvánvalóvá vált: van súlya a könnyűzenéjüknek, elismerő szavak hangoztak el szakmai körökben is, mondván: a Petra „minden idők addigi legradikálisabb dolgaival állt ki" pionírként a keresztény rockzenében - mind a kereszténység, mind a rockzene szempontjából. Tagadhatatlan, hogy a Petra-repertoárban bőségesen akadnak olyan dinamikus dalok, amelyekhez valószínűleg még egy régi vágású metálos sem érezhette soha elég hosszúnak a haját, másfelől ezek a darabok sokszor markánsan képviseltek a keresztény körökben óvatoskodva vagy alig felvállalt, pedig egyértelműen bibliai alapokon álló tevékenységeket, mint például az egyenes evangélizáció vagy a szellemi harc. De a rockféle stílusú (rock, progresszív rock, hard rock, country rock, heavy metal) számok mellett azért helyet kapott a lágyabb gospel is, sőt, a himnuszok úgyszintén - bár éppen az Amazing Grace petrásított változata okozhat ma is meglepetéseket. A Petra a kilencvenes évek elejére a legnépszerűbb keresztény rockzenekar lett világviszonylatban, a kritikusok elcsendesedtek, s a Grammy-díjak is szép sorban potyogni kezdtek: 1990-ben a Beyond Beliefért, ezt követte az Unseen Power 1992-ben és a Wake-Up Call 1994-ben.

Bár a Petrában való zenélés olykor meglehetősen népszerű és jövedelmező is volt, a tagok azért nem csak rocksztárként tudták elképzelni életüket. Volt, aki egy idő után inkább az idegenforgalomban utazott (mint buszsofőr), mások a családjukkal akartak inkább több időt tölteni vagy mesekönyvet írni - az évi átlag 160 fellépéssel járó turnézással szemben. Ezért még a zenekar-alapító és a legkitartóbb frontember, Bob Hartman is letette a lantot a kilencvenes évek közepén. Hartman pihenőjével és a poposabb idők beköszöntével a hard rock is háttérbe szorult a Petra hangzásában. Bár a 2000-ben megjelent Double Take című album meghozta a negyedik Grammy-díjat, a közönségsikerek szerényebbé váltak.

Hartman 2001-ben tért vissza a színre, a sokadik felállásban igyekeztek újra tüzet csiholni, de a megfáradás jelei a rendszeres tagcserék ellenére is megmutatkoztak. Az együttes nem késlekedett levonni a tanulságot, s a stílusos búcsú mellett döntöttek - ezért rendezték meg 2005-ben a Farewell-turnét, ahol a régi bandatagok is felléptek időnként. Éppen ennek a búcsúturnénak az apropójából látgatott el hozzánk először a Petra, majd a koncertsorozat után a minden idők legsikeresebb keresztény rockzenekara feloszlott.

A Petránál megszokott szokatlan fordulatok következő állomása volt, hogy mintegy ötévnyi szünet után újra egybegyűltek öten, méghozzá a korai sikereket megalapozó „klasszikus Petra" tagjai: Greg X. Volz, Bob Hartman, Louie Weaver, John Lawry és Mark Kelly. Az újrakezdés oka bevallásuk szerint az a kihívás, ami személyes hitüket és a gospelzenét általánosságban is érinti manapság, s ezt nem hagyhatják szó nélkül. Erre válaszul tavaly elkészítették a legfrissebb albumukat Back to the Rock (Vissza a Kősziklára) címmel (amely zömmel korábbi dalok átdolgozott verzióit, de két új dalt is tartalmaz), és útnak is indultak vele, a turné hamarosan Budapestet is érinti majd. És ha egy koncerten adott a rock, a Petra, akkor a Cornerstone Club (Szegletkő) sem maradhat el - mint hazai előzenekar. Addig is: aki rég hallgatott Petrát, vagy esetleg még nem is, itt megízlelheti a turné régi és új darabjait: www.classicpetra.com.

A Petra-tagok átlagkora jelenleg már a hatvan évet súrolja, s a keresztény normákhoz illően tisztes családapák, s egy feleség mellett őszülő férfiak - egy kivétellel. Greg X. Volz, aki a Petra első karizmatikus szólóénekeseként hathatósan vetette be négyoktávnyi (!) hangterjedelmét a közönség megnyeréséhez - ő ma harmadik feleségével él. Noha a magyar közönségnek a Petra énekeseként a meglehetősen más hangfekvésű John Schlitt neve ugrik be, ám hozzá a zenekar későbbi, kora kilencvenes évekbeli sikerei fűződnek. John Schlitt is (aki nem éppen vasárnapi iskolákban nőtt fel) élő bizonyíték arra, hogy van élet a szex-drog-rock and rollon túl is. Vagy igazából csak azon túl van.

Olvasson tovább: