Kereső toggle

Aki megnyerte a világot

Cristiano Ronaldo minden álma beteljesült, de többet akar

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Istenibbé” válhat Diego Maradonánál is: Cristiano Ronaldót július elején több mint 80 ezer néző előtt mutatták be Madridban. A fogadtatás rekord a futball világában, ám a Real Madrid új szerzeménye nem elégszik meg, újabb címeket akar nyerni. Nem csoda. Az első edzésein máris szinte vért izzadó futballista munkamorálja lenyűgöző elszántságot tükröz, szeméből pedig a futball szereteténél talán csak egyvalami sugárzik jobban: mérhetetlen becsvágya.

„Olyan az életem, mint egy álom, de én soha nem akarok fölébredni.” A fenti szavak Cristiano Ronaldo dos Santos Aveirótól származnak, még bő egy évvel ezelőttről. Az álom pedig tényleg nem akar véget érni: Ronaldo idén nyáron gyerekkori kedvenc csapatához, a Real Madridhoz igazolt, s egy csapásra a világ legdrágább és egyben legjobban fizetett futballistájává vált. Szegény „porgyerekből” lett a fiatalok százezrei által csodált portugál herceg. Mint a mesében.

Az aranylábú focizseni 1985-ben látta meg a napvilágot a Portugália mellett fekvő Madeira szigetén egy háromgyerekes, kispolgári családban. Szülei gyakorló római katolikusok voltak, a vallásos közeg pedig Ronaldóra is hatással volt. „Istennek köszönhetem a képességeimet, tőle kaptam minden adottságomat” – nyilatkozta később. Az anyjától kapott kereszttalizmánját mindig magánál tartja. A felmenők Cristiano pályafutá-sára mindig is óriási hatással voltak, futballozni az apjától, Josétól tanult, aki egy helyi csapatnál mint szertáros dolgozott. Hiába azonban az apa–fiú vonal, Ronaldónak igazán különleges kapcsolata mindig is az anyjával volt inkább. A nyolcvanas-kilencvenes években még szakácsnőként dolgozó Maria-Dolores nemcsak tanácsokkal látja el fiát, hanem annak pályafutásában, sőt, magánéletében is meghatározó a véleménye mind a mai napig.

A kis Ronaldo egészen gyermekkorától kezdve érdekes testi „rendellenességgel” küszködött: „hozzánőtt” ugyanis egy labda. „Mindig labdával lehetett látni engem. Dekázgattam az utcán, az iskolában, sőt, otthon is. Ez pedig azóta sem változott, bármelyik csapattársamat megkérdezhetik erről. Ez a szerelmem.” A később futballistaként fontmilliókat kereső fiú gyenge tanuló volt az iskolában, rendre problémák is adódtak vele, bár kimondottan rosszfiú nem volt. Már Lisszabonban lakott, amikor egy ízben a tanárjához vágott egy széket, mert az bírálta madeirai akcentusát osztálytársai előtt. Hisztérikus dühkitörései később a pályafutására is jellemzőek voltak, sőt, későbbi edzőjével, az általa „sportapjaként” aposztrofált Alex Fergusonnal szemben is sokszor fejezte ki tiszteletlenül véleménykülönbségét.
Ronaldo karrierje már egészen fiatalon elindult. Tizenkét évesen igazolta le a Sporting, tehetsége ekkor már mindenki előtt nyilvánvaló volt. Később magyar származású edzője, Bölöni László úgy emlékezett vissza korai éveire: „Ronaldo tehetsége elvitathatatlan volt. Gyorsasága, fizikuma páratlan volt, olyan erősnek találtam, mint egy bikát. Technikai képességei pedig másik húsz átlagos focistának is elegendőek lettek volna.” A felnőttek között éppen Bölöni kezei között mutatkozhatott be, amikor pedig először kezdő lett a Sportingban, rögtön két gólt vágott. Tizenhét évesen…

Egy évvel később aztán a Sporting csapata barátságos mérkőzést játszott a Manchester Uniteddel. A sikertörténet folytatása pedig már ismert, Ronaldo a labdarúgás történetének legdrágább tizenéves játékosaként 13 millió fontért Angliába szerződött, miután a találkozón végigbolondította cseleivel az angol védőket. A Manchester legendás edzője, Sir Alex Ferguson ugyanis mindent latba vetett, még saját személyes presztízsét sem kímélte azért, hogy Ronaldóból kihozza a maximumot. Az Old Traffordon a „Viva Ronaldo” énekkel egyre gyakrabban éltetett kölyökzseni minden mérkőzésen lehetőséget kapott, így évről évre fejlődhetett, hazája válogatottjával már tizenkilenc évesen Európa-bajnoki döntőben szerepelhetett. A mester folyamatosan gyúrta az „agyagot”, Ferguson a hálás alapanyagból világsztárt formázott, igaz, ehhez kellett az elmúlt hat évben egyetlen (!) edzést sem elmulasztó játékos szorgalma is. A nagy áttörés a 2006-os világbajnokság utáni szezonban jött el Ronaldo számára, azonban a sajtóban nagy visszhangot kiváltó előzményeket követően. Előbb ugyanis az egyik csapattárs, az MU akkori ikonja, Ruud van Nistelrooy elégelte meg Ronaldo babusgatását a klubnál, majd a világbajnokság egyik emlékezetes mérkőzésén, a portugál–angol találkozón a másik manchesteri, Wayne Rooney rúgta össze a port a portugállal, aki kiállíttatta a meccsen a bulldog stílusú játékost. A luzitán támadó azonban érvényesítette akaratát, Nistelrooyt kipakolták a csapatból. A fejét követelő Rooney pedig megbékélni kényszerült Ferguson közbenjárása eredményeként. Ronaldo személyisége, akarata a szintén lenyűgöző képességekkel rendelkező Rooneyból másodhegedűst formált. A portugál pedig mindent vitt…

A még mindig csak huszonnégy éves futballista hat év alatt a létező összes címet megnyerte klubjával, 2008-ban pedig a labdarúgás történetében egyedülálló szezont produkált: 42 góllal lett Európa gólkirálya, megválasztották az év játékosának, valamint vitrinjében porosodik egy Aranylabda is. A sikerekkel párhuzamban egyre többször szerepelt pletykarovatok, valamint tinimagazinok oldalain, így vált nemcsak a futballrajongók, hanem egy nemzedék számára korszakunk talán legnagyobb sztárjává. Úgy tetszhet, Cristiano Ronaldo mindazt megtestesíti, ami egy fiatal férfi számára ma az álmok netovábbját jelentheti: a fiatalságot, a dicsőséget, az ismertséget és az elismertséget. Az MU egyik mérkőzésén egy ismert tévékommentátor jegyezte meg: „Cristiano Ronaldo: jóképű, gazdag, és aranylabdás. Mi kellhet még?” Válasszal talán legjobban a portugál kitudódott nőügyei szolgálhatnak. A szinte minden nap más és más nővel kapcsolatba kerülő labdarúgó gyakorlatilag bárkit megkaphat. Az egy éjszaka után dobott hölgyek pedig szinte eufóriában számolnak be a brit média felületein arról, hogyan váltak röpke órákra a portugál ágyasaivá. Nem véletlen, hogy Ronaldo leghosszabb kapcsolatáról a „szemérmetes Erzsóknak” éppen szintén nem nevezhető Nereida Gallardo arról panaszkodott, hogy a portugál képes volt hét hónap alatt is hűtlen lenni hozzá, majd anyja tanácsára sms-ben szakított vele.

„Nem a pénz a legfontosabb, hanem az életminőség. Boldoggá tesz, ha azt mondják, én futballozok a legjobban, vagy ha azt mondják, hogy jól nézek ki” – nyilatkozta a sztárfocista, akinek a Manchester Uniteddel történt szakítása idén nyáron meglepően könnyen ment. Noha Alex Ferguson az elmúlt években két kézzel ragaszkodott a sztárhoz, most már hajlandó volt elengedni a United ikonját. Fergusont ugyanis az általa megalkotott játékrendszer kulcsa, vagyis Ronaldo egyszerűen maga alá gyűrte. A csapatösszetételkor mindig kivételezett helyzetben lévő Ronny habitusa, becsvágya ugyanis legbelül nem tisztelt semmit, ami a feltörekvése útjában állt: előbb nagyobbá kívánt válni, mint Ferguson, aztán, mint maga a Manchester United. Májusban, a római Bajnokok Ligája döntőjében pedig ez okozta a skót mester vesztét, a Ronaldóra épített taktika ott bukott el, ahol a legerősebb volt: az addig a fantasztikus találataival a csapatát röpítő portugál elönzőzte a finálét. Ennek tetejében még kritizálta is edzőjét a rossz taktika miatt…

A Real Madrid nagy hatalmú elnöke, Florentino Perez pedig csak erre a pillanatra várt: az MU heteséért, a Real jövőbeli kilenceséért kiadott 94 millió euró egy újabb dimenzionális ugrást jelentett a futballban. Nem mellékesen madridi fizetésével Ronaldo óránként, alvás közben is félmillió forintnak megfelelő összeget keres majd, a reklámot és más jogdíjakat nem számítva! A bemutatását övező népünnepély pedig nagyobb volumenűre sikeredett, mint anno Diego Maradona nápolyi bemutatkozása: akkor 75 ezren, míg most majd’ 85 ezren látogattak ki a Bernabeu Stadionba enyhe túlzással csak azért, hogy egyetlen ember tapsolva végigsétáljon a pályán. Ez pedig egyfajta újabb világrekord Cristiano Ronaldo egyedülálló pályafutásában, aki szinte már „minden álmát” elérte. „Szerintem arról szól az élet, hogy mindig győzni kell, és én továbbra is javulni akarok. Örülök, hogy minden idők egyik legjobb játékosaként tartanak számon, és ha egyszer a valaha volt legnagyobb focista leszek, az lesz a tökéletes, és az a célom” – vallotta a futballista, aki a Real Madridnál júliusban kezdődő szakmai munkába hatalmas szorgalommal vetette bele magát.

A stadionba kilátogatók nyolcvan százalékban a tizen-, huszonéves korosztály tagjai közül kerültek ki, a legtöbb fiatal fiú persze Cristiano Ronaldo-frizurával, a lányok meg az arcukra vagy a testükre írt „CR9” felirattal jelentek meg. ők már nem ismerik Maradona cseleit, ők Cristiano Ronaldón nőttek fel. Ám bálványuk elsősorban magával van elfoglalva: „Nem érdekel, hogy mit írnak a bulvárújságok rólam! Én tudom, hogy ki vagyok, csak az számít, hogy én mit gondolok magamról” – nyilatkozta Ronaldo.

Pedig nem csak az számít...

Olvasson tovább: