Kereső toggle

Mrs. America

Michelle Obama, az egyesült álmok asszonya

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ első számú demokráciájának első számú asszonya, Michelle Obama az elmúlt hetekben Európa országaiban fordult meg elnök férje oldalán. A választási időszak során széles mosolyáról, erőteljes kampánybeszédeiről, formabontó ízlésvilágáról megismert politikusfeleség szerepe a jelek szerint az elkövetkezendő években igencsak meghatározó lesz mint támogató, független, trend- és stílusalkotó first lady egyszerre.

Bár a családfő nemzetközi bokros ügyei miatt továbbrepült a kontinensről, az asszony és az „aranyos és udvarias kislányok" ellenállhatatlanul belopták magukat az európai szívekbe. A világ vezető magazinjai máris nagyra tartják a negyvenöt éves Michelle Obamát, aki előkelő helyeket szerzett meg a világ „leginspirálóbb asszonyai", „legjobban öltözött személyiségei", „legvonzóbb női" lista szereplői közt. Egyesek elhatalmasodó Obamáné-mániáról beszélnek, amit nem csak a first lady üdítően vonzó, mesterkéletlen megjelenése magyaráz; civil szokásaival példát is kíván mutatni, kívül-belül. Újdonsült elnökfeleségként tavaly novemberben így nyilatkozott: „Most, hogy Barackot megválasztották elnöknek, megtiszteltetés lesz first ladynek lenni. Nap mint nap dolgozni fogok azokon a kérdéseken, melyek közel állnak a szívemhez. (...) De, ahogy a lányaim eddig is emlékeztettek rá, first ladyként is az első számú feladatom az, hogy anya legyek." Amerika első asszonya nehezen szokott hozzá, hogy családjuk új helyzete a baráti kapcsolatokat is mélyen érinti: amikor élménybeszámolót tartana nekik, a barátok már mindent tudnak a lapokból. „Nem akarjuk úgy leélni a következő négy-nyolc évet a Fehér Házban, hogy közben személyiségünk veszítsen a valódiságából" - jelentette ki mindenesetre Obama neje ambiciózusan már az elején.

Az Obama család nem titkolja, hogy jól akarja érezni magát új otthonában. A Fehér Házba való beköltözésükkel kezdetét vette az elnöki rezidencia nagyszabású átalakítása. Akkoriban egy kiállítást megnyitó beszédében a first lady a kreativitás és a művészetek fontosságát hangsúlyozta a nehéz időkben. Ennek megfelelően a Bush-érát jellemző bútorzat és belső dekoráció már a múlté. A család felforgatta az addigi életet: az elnökné saját kezűleg létesített veteményest a Fehér Ház kertjében, az Ovális Iroda ablakai előtt egy hintás játszóvárat állítottak fel az elnöki csemeték részére, Obama pedig kosárlabdapályát hoz létre a kertben. Az elnöki épületbe költözött a választási kampány egyik névtelen hőse is - ahogy Barack Obama nevezte felesége anyját -, Robinson mama a gyerekek mellé hívott segéderőként vonult be a rezidenciára.

Nem kétséges, az amerikai álmok hatósugara nemcsak Obama elnököt, hanem felesége családját is nagyban érintette. Az Államok első asszonya - férjével ellentétben - kizárólag fekete ősök leszármazottja, ükapja még rabszolgaként dolgozott a dél-karolinai rizsföldeken. A teljes nevén Michelle LaVaughn Robinson Obama egy chicagói bérlakásban nőtt fel bátyjával együtt, édesapja kétkezi munkásként dolgozott a chicagói vízműveknél, édesanyja háztartásbeli volt, amíg a gyerekek iskolába jártak, később pedig banktisztviselői munkát vállalt. A Robinson család maga volt a béke szigete, Michelle emlékei szerint az étkezések, a közös játékok és időtöltések meleg légkörben zajlottak, ugyanakkor a szűkös családi fészekben tanulta meg, hogy nincs olyan dolog, amit ne lehetne megbeszélni, és hogy a legínségesebb időkben is megvan a humor helye. Robinson papát fiatalon megtámadta a sclerosis multiplex, de ekkor sem hagyta abba a munkát, önfeláldozóan biztosítani akarta gyerekeinek a továbbtanulás lehetőségét. Édesanyja pedig mindig arra tanította az egyébként kiskorától határozott és nehezen befolyásolható lányát, hogy lépjen túl a komfortzónáján. Azt viszont maga sem gondolta, hogy Michelle ekkorát lép. A Robinson gyerekek azzal a hittel nőttek fel, hogy bármit véghez vihetnek, amit a fejükbe vesznek, s nagy léptekkel haladtak is a kitűzött céljuk felé. Mindketten a Princeton Egyetemen tanultak tovább, bár a báty végül a sportkarriert helyezte előtérbe, és jelenleg is kosárlabdaedzőként ténykedik. Michelle szociológia és afrikai-amerikai tudományok szakon tanult, ezután elvégezte a Harvard Egyetem jogi karát is, szabadidejében politikai demonstrációkon vett részt. A jogi diploma után egy ügyvédi irodánál helyezkedett el, s itt találkozott későbbi férjével.

Jóllehet Barack három évvel idősebb Michelle-nél, éppen akkor kezdett a Harvardon, amikor a nő végzett, elsőéves hallgatóként jelentkezett nyári munkára Michelle munkahelyén. Barack szerencséjére éppen Michelle pártfogására bízták, mert ahogy bevallotta, az üzleti jog nem igazán érdekelte, Michelle viszont annál inkább. Az ifjú jogászhölgy jó ideig ódzkodott, hogy baráti kapcsolatukat szorosabbra fűzzék, de be kellett ismernie, hogy a fiatalember „nagyon éles eszű, mégsem veszi magát túl komolyan, jót lehet vele beszélgetni és nevetni". Michelle-re különösen az gyakorolt nagy benyomást, hogy a férfi a legkülönfélébb emberekkel képes volt kapcsolatot teremteni. Azért jellemző módon első randevújukon a Tedd azt, ami helyes című, a feketék-fehérek ellentétéről szóló politikai filmet tekintették meg. A továbbiakhoz a család véleménye döntő volt Michelle szemében. Robinsonék látták, hogy a legény jó kiállású, beszéde alapján elég okosnak tűnt, ezért aztán a család férfitagjai lehívták kosarazni is, hogy játékstílusa alapján felmérjék, embernek milyen természetű. Végül a sportos családtagok Barackot is beválogatták maguk közé. Az elnök kiemeli még azt is, esélye sem lett volna Michelle-nél, ha történetesen nem az énekes-dalszerző Stevie Wonder rajongója jómaga is. 1992-ben Obamáék esküvői indulóként azt a dalt választották Wondertől, ahol a szerelmesek azt éneklik, hogy ketten együtt, ésszel és lélekkel meghódítják akár az egész világot. - Amerikát úgyszólván sikerült, és a száznapos program európai körútjának eredményeként elmondható, hogy az óvilágiakat is levették a lábukról.

A fiatal elnöki pár népszerűségének egyik legfőbb oka éppen a nyílt ragaszkodásuk egymás iránt, miközben egyenrangú felekként mutatkoznak meg minden alkalommal. Úgy viselkednek, mint szövetségesek, s úgy is beszélnek egymásról. Az elnök rendszeresen úgy hivatkozik feleségére, mint aki „családjuk kősziklája". A first lady saját népszerűségüket abban látja, hogy ugyanazt kívánják maguknak, mint másoknak: jobb életet a gyerekeik számára, méltányosságot és lehetőséget. Állítólag sokat beszélgettek arról, mi tenné értelmesebbé gyerekeik életét, s Michelle szerint innen könnyű volt belegondolni, mi teszi jobbá egy egész ország életét. A tényekhez hozzátartozik az is, hogy amikor férje a politikus pálya és a kongresszus felé kacsingatott, Michelle ezt a családdal szemben önző merényletnek vette, attól tartott, hogy a gyereknevelés egyedül rá fog hárulni. Mégsem futamodott meg a kihívás elől, bár kemény időszak vette kezdetét, s ekkor kapott rá a hajnalban kelésre. „Rájöttem, a boldogságom nagyban azon áll, hogy mit gondolok saját magamról. Ha nem edzek, kerülget a levertség, inkább felkelek reggel fél ötkor, hogy mindenre jusson idő - erre is. A család-munka egyensúly kialakítása nem pusztán politikai kérdés, sokkal inkább arról szól, milyen elvárásunk van magunk felé mind anyai, mind női szerepben." Persze megtanult politikusfeleséghez illő, ügyes kompromisszumokat is bevetni; annak idején az asszony csak azzal a feltétellel támogatta, hogy férje megcélozza az elnöki posztot, ha Obama a választási kampány során egy héten legalább egyszer látja két lányukat, és leszokik a dohányzásról. Obama ugyanakkor hiába a „változás és új remény" politikai prófétája a nagyvilágban, felesége fanyar humorral nyilatkozik kapcsolatukról. A kampányidőszakban például kijelentette: az, hogy férje tud vele bánni, éppen elég ok arra, hogy elnökké válasszák. Másrészről büszke és boldog feleségként arról is nyilatkozik, hogy megvan a szépsége annak, hogy a családfő irodája egy épületben van az otthonukkal, így olyan kiegyensúlyozott családi életet élnek, amilyenben évek óta nem volt részük. Ahhoz pedig ragaszkodnak, hogy nyolc- és tízéves lányukat úgy kezeljék a Fehér Házban, mint gyerekeket, nem mint hercegkisasszonyokat. Kiveszik részüket a házimunkákból, s ezt az elején tisztázták a kilencvenöt fős személyzettel is.

Az évek során Michelle Obama a perfekcionista dolgozó családanya mintapéldánya lett: otthagyta az ügyvédi irodát, hogy többet tehessen a közért, így lett egy nonprofit szervezet vezérigazgatója, egyetemeken volt tanulmányi dékánhelyettes, közösségi ügyekért felelős vezérigazgató, majd közösségi és külügyi alelnök is - közben pedig jöttek a gyerekek. Tavaly májusban aztán lemondott pozícióinak többségéről (és férje fizetésénél kétszer nagyobb béréről) annak érdekében, hogy férjét támogathassa a kampány során. Viszont amikor saját szerepéről kérdezték, így nyilatkozott: „Nem vagyok vezető tanácsadó." Hogy miben is rejlik Michelle Obama titka? „Egyszerűen keményebben dolgozik mindenki másnál" - állítja bátyja. Egy hajdani főnöke úgy emlékszik rá, hogy bárkivel bármilyen helyzetben megtalálta a hangot, mindig világosan tudta kifejezni a szándékát, anélkül, hogy az bántó lett volna. Amióta megkerülhetetlen résztvevője lett az elit rendezvényeknek, mindig elcsodálkoznak, milyen széles látókörrel bír, és mennyire tájékozott. Mrs. Obama nem tartja magát a részletekbe elmerülő elemzőnek, pláne nem politikusnak; de ahogy az interjúk során elmondta: észreveszi az értékeket, és érzékeny a közvéleményre, így ha az igazságérzetét bántja valami, azt férjével is rögvest megvitatja. „Nagyon is átérzem a munka súlyát, amit a férjem végez. Az én részem ebben, hogy minden lehetséges módon mellette álljak, és értékeljem azt, amit éppen tesz." Azt is állítja, a negyedik X után kezdte igazán jól érezni magát a bőrében, amikor a családanya és feleség kihívások megedzették.

Modern, posztfeminista, független, okos, magabiztos és annyira normális, hogy az már szinte arcpirító - írta Michelle Obamáról a The Times. Annyi bizonyosnak látszik, hogy Michelle Obama nem csupán a bőrszíne miatt nem lesz fakó fehér ház(tartás)beli elnökfeleség. A szakértők arra számítanak, hogy az új nagyasszony az előzőeket egyesítő, „három az egyben" first lady lesz: támogató feleség és anya (mint a Mrs. Bushok vagy Nancy Reagan); erős és független nő, aki saját elképzeléseit is keresztülviszi (mint Hillary Clinton); valamint stílusikon (mint Jackie Kennedy). Merthogy „a divatnak újra van first ladyje" - áradoznak a divatlapok. Elismerően mondják: van stílusa, szereti a neves tervezők ruháit, s mostanra átvette a legtöbbet fényképezett politikusfeleségek vezető szerepét is az exmodell Carla Bruni-Sarkozytől. Támogatói azt várják tőle, hogy olyan éles és megosztó kérdésekben is kiálljon, mint például a feministák törekvései vagy épp a rasszizmus elleni küzdelem. Bár nem tartja magát feministának, bevallja, hogy a feminista törekvések nagy részét meg tudja érteni, ami pedig a bőrszínét illeti, arra dacosan büszke. Mrs. Obama olyan személyiség, aki büszke mindarra, amit elért, és nem fél megmutatni a képességeit. A kampány során önállóan megírt és előadott beszédeiből egy férjénél kevésbé patetikus, de legalább annyira szenvedélyes szónoknak tűnt. „Amit tehetek, hogy a legjobbat hozom ki magamból. És hogy mindabban, amit megélek, abban élvezetet is találok. Ennek nagy része pedig a viszonzás" - teszi hozzá a pályakezdő, ám tettrekész first lady.

Olvasson tovább: