Kereső toggle

Jean Reno túl a hatvanon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az utóbbi napokban világszerte Jean Reno szívrohamától visszhangzott a
bulvár- és a világsajtó, amikor kiderült, hogy valójában szimpla
ételmérgezésről van szó, ezért került kórházba egy rövid időre a
Karib-szigeteken pihenő színész. A hatvanadik évét nyáron betöltött francia
sztár sajtóreferensén keresztül üzeni, hogy jól van, emésztése helyreállt, és
tovább dolgozik, amíg ereje és inspirációja hajtja.



Fotó: Reuters

A férfiak leginkább akciófilmjeiben, a nők romantikus szerepeiben látják
szívesen. A borotvát kerülő, erősen szuggesztív, robusztus alkatú színész már
kezdetben brutális figurákat vagy hajthatatlan nyomozókat alakított. Reno mindig
tett arról, hogy ne darálják be a sztereotípiák, így olykor engedett egy-egy
romantikusabb szerepnek is. Túlzás lenne azt állítani, hogy bonyolult jellemek
megformálása vagy komplex színészi játék nehezítené a munkáját. Ami tény, hogy
még a hatodik ikszen túl is Reno az egyik szakmailag legkelendőbb és
legnépszerűbb francia export a mozi világában, bár kezdetben hajlandó volt
mindennemű munkát bevállalni, hogy ideje jó részét színészi képességeinek
csiszolásával tölthesse.

Míg Európa nagy részén a második világháború romjait takarították el, addig
Spanyolországban Franco tábornok diktatúrája számos családot szorított az
észak-afrikai partok irányába. Marokkó fővárosa vonzotta azt az andalúziai
emigráns házaspárt is, akik Juan Moreno y Jederique Jiménez névre keresztelt
közös gyermeküket Casablancában katolikus és iszlám hatások mentén nevelhették
fel. Az itt eltöltött gyermekévek viszonylag gondtalanul teltek. Reno a kopott
filmszínházak fekete-fehér kópiáin nevelkedve, amerikai, francia, olasz
filmklasszisok: Chaplin, Wayne, Brando, a francia Gabin, Delon, Belmondo és az
olasz Mastroianni hatására döntötte el, hogy „Thália papjaként” valósítja meg
önmagát.

A kasztíliai család 1967-benPárizsba költözött, amikor a kamasz Reno anyja
tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából. Édesapja egyedül nevelte az
időközben középiskolát elvégző Jeant, aki a francia állampolgárság megszerzését
céljául tűzve ki bevállalta a kötelező egyéves katonai szolgálatot
Németországban. Kommandós kiképzését követően felettesei a kultúrfelelős
posztját bízták rá.

A katonaság után visszatért Párizsba diplomát szerezni René Simon
drámaiskolájában. Luc Besson filmrendezővel való találkozása munkát, barátságot,
majd hírnevet is eredményezett. Az Élethalálharc című, alacsony költségvetésű,
ám nagy sikerű fekete-fehér sci-fit csak a párosnak

A nagy kékség című, enyhén misztikus, a közönség és a kritikusok között
elementáris hatást elérő filmje múlta felül. A hallgatag mélytengeri macsó
mélybúvár szerepe a nemzet színészévé, a Leon, a profi című kultuszfilm
bérgyilkos szerepe pedig nemzetközi sztárrá emelte.

Reno kitűnően megtalálta a helyét a két ellentétes világ, a bűnözés és
igazságszolgáltatás skáláján, a lágyszívű vagy éppenséggel vérszomjas
bérgyilkost (Ronin; Mission Impossible) éppoly megbízhatósággal formálta meg,
mint a rigorózus, engesztelhetetlen nyomozót (Bíbor folyók; Wasabi; Francia
csók). Meglepően jól és hitelesen alakít vígjátéki szereplőket is (Jöttünk,
láttunk, visszamennénk; A rózsaszín párduc), de a misztikus filmek is időnként
fel-felbukkannak a repertoárban (A jaugár; A Da Vinci-kód; Az apokalipszis
angyalai; Godzilla). Emellett patriotizmusa miatt – a hazai filmipar
fellendülését szolgálandó –időnként összeállt egy-egy hasonló kaliberű francia
kollégájával, például Gérard Depardieu-vel (Pofa be!). Hogy miért kérik fel
gyakran zsaruszerepre? Mindezt Reno a tekintéllyel és a megfelelő kiállással
magyarázza – melyhez, tegyük hozzá, a majd’ kétméteres magassága is ad némi
alapot –, de színészként kedveli a változatosságot. Állítása szerint „hol
hülyéket, hol szentimentálisabb figurákat” alakít, és olykor a zsebpénz kedvéért
feltűnik Toyota- és UPS-reklámokban is. Nagy hatással volt rá Dan Brown: A Da
Vinci-kód című bestsellerének cellulózra vitele, bevallása szerint rendkívül
megtisztelő volt számára a Louvre-ban forgatni Mona Lisa és Tom Hanks
társaságában. Brown egy ízben azt nyilatkozta róla, hogy Bézu Fache Opus Dei-s
nyomozó megformálásakor Reno járt a fejében. Az amúgy meglehetősen zárkózott
színész a legkülönfélébb szerepeit egyaránt kihívásként és az élet adta
lehetőségként kezelte, már csak azért is, mert elmondása szerint „nagyon kevés
film készül valódi üzenettel, nem könnyű ma Charlie Chaplinnek vagy Stanley
Kurbricknak lenni”.

Amúgy szerencsés embernek érzi magát: „A rajongók ismernek belül, megérzik hogy
egy színész szívvel játszik, vagy sem. Ha természetes vagy, akkor lesznek
rajongóid, akik alig várják, hogy kezet rázzanak veled. De Niro és Hanks azért
is lettek színészóriások, mivel tudják, hol a helyük, miért teszik azt, amit
tesznek, ezt képesek képernyőre szállítani, és mindezt kulturált és nem
obszcén módon. De ha őrülten viselkedsz, a rajongók is ilyen őrülten közelednek
hozzád. Alapvetően próbálok normális életet élni, főzök, meglátogatom a
barátaimat, zenélgetek, és figyelem az előttem lévő embereket és magát az
életet.”

Magánélete A nagy kékség sikere után szenvedett törést, elhagyta feleségét,
családját, s belevetette magát az ezzel járó könnyelmű életformába. Később így
vallott erről az időszakáról: „Lassan, de biztosan lecsúszik az ember. Olyan ez…
hogy is mondjam… mint amikor az embernek túl sok jóban van része, és már nem
érzi az ízeket. Túl sok étel-ital, túl sok siker, nők, túl sok utazgatás. Ezért
van az, hogy a fiatal színészek, színésznők, rendezők elkezdenek drogozni, inni…
de aztán egy nap megszólalt a vészjelzőm…”

Jean Reno első két házasságából négy gyermek született – ők ma tíz és harminc év
közöttiek. Harmadszorra is megnősült, egy nappal ötvennyolcadik születésnapja
előtt vette el a harmincöt éves Zofia Borucka modell-színésznőt, az esküvőn az
akkori belügyminiszter, Nicolas Sarkozy – akit később teljes mellszélességgel
támogatott elnökválasztási kampányában –​ és az énekes Hallyday támogatta
tanúként. Párizsi, Los Angeles-i, malajziai és dél-franciaországi hajlékaiban,
távol a show-biznisz és az amerikai sztárkultusz világától, próbálja eltölteni
sűrű, munkával teli napjait. Jelenleg Antal Nimród magyar filmrendezővel
forgatja az Armored című amerikai thrillert a mellesleg három nyelven – angolul,
spanyolul, franciául – anyanyelvi szinten beszélő és több hangszeren is játszó
színész. 1999-ben a francia Becsületrend lovagja címet is átvehette Jacques
Chirac akkori elnöktől az Elysée-palotában.

Olvasson tovább: