Kereső toggle

Filmterápia

Pedofilgyanú Woody ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A filmkultúra egyik különce klarinétot ragadott, és koncertturnéra indult.
Párizs és Athén mellett Budapest sem maradt ki a sorból: december 27-én az
Arénában lépett fel Woody Allen és a New Orleans Jazz Band. Koncertjeit a
komikus tömören kommentálja: „A közönség eldöntheti, hogy mi a fájdalmasabb: a
klarinétszólóim vagy a filmjeim.”

A koncertek sikeréhez a Jazz Band szállítja a nem közönséges jazzmuzsikát,
Allen neve pedig a közönséget. Amúgy Woody középszerű zenésznek tartja magát,
aki csak afféle másodállásban, egy manhattani bárban lép fel időnként a
bandával. Ahelyett, hogy most családi körben adta volna elő a Csendes éj
jazzadaptációját, az idős férfi az ünnepek alatt nyakába vette a fél világot,
hogy örömzenéjét inkább nekünk adja el. A Woody Allen sorsában epizódszerepeket
játszó feleségek, szeretők és fogadott gyermekek szériájában bizony már csak
egy-kettő lenne vevő „örömzenéjére”: egy örökbe fogadott lány, aki történetesen
a jelenlegi felesége és a két legfrissebb örökbe fogadott, akik még 10 évesek
sincsenek. A többiek inkább hallani sem akarnak róla.

„Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok” – mondta egyszer
Woody Allen, aki Allen Stewart Königsberg néven született New Yorkban. Édesapja
101, édesanyja 94 évig élte a kelet-európai zsidó bevándorlók második
generációjának mindennapjait. Allen szülei átvészelték a nagy gazdasági
válságot, de életük évtizedekkel később is az állandó bizonytalanságérzet és a
feszített munka jegyében telt. Gyerekeikre nem futott idejükből, a folytonos
költözködés és a nyomasztóan népes rokonság miatti felfordulás következtében
pedig Allen ideges, szorongó természetű gyerekké cseperedett. Königsbergék apró
termetű fiuk kezdeti színésztörekvéseit értetlenül, sőt megvetéssel fogadták, s
később sem kívántak foglalkozni a „szórakoztatóiparbeli népekkel és dolgaikkal”.
Anyja kitartóan szajkózta ortodox elveit, aminek hatására Woody rendre
kifigurázta a judaizmust; szimpatikusabb volt számára az ateista papa, aki a jóm
kippúri böjt idején kínai ételeket falt a tévé előtt. A magának való gyerek a
család elől olvasásba, bűvészkedésbe vagy klarinétozásba menekült, de leginkább
a mozi lett a mentsvár, ahová elbújhatott a valóság elől. Az iskolát gyűlölte,
tanárai között túl sok volt az antiszemita, iskolatársai „Vörös”-nek csúfolták,
de szűkebb baráti körében mégis Allen volt a vezető egyéniség. Anyja
zsörtölődését sem tűrte sokáig, 20 évesen egy házasságba menekült, s ezzel
elindult a nagy szerelmek túlzsúfolt útján.

Woody korosztályának meggyőződése volt, hogy fel kell állítani a saját
játékszabályokat a régi, lejáratott nézetek ellenében. A szexuálisan és
intellektuálisan túlfűtött „forradalmi” légkörben Allen is arcpirulás nélkül
harcolt a gátak ellen. „Amióta az eszemet tudom, a szex körül forog az eszem” –
mondja a 72 éves férfi, akinek a szex lett a rögeszméje. A sztárrendező
magánéletében a három feleség és a számtalan szerető szerepét zömében olyan
színésznőkre osztotta ki, akik saját filmjeiben is felbukkantak. De nem csak
színi pályájukra gyakorolt nagy hatást: majdnem minden nője Woody nyomására járt
el pszichoanalízisre – akit nem noszogatott erre, az már eleve kezelés alatt
állt.

De a közönséget sem hagyta magára: éves rendszerességgel jelentkező filmjeit a
„szórakoztató pszichiátria” műfajába sorolta a filmterapeuta. Woody Allen 17
éves korától jár rendszeresen pszichológushoz, s ez nagyjából egybeesik
karrierje korai felívelésével: poénírással kezdte, kabarékomikusként a
show-bizniszben folytatta, majd forgatókönyvíróként vetette bele magát a
filmszakmába. Egyre szaporodtak azok az alkotások, amelyeknek ő volt egy
személyben az írója, rendezője és főszereplője. Hol dekadens, hol komikus
életérzését vagy félszáz filmbe sűrítette össze. Kellően kificamodott lelkű
hősökkel rukkolt elő, akik könnyedén megnyerték az európai művészfilmeken
edződött, urbánus közönséget.

Tapasztalatokkal gazdagodó évei alatt kidolgozta a maga kis erkölcsi
relativitáselméletét – à
la Allen. A hollywoodi kollégáknál általános önpusztító őrület Woody Allennél
belül dúlt: életszemlélete kivételesen pesszimista volt: „Az élet végső soron
egy koncentrációs tábor” – bizonygatta. Nem vált a drog vagy az alkohol rabjává,
éppen „csak” betegesen szexfüggő lett; s az, hogy lépten-nyomon zseninek
kiáltották ki, amit egy idő után maga is elhitt, csak egyre súlyosbította munka-
és szexmániáját. Woody meglehetősen skizofrén életmódot folytatott, kettős
viszonyulása a szerepeihez szintén belső meghasonlottságáról tanúskodott. Mindig
határozottan tagadta, hogy filmjei alapvetően önéletrajzi ihletésűek – viccet
csinált abból, amilyen valójában volt, de mivel valójában ilyen volt, ez nem
volt vicc. Olyan nőkre vágyott hiába, akik elérhetetlenek voltak számára,
miközben képtelen volt megszabadulni gyerekkori szorongásaitól.

A filmművészet nagymestere mindig féltve őrizte magánéletét. Óvatlan
nyilatkozatai azonban arra utalnak: Woody önmagát adja a filmbéli neurotikus,
beteges hajlamú és örök vesztes kisemberek szerepében. Őrá különösen érvényes,
hogy nem adhat mást, mi lényege: az Annie Hall című film a főszereplő Woody
Allen szürrealista lélektana. A mű a legsikeresebb Allen-produkció lett, négy
Oscar-díjat is elvitt ’77-ben, de a direktor nem jelent meg az átadási
ünnepségen. Ehelyett egy kocsmában klarinétozott – Hollywood sosem kápráztatta
el. Csodálkoztak is azon, hogy nem örül az elismerésnek: „Nincs nekem arra időm
– vágott vissza a sztárrendező. – A hírnév nem okoz örömöt, nem hoz megnyugvást,
sem megelégedettséget. Csak kölyökkorában gondolja úgy az ember.”

A mozimogullal készített interjúk során a riporterek mindig feltűnően kerülik a
rázós témákat – így a nevelt lányaihoz fűződő viszonyát is. A Mia Farrow
színésznővel és gyermekeivel töltött évek ugyanis azzal zárultak, hogy a maestro
szereptévesztésbe került: szerető apa helyett szerető és apa lett Mia egyik
koreai származású fogadott lánya számára. A filmszakadást-földindulást nem is az
jelentette, hogy kiderült az 56 éves férfinak a 21 éves Soon-Yivel folytatott
viszonya, hanem amikor egy másik, örökbe fogadott, 7 éves lánya megrontásának
alapos gyanújával fogták perbe 1992-ben. Bár a vádat nem tudták bizonyítani, a
bíróság ítélete szerint „ez a család egy feltérképezetlen gyógyászati terület”,
továbbá Mr. Allen „a szülői feladatok ellátására alkalmatlan”, ezenkívül „önző,
megbízhatatlan és érzéketlen”. Kiskorú, adoptált gyerekeitől majdhogynem
eltiltották, a nagyobbaknál erre nem volt szükség, ők maguktól tagadták ki
apjukat.

A gusztustalan ügytől még vér szerinti fia is többszöri névváltoztatással
igyekezett szabadulni. Woody Soon-Yit és a kapcsolatukat egyszerűen ezzel a
szóval jellemezte: „felvilágosult”. Tíz éve feleségül is vette ezt az egykori
fogadott nagylányát. Gyermekük nem született, de azért örökbe fogadtak két
kislányt – íme, a két új nő Woody életében, ahogyan a „felvilágosultak”
mondanák. „Összességében jól vagyok, az egészségi állapotom megfelelő, a családi
életem rendezett” – nyilatkozta a kétkedőknek Woody nemrég, amikor Európába
érkezett.

Olvasson tovább: