Kereső toggle

Az őrült spanyol

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kilencven éve született Lütyő felügyelő, azaz Louis Germain de Funès de
Galarza. Spanyol nemesi család sarja volt, pályáját gyémántcsiszolóként kezdte,
majd számos munkahelyéről kollégái nevettetései miatt volt kénytelen távozni.
Első filmszerepére negyvenkét éves koráig kellett várnia, addig is
bárzongoristaként dolgozott Párizsban. Jóval később, pályája csúcsán úgy
nyilatkozott: „Sokáig vártam, hogy a piramis csúcsára fölülhessek, de most, hogy
a tetején ülök, meg kell mondjam, nem túl jó itt, mert a piramis vége hegyes és
szúr.”

Louis de Funès-t Radványi Géza filmrendező fedezte fel, ám nevét csupán
ötvenéves korára ismerhette meg Európa Jean Marais oldalán a Fantomasban. A
világhírnévig újabb tíz évnek kellett eltelnie, amikor száz filmje közül a Jákob
rabbi kalandjainak végre sikerült egész Amerikát is nevetésre késztetnie.

A hazánkban is közkedvelt Csendőr-sorozatot húsz éven át forgatták, sikerének
kulcsát kiválóan szemlélteti a grimaszoló, hevesen gesztikuláló, méregzsák Lütyő
felügyelő. De az érem másik oldalán a hiperaktív, lobbanékony természetből
fakadóan két szívinfarktust is találunk, melyből az utóbbi – hatvankilenc évesen
– el is vitte a máig legnagyobb hatású francia komikust. Funès haláláig a
kisember prototípusa maradt: a filmjeiből ismert méregzsák, hadonászó és
verekedő főnök, a vég nélküli grimaszok és a nevettetés utolérhetetlen mestere.
Mondják, hogy sok szempontból nehéz ember volt a magánéletében is: érzékeny,
sértődős, tökéletességmániás. Ugyanakkor olyan művész is, akivel sok kollégája
vallomása szerint rendkívüli élmény volt együtt dolgozni. Élete utolsó éveiben a
forgatások orvosi felügyelet mellett zajlottak, és az egész stáb rettegett,
nehogy Funès egy-egy jelenetben túlzott átéléssel húzza fel magát.

Pályája igencsak nehezen indult, egyre-másra bocsátották el állásából. Azután
bárzongorista lett, de igazi szerelme a színház volt. A színpad jelentette
számára az igazi iskolát, ahol aprólékos és elkeseredett munka árán alakította
ki személyiségét, az állandóan handabandázó kisember alakját, amely anyja
jóslatát valóra váltva valóban megnevettette a nemzetet.

Sokáig zongoristaként kereste a kenyerét, s csak 1956-ban, negyvenkét évesen
kapta élete első filmfőszerepét, a Megmentettem az életemet című vígjátékban.
Addig megszámlálhatatlan film epizódszerepeit játszotta el. Szinte megállás
nélkül dolgozott, nem utolsósorban azért, hogy családja megélhetését biztosítani
tudja. Nemcsak filmen, hanem színpadon és rádióban is szerepelt. Egy nemzetközi
statisztika szerint 1956 és 1981 között az első ötven legnézettebb filmből
huszonhét francia, s ebből tizenegynek Funès a főszereplője.

Játszott meglehetősen gyenge filmekben is, de az erőltetett történetekért és
a bárgyú párbeszédekért kárpótol Funès játéka vagy puszta, „lelőhetetlen”
jelenléte. A számtalan film közül viszont klasszikusok sora is kiemelkedik:
például a Jákob rabbi kalandjai, az Egy kis kiruccanás, a Szárnyát vagy combját,
a Horgász a pácban vagy a Fennakadva a fán.

Nemrég magyarul is megjelent életrajza szerint (Louis de Funès, a
színészlegenda) az örök mókamester kínosan kerülte a nyilvánosságot; a
visszavonultságot kedvelte, s lelke mélyén csendes, az érzelmeit elrejtő ember
volt. 1981-ben rádiós beszélgetéssorozat készült vele, amelyben az ifjúságáról,
szüleiről, barátairól, félelmeiről, aggályairól, szenvedélyeiről és
szenvedéseiről mesélt a hallgatóknak. Amikor már nem csak a munka utáni hajsza
kötötte le minden idejét, egyre több figyelmet fordított a rászorulókra.
„Gyakran beszélt nekem a szakmájáról és a munkatársairól. Soha senkit nem
kritizált. Azt mondta, színészként az volt a legnagyobb vágya, hogy ebben a
túlságosan is szomorú világban olyan filmeket készítsen, amelyeken együtt tudnak
nevetni a gyerekek és szüleik.” A visszaemlékezés a clermont-i plébánostól,
Maurice abbétól származik. A gyakorló katolikus Louis de Funès magánemberként
visszavonultan, egy Loire környéki kastélyban élt második feleségével, Augustine
Barthélémy-vel, a híres író, Maupassant unokahúgával. Két fiuk született a
negyvenes években, az egyik pilóta, a másik radiológus lett.

Fun egrave s legnézettebb filmjei

1. Egy kis kiruccanás (1966)

2. Az ügyefogyott (1965)

3. A Saint Tropez-i csendőr (1964)

4. Jákob rabbi kalandjai (1973)

5. A nagy vakáció (1967)

6. A csendőr nősül (1968)

7. A csendőr és a földönkívüliek (1979)

8. Oscar (1967)

9. Szárnyát vagy combját (1976)

10. Felszarvazták őfelségét (1971)

Olvasson tovább: