Kereső toggle

Thália bukott szerelmesei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hatalom gyakorlása művészet. Elérni, hogy ne csússzanak szét a dolgok körülöttünk, ugyanakkor ne legyen elmorzsolt szitokszóvá a nevünk azok ajkán, akiket valamiképp vezetnünk kell. Nos, ez a nagyszerű dolog. A Vígszínház csúfos körülmények közt lemondott vezetőjének ez a finom balansz sajnos nem sikerült. Ami most történt, oly törvényszerű, mint a gravitáció ereje a zuhanó tárgyakon.

Mert a hatalom jogos és szükséges gyakorlása abban a pillanatban válik zsarnoksággá, ha már nem szolgálja a vezetett közösség érdekeit. Bár a hatalmi szó kényelmetlen lehet, mint most az otthonmaradásról, s a boltok korlátozásáról szóló ukáz, épeszű ember mégsem ágál ezek ellen. Belátja, hogy érte van és nem ellenére. Nem oly nehéz észrevenni az ilyesmit.  Ha azonban – mondjuk – a munkahelyi hatalom világosan, félre nem érthetően csupán egyetlen célt szolgál, a csúcson tanyázó egó kiteljesedését, akkor borítékolt a bukás, csak az időpontja kérdéses. Ebben az a fájdalmas, hogy e folyamat képes évekig elhúzódni, rengeteg embert megkeseríteni. Hisz a nyomás a családok térfelére is bejuthat, például gyomortáji diszkomfortérzeteket generálhat, ha a vasárnapi rántott húsnál „már megint az odabenti” állapotok kerülnek szóba. Ezért sem túlzás (amint ez elhangzott) toxikus légkörről, mentális környezetszennyezésről szólni.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: